Lélegző díszletek

"Egy kert nem attól lesz kert, hogy növényeket telepít oda, hanem attól, hogy azok egymással és a kertet használó emberekkel folyamatos kapcsolatban állnak." - Czakó Mártát Götz Eszter laudálta az Év Tájépítésze Díj alkalmából.

Akit most a figyelmükbe szeretnék ajánlani, tájépítészként végzett, tíz évig ebben a szakmában dolgozott, de az utóbbi 6-7 évben egy egészen más területtel foglalkozik. Amit ő csinál, annak magyarul még neve sincs, így kénytelenek vagyunk a nemzetközi gyakorlatban használt elnevezést használni: Czakó Márta greens supervisor Magyarországon készülő filmek stábjában, számos hazai és külföldi produkcióban.

Ugye Önök sem nagyon tudták, hogy van ilyen? Márpedig van, és erről Márta sokat tudna mesélni. De még ennél is beszédesebb az, ami a munkája nyomán születik, a filmes látványvilágban megjelenő táj, a kertek, mezők, fasorok, a filmvásznon látható növények összhatása, amire igazán ritkán szoktunk felfigyelni. Pedig a tájépítészet, ez a csodálatosan sokoldalú és gazdag szakma – és nyugodt szívvel kimondhatom: művészeti ág – itt is jelen van.

Mit csinál egy greens supervisor? A film díszletéül kiválasztott helyeken, akár a külső helyszíneken, akár a stúdióban felépített díszletben vagy díszletté alakított terekben, ő az, aki meghatározza a növények, kertek, zöld elemek által keltett hangulatokat. Ő az, akinek a keze nyomán egy roskadozó kastély falára felkúsznak a növények, és mesebeli hellyé varázsolják. Ő az, aki rábír egy parkot, hogy a több hónapig tartó forgatás során mindvégig fonnyadó állapotban maradjon, mert a film borongós hangulatának ez az egyik meghatározó eleme. Őt kéri a látványtervező, hogy egy kert összképével a jelenetet visszarepítse egy néhány száz évvel vagy több földrésszel távolabbi valóságba, hiteles és erős hangulatot teremtsen a növényekkel, a táj, a sétány, a fák színeivel, formáival, stílusával, a kőzetek, talajtípusok megjelenésével. Bármilyen stílust, korszakot, helyet meg tud idézni a növények által, Robin Hood erdejétől a Marson épülő városig, egy reneszánsz római kolostorkerttől a boszorkány tanyájáig.

Egy tájépítész nem az egyetemen tanulja a legtöbbet, hanem a terepen, a növényektől, a biológiától, a természet törvényeitől, a folyamatok végigkövetésétől. Figyel a tájra és figyel az emberre, tolmácsol a kétféle rendszer között, segíti a kommunikációt. Az emberek életkörülményeit a növények létmódjával kell összehoznia, egyezséget kötni, hogy a kétféle élet ne csak megtűrje, tolerálja, de építse és segítse is egymást. Egy kert nem attól lesz kert, hogy növényeket telepít oda, hanem attól, hogy azok egymással és a kertet használó emberekkel folyamatos kapcsolatban állnak. Egy parkhoz nem elég a megfelelő méretű beépítetlen terep, oda látványelemek, pihenőhelyek, finom hangulatok is kellenek, ahol egy-egy növény méltó módon megmutathatja magát, és a parkban sétálóknak is lehetőségük van észrevenni ezt. A tájépítésznek az a dolga, hogy egy kölcsönös megértésen alapuló, szoros viszonyt teremtsen, ami hosszú időre szól, és mindenkinek a javára szolgál: növénynek, embernek, és a többi elemnek is: ahol az eső jól hasznosul, ahol a páratartalom mindenkinek megfelel, ahol a hőmérséklet, levegő és a talaj minősége nem betegít, hanem éltet, és ezt az ember odafigyelő segítségével a növények képesek szabályozni. Egy közösen működtetett biológiai, kémiai, fizikai és esztétikai rendszert kell megalkotni minden tájépítésznek minden munkájában. És ebben a kompozícióban, bár a többi mellett kicsit a háttérbe szorul, de komoly szerepet kap az élő elemek által közvetített hangulat.

A filmszakmában viszont ez a hangulat lesz a főszereplő. Márta dolga az, hogy a növényekkel atmoszférát teremtsen, színeiket, alakzatukat, textúrájukat, a hozzájuk kapcsolódó, sokszor tudat alatt munkáló élményeket a film szolgálatába állítsa és egységes képpé komponálja. Nagyon más ez, mint amit egy tájépítész gondolkodásmódja megszokott. Ez a szakma hosszú távra tervez, több hónap, több év vagy évtized az az időtáv, amiben gondolkodik. Kertet, parkot, tájat formálni annyit tesz, előre megkomponálni egy jövőbeli állapotot, ami ráadásul hosszan fenn tudja tartani magát. A film azonban gyorsan készül, néhány nap, hét vagy maximum pár hónapig létezik az a környezet, amiben életre kel a sztori. Ehhez az eleven növényeket hozzászoktatni nem lehetséges. A greens supervisor feladata az is, hogy a táj, a növény, a talaj, egyszóval a díszlet élő (és mozdulatlan) elemei úgy váljanak egy hangulatot, egy kort, tájat, gondolatvilágot alátámasztó képpé, hogy az ne járjon áldozatokkal. Hogy a villámrandi után mindkét fél épen, egészségesen, sőt elégedetten távozzon a helyszínről, hogy a film látványa ne kerüljön a növények életébe.

Hogy ezt hogyan éri el? Elsősorban azzal a tudásával, amit tájépítészként tanult és tapasztalt. Pontos növény- és anyagismerettel, technológiai tudással, széles műveltséggel és érzékeny, kifinomult képi gondolkodásmóddal. Azzal, hogy nem csupán maga előtt látja, milyen környezetet kell létrehozni, bármilyen lehetetlen feladatot kap, hanem azt is tudja, hogy azt milyen élő elemekből tudja megvalósítani viszonylag gyorsan, gazdaságosan és kíméletesen. Tudja, hogy melyik talaj, melyik útburkolat hogyan fog viselkedni, melyik növénytől mit várhat másnapra vagy egy hónappal később. És azt is tudja, hogy melyik élő elem mit sugall a nézőknek, milyen tartalmakat közvetít, vagy élő növény helyett mikor jobb művit használni, mert az eleven nem bírná ki a megpróbáltatást. Rövidebb munkákhoz nem vásárol, csak bérel növényeket, vannak visszatérő „kedvencei", akikre – ez alatt persze fákat, cserjéket, bokrokat értünk – mindig számíthat, jól ismeri őket, tudja, mit szeretnek, hogyan fognak hozzájárulni az összképhez. Vagy megveszi és a forgatás után visszaadja a faiskolának. Úgyhogy Márta egyszerre növényszobrász és növénypszichológus, látványművész és környezetgondozó.

Ezen túl az is nagyon fontos, hogy a filmforgatás mit hagy maga után. A helyszínek utólagos helyreállítása során előfordult az is, hogy a tulajdonosnak jobban tetszett az eredeti állapotnál az, amit a „zöldszobrász" a kertjébe, parkjába komponált, és kérte, hogy úgy maradhasson. Márta és persze csapata – hiszen ahogy a filmkészítés, úgy a zöld részleg munkája is sokszereplős –, ők azok, akik nem engedik levágni egy-egy vaskosabb ágat, amikor a látvány megkívánná, és ők felelnek azért is, hogy a stáb munkája ne rongálást hagyjon maga után. Az állatokat szerepeltető játékfilmek végére rendszerint odaírják, hogy a forgatás alatt élő állatnak nem esett bántódása. Hogy a növényekkel is így van, az kevésbé része a köztudatnak, de ugyanilyen fontos, és ez is a greens supervisor feladataihoz tartozik.

A jól kialakított természetes környezet sokáig őrzi formálója hírét. A filmek élő látványelemei viszont úgy hatnak, hogy többnyire fogalmunk sincs, kinek köszönhetjük az összhatást. Arra szeretném kérni Önöket, hogy legközelebb, ha moziba ülnek, próbálják meg a látványban fölfedezni azt, ami ott, akkor természetesnek tűnik, magától értetődőnek, holott egy tájépítész komoly és rendkívüli tudást igénylő munkája nyomán lett olyan.

Götz Eszter