/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

Luxusbutik a transzformátor árnyékában - Kazuyo Sejima új épülete

1/11

Kazuyo Sejima

?>
Kazuyo  Sejima
?>
?>
Carina butik, Tokió, fotó: Kovács Bence
?>
Carina butik utcafront, fotó: Kovács Bence
?>
Carina butik, a bejárat melletti sarok részlete, fotó: Kovács Bence
?>
Carina butik, a szomszédra néző emeleti ablak, fotó: Kovács Bence
?>
Carina butik, esti utcakép, fotó: Várhelyi Judit
?>
Carina butik, utcafront éjjel, fotó: Várhelyi Judit
?>
Carina butik bejárat, fotó: Várhelyi Judit
?>
Carina butik, földszinti belső tér, fotó: Kovács Bence
?>
Carina butik, az emeletre vezető csigalépcső, fotó: Kovács Bence
1/11

Kazuyo Sejima

Luxusbutik a transzformátor árnyékában - Kazuyo Sejima új épülete
Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

Luxusbutik a transzformátor árnyékában - Kazuyo Sejima új épülete

2010.03.29. 14:10

Projektinfó

Szerzők:
Várhelyi Judit

Földrajzi hely:
Tokió, Japán

Építészek, alkotók:
Kazuyo Sejima

Pár hónapja nyílt meg a Kazuyo Sejima által tervezett Carina butik a híres tokiói divat-negyedben. Sejima idén nem csak a Velencei Biennále igazgatója, de a Ryue Nishizawa építésszel együtt jegyzett SANAA-val Pritzker díjas is lett. Várhelyi Judit sziporkázó előadással felérő tudósítása Japánból.

Tokió legismertebb negyede ugyan az elegáns Ginza, de a stílus és a divat központja ma már inkább Omotesando, ahol többek között Issey Miyake és Yohji Yamamoto öltözéktervező művészek - rajtuk a “divattervező" címke már derékban feszül - főhadiszállása is található. Az elmúlt évtizedben számos japán és nemzetközi sztárépítész tette le errefelé a névjegyét. A házak a szaksajtóból ismerősek lehetnek, de azért emlékeztetőül álljon itt egy lista róluk:
Jun Aoki: Louis Vuitton (2002), Herzog & de Meuron: Prada Boutique Aoyama (2003), Kengo Kuma: ONE Omotesando (2003), SANAA: Dior (2003), Toyo Ito: Tod’s (2004), Ando Tadao: Omotesando Hills (2006), MVRDV: GYRE (2007)

 

 

Carina butik, Tokió, fotó: Kovács Bence
3/11
Carina butik, Tokió, fotó: Kovács Bence

Carina butik utcafront, fotó: Kovács Bence
4/11
Carina butik utcafront, fotó: Kovács Bence

Carina butik, a bejárat melletti sarok részlete, fotó: Kovács Bence
5/11
Carina butik, a bejárat melletti sarok részlete, fotó: Kovács Bence

 

Azért a kilencvenes években is volt már itt néznivaló - Maki Tepia és Spiral nevű házai, Botta múzeuma, a Watarium, vagy Kenzo Tange olimpiai stadionja. Omotesando - ami számomra a szomszédos állomások, a Gaienmae, Harajuku, Shibuya által határolt területet jelenti - egyébként is az egyik kedvenc negyedem, részben mert a férjem itt dolgozott és  alaposan “belaktuk", részben mert  ellentétekben gazdag, összetett, izgalmas világ. A Meiji császár szentélye tövében megférnek a bulizó iskolások, a hatvanas években megragadt rockerek, a cosplayerek  és a haute couture butikok vásárlói.

Érdemes elhagyni a főutcát és a tömbök belsejében is körülnézni. Egy ilyen belső utcában nyílt meg néhány hónapja a Carina butik, Kazuyo Sejima munkája. Sejima asszony jelenleg a Velencei Építészeti Biennálé igazgatója. A Carina neves európai divatházak márkáit árusítja - a földszinten gyermek-, az emeleten női ruhákat.

 

Carina butik, a szomszédra néző emeleti ablak, fotó: Kovács Bence
6/11
Carina butik, a szomszédra néző emeleti ablak, fotó: Kovács Bence

Carina butik, esti utcakép, fotó: Várhelyi Judit
7/11
Carina butik, esti utcakép, fotó: Várhelyi Judit

Carina butik, utcafront éjjel, fotó: Várhelyi Judit
8/11
Carina butik, utcafront éjjel, fotó: Várhelyi Judit

 

 

A Carina léptékében nem összehasonlítható a korábban felsorolt házakkal, hiszen az egész a földalatti raktárszinttel együtt is csupán 136 m2. Az acélvázas épületet fehér, perforált alumíniumpanel-köpeny borítja. A tűzvédelmi szabályozás miatt Tokióban a házak soha nem épülnek össze, de itt a telek adottságai azt is lehetővé tették, hogy belső üvegfelület is teljesen körbevegye és így kitágítsa a teret. A köpeny megakadályozza az akvárium-hatást. A fél-átlátszó homlokzat látni engedi az enteriőrt, de csak sejteti magát az árut, egyben kellemes, szűrt fényű, intim hangulatot teremt.

Tokió városképét az építészeti stílusok és szimbólumok kaotikus keveredése jellemzi. Minden építészeti gesztus azonnal kereskedelmivé válik és az agyatlan ismétlések megfosztják eredeti jelentésétől. Ilyen környezetben az építész védekezik (lásd Tadao Ando első lakóházai), támad (pl. Shin Takamatsu), vagy megpróbál egy semleges zónát lehatárolni és gerillaharcba kezd. A Carina ezt az utóbbi taktikát választotta. A homlokzati sík árnyjátékkal megjeleníti és megszépíti az utcaképet, grafikai elemmé alakítja a kusza drótok és transzformátorok szövevényét.

 

Carina butik bejárat, fotó: Várhelyi Judit
9/11
Carina butik bejárat, fotó: Várhelyi Judit

Carina butik, földszinti belső tér, fotó: Kovács Bence
10/11
Carina butik, földszinti belső tér, fotó: Kovács Bence

Carina butik, az emeletre vezető csigalépcső, fotó: Kovács Bence
11/11
Carina butik, az emeletre vezető csigalépcső, fotó: Kovács Bence

 

 

A könnyűszerkezet és az ipari burkolatok használata egyébként a 1980-as években jött divatba, egyfajta reakcióként az uralkodó vasbeton ellen. Az (akkor) új hullámnak nevezett generáció ebben látta a hagyományos, favázas, moduláris japán építészet átültetését a modern városi közegbe. A japán városok gyors fejlődési üteméhez, az épületek lerövidült élettartamához is jól illett ez az ideiglenes jellegű építészet. E gondolkozásmód vezető teoretikusa Sejima mestere, Toyo Ito volt, akinek alumínium membránnal határolt házai a nyolcvanas évek végének emblematikus dokumentumai. Ez a vonal, amely végső soron Kazuo Shinohara mestertől eredeztethető, kulcsfontosságú napjaink japán építészetének megértéséhez.

Névjegy:

Kazuyo  Sejima
1/11
Kazuyo Sejima

Kazuyo Sejima 1956-ban született. A 1981-ben végzett a Japan Women’s University építészeti tanszékén, majd Toyo Ito irodájában dolgozott. 1987-ben önállósodott, 1992-ben az év fiatal építészévé választották, Ryue Nishizawával közösen, 1995-ben alapította a SANAA stúdiót. 2004-ben elnyerte a velencei biennále Arany Oroszlán díját. Építészeti munkája mellett a Keio egyetemen tanít.

A SANAA innovatív építészetéről ismert. Főbb projektek:


A SANAA – Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa társulása nyerte el 2010-ben a Pritzker díjat.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk