(Legalább) ne árts!

Hippokratészi eskü építészeknek? Szekér László szerint az építészeknek felelősséget kellene vállalni abban, hogy a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat is figyelembe véve alkotnak – hiszen azzal, ha a környezetünknek ártunk, saját magunknak is ártunk. Mindehhez pedig elsőként az energiahatékonyságon keresztül vezet az út. Véleményszerda a Fenntarthatóság rovatban!

Mottó: Gyógyító építészet

Remélem vége az olajkorszaknak, az egyszer használatos, eldobhatós fogyasztói társadalom őrült bulijának. A mögöttünk hagyott év az elvonókúra kezdete. A közös kijózanító élményből kellene építkezni, a gondolkodásunk újjáépítésével kezdve. A túlhajszolt, felszínes, stresszes, műanyag városi élet mellett megjelenhet egy lassabb, befelé forduló, tartalmasabb, tudatosabb életminőség. Sokan talán most értik meg, hogy a Földünk egészsége a sajátunkéval kezdődik. És a megértésben már ott van a remény. Ma már nem csak egy kicsivel jobb, kicsivel hatékonyabb, környezetet kevésbé károsító építészetet kell művelni, hanem mást, ennél sokkal többet: regeneratív, gyógyító építészetet.

Ne árts!

Hippokratészi eskü építészeknek? Ha egy orvos vagy patikus megszegi a hippokratészi esküt, vét az etikai szabályok ellen és könnyen elveszítheti engedélyét. Az építészekre, az épített környezet alakítóira is ki lehetne terjeszteni ezt az ősi mondást, mivel a környezetünk alakítása is komoly egészségügyi kockázatokat hordoz. Talán nem kell bizonygatni senkinek, mennyire beteg és betegítő lett a környezetünk, pedig rengeteg jogszabály vonatkozik az építési ágazatban tevékenykedőkre. Ha ekkora hatással vannak az építészek, nem kellene-e hasonló etikai parancsot bevezetni, mint az egészségügyben? Az építészeknek is vállalni kellene, hogy nem ártanak – környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt figyelembe véve. Nem kérdés, hogy az építésnek komoly kockázatai vannak („kérdezze meg statikusát/építészét!") de üzleti érdek, határidők és hasonlók nem írhatják felül az első parancsot: (legalább) ne árts!

Energiaválság, környezetszennyezés, a természeti környezet leépülése, az életkörülmények eróziója, egyenlőtlenségek, a nyersanyagok kimerülése, éghajlatváltozás, migráció stb. – ezek ma realitások, és nem túl rózsás a jövő. Feltéve persze, ha minden úgy megy tovább, mint eddig. Lehet másképp? Hogyan tovább? A kérdés az egyes szakmákban, ágazatokban is felmerül, így az építészetben is. Bár egyre több mindent igyekeznek jogszabályokkal előírni, nem elég a pusztán jogkövető magatartás. A sodródás helyett megelőzésre lenne szükség. A korszellem gyógyító, de legalább nem ártó építészetet igényel a környezetpusztító, szennyező, energiafaló építészet helyett. Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik. És nem szómágiáról van szó, a zöld marketing ideje lejárt – a válság ezt is lenullázta. Azonnal tettekre van szükség, és nem MAJD (2030-ban vagy 2050-ben), hanem MOST. PRIMUM NIL NOCERE.

Reset[1]

Ha tetszik, ha nem: elkezdődött a Nagy Reset. Eljött az idő, hogy sok mindent újra gondoljunk. Kezdhetjük a sort az épületek tervezésével, az energiaellátással, a közlekedéssel, folytatva a várostervezéssel, élelmiszer-termeléssel és oktatással. Változnak az épületekkel és városokkal szemben támasztott követelmények, változnia kell az oktatásnak, szakmagyakorlásnak, szabályozásnak is. A válság megmutatta, hogy képes változásokat elindítani. Ha otthonról is lehet dolgozni, akkor kisebb az igény az irodaépületekre, ha csökken az igény a kiskereskedelemre, nőnek az online eladások. Erősen érezhető a digitalizáció felgyorsulása. Megváltoztak bizonyos közlekedési igények és módok: több a kerékpáros, és nő az elektromobilitás szerepe. Ezeknek hatása van a jogszabályokra, energiapiacokra, még az árakra is. A változások kihatnak a piacra, iparra, oktatásra és a szakmagyakorlásra is. Megvalósult a távmunka, a távtanulás és a távbevásárlás. Bár a fizikai tér leszűkült, ugyanakkor a virtuális tér kitágult. A járvány miatt, aki teheti, menekül a városból.  Kiürültek az irodaházak, nem szállnak a repülők, összeomlott a turizmus és a vendéglátás. A piaci folyamatok átrendeződése politikai folyamatokat indított el. Az egy éve tartó járványhelyzet, karantén és következményei: a korlátozások, tiltások, gazdasági visszaesés miatt megjelentek a válságjelenségekre reagáló gazdaságélénkítési csomagok, éghajlatváltozással kapcsolatos befektetési alapok, adósságkezelő intézkedések is. Ezek miatt pedig változik a befektetések iránya, átrendeződnek az iparágak is.

Rácsodálkozhattunk a szmogfelhők hirtelen eltűnésére a legszennyezettebb kínai és olasz városok felett 2020 márciusában, majd megtapasztalhattuk, hogy ugyanolyan gyorsan vissza is kerültek pár hónap múlva. Rájöttünk, hogy összefüggés van a járvány mortalitása és az adott régió levegőszennyezettségi mutatói között. A levegőszennyezettség önmagában is károsítja az egészséget, de az apró porszemcsékre rátapadva a vírus is könnyebben terjed. Fontos tanulság, hogy többé senki nem tagadhatja a klímaváltozást, és abban az emberi tevékenység hatását, elvégre most egyértelmű bizonyítékot kaptunk arra is, hogy hetek alatt óriásit változik a világ, ha nem pusztítjuk.

Az emberi tényező

A járvány hatása az éghajlatváltozásra talán csekély, de az emberi tudatra gyakorolt hatása jelentős lehet. Hirtelen mindenki megtapasztalta a védtelenség, kiszolgáltatottság érzését. Előtérbe került az empátia, de megjelentek újfajta szorongások és depressziók is. Megnőtt az igény az egyéni megoldásokra, autonóm túlélő stratégiákra, de talán el lehet mozdulni egy szolidáris, fenntartható, közösségi irányba is. Mert ezek a kérdések bizony közügyek. És egyedül nem megy.

A pesti és vidéki levegő

A levegőminőségen egyénileg például nem tudunk változtatni. Budapestet egész télen (és gyakran nyáron is) folyamatosan szmogbúra takarja. Ez jól érzékelhető pl. az M7-en Budapest felé utazva – általában a 34 km körül kezd evidens módon látható, szagolható és érezhető lenni, de jól látható a budai hegyek magasabb pontjairól is.  Az egészségkárosító hatások egyértelműek. Ki a felelős ezért? Válasz: A fosszilis energia fogyasztása, lakossági fűtés és a füstös autók tömeges használata. A szennyezett levegő évekkel rövidíti meg mindannyiunk életét, tönkreteszi az életünket.  A rossz levegőminőség miatt már EU kötelezettség-szegési eljárás van folyamatban[2]. Télen sajnos vidéken sem jobb a levegő, pedig passzívházakkal, megújuló forrásokkal, közösségi közlekedéssel és elektromobilitással alapvetően meg lehetne oldani ezt a problémát.

Első a hatékonyság

Oka van, hogy miért az energiára és energiahatékonyságra kell elsősorban fókuszálni. Az energiahatékonyság nem csak a pénztárcánkat kíméli, hanem a környezetünket is. Csökkenti az üvegházhatású gázok mennyiségét, növeli az ország energiabiztonságát, csökkenti az energiafüggőséget, jótékonyan hat az árakra és az inflációra, növeli az ipari termelékenységet, csökkenti az energiaszegénységet, növeli a jólétet, munkahelyeket teremt, csökkenti a helyi légszennyezettséget, csökkenti a közpénz kiadásokat, többletjövedelemhez juttatja a lakosságot, növeli az ingatlanok értékét…. és még lehetne sorolni a jótékony hatásokat. Ezt közgazdászok mondják, és jól mondják: a klímaváltozás és az egyéb ökológiai krízisek jelenségei egyértelműen arra utalnak, hogy a megújuló energiákba, az épületek hőszigetelésébe, az energetikai racionalizálásba, valamint az agrár-ökológiába és az energiatakarékos közlekedésbe kellene masszívan beruházni.

Szekér László építész, a Passzívház Magyarország Egyesület elnöke

Szerk.: Hulesch Máté

[1] A reset (kiejtése: reszet, gyakran rezet, vagy angolosan [ɹiːsεt´]), reszet, resetelés vagy reszetelés (esetleg kinullázás, lenullázás, egyes kontextusokban újraindítás) olyan folyamat vagy tevékenység, amely egy elektronikai, illetve informatikai eszközt (hardvert, szoftvert) kontrollált módon egy jól meghatározott kiindulási állapotba, vagy alaphelyzetbe juttat

[2] https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2021-02/cp210012hu.pdf