Nézőpontok/Kritika

MAD – átalakított épületbe költözött New Yorkban a Museum of Arts and Design

1/2

?>
?>
1/2

MAD – átalakított épületbe költözött New Yorkban a Museum of Arts and Design
Nézőpontok/Kritika

MAD – átalakított épületbe költözött New Yorkban a Museum of Arts and Design

2008.10.22. 12:11

Mikor láttunk utoljára New Yorkban műemlékvédőket az utcára vonulni? Vagy a népszerű írót, Tom Wolfe-ot a lapok hasábjain egy építkezésről véleményt mondani? Hirtelen újra ráébredhettünk, hogy az építészet nem kizárólag a milliomosok vágyainak beteljesítéséről szól.

A közelmúltban szenvedélyes vita alakult ki a New York-i Columbus Circle egyik épületének átépítése miatt. A furcsa, fehér márvány épületet Huntington Hartford műgyűjteménye elhelyezésére terveztette meg 1964-ben Edward Durell Stone építésszel.

Mikor láttunk utoljára New Yorkban műemlékvédőket az utcára vonulni? Vagy a népszerű írót, Tom Wolfe-ot a lapok hasábjain egy építkezésről véleményt mondani? Hirtelen újra ráébredhettünk, hogy az építészet nem kizárólag a milliomosok vágyainak beteljesítéséről szól.

A Museum of Arts and Design (MAD) számára átalakított épület szeptember végén nyílt meg, így a nagyközönség a saját szemével győződhetett meg arról, hogy érdemes volt-e a ‘60-as években épült eredeti épületet átépíteni.

1/2

Néhány dolog nyomban szembetűnik: az Allied Works Architecture iroda tervezője, Brad Cloepfil képes volt orvosolni az épület zavaró funkcionális hiányosságait. Ez azonban nem elegendő építészeti gesztus New York történetének egy fontos darabja lerombolásához. A részleteiben gyenge és erőtlen épület csak a biztonságot és a legkevésbé sem zavaró elemeket kedvelők számára lesz nyereség. Az épületből ugyanis hiányzik az a feszültség, amelyből New York életerejét nyeri.

Tény, hogy Stone épülete nem volt tökéletes. A benne elhelyezett galériák sötétek és kicsik voltak, az üres márványhomlokzat átlényegített velencei motívumai pedig a modernista építészetet támadta. Stone épülete mégis fontos helyet foglalt el a város építészeti emlékezetében. Cloepfil átépítése csak megerősíthet bennünket abbéli hitünkben, hogy a New York-i városvezetés célja a metropolisz sterilizálása a turisták számára és a különböző üzleti érdekeknek megfelelve.

Cloepfil ugyan megtartotta az eredeti épület enyhe ívét, de a homlokzatot mázas terrakotta burkolattal vonta be. A felhőkarcolók között jellegtelenül meghúzódó homlokzat nappal kifejezetten sterilen hat. A helyszín és az épület mérete ennél sokkal erősebb gesztust kívánt volna. A földszinten például az építész egy kivételével megtartotta Stone eredeti “nyalóka" tartóoszlopait, de az épület teljes alapját üveggel vonta be. Emiatt az oszlopok élettelenné váltak, akár a bebalzsamozott múmiák.

Csalódottságunk az épület belső terében is folytatódik: bizonyos, hogy a tervező jó érzékkel alakította át a tereket, de hiányzik az a virtuozitás, amelytől a házakkal szemben támasztott evilági igények kielégítése a művészet szférájában történik meg. Ezzel együtt a belső terek nagyobbak lettek, az épület sarkain felnyitott homlokzatnak köszönhetően a kiállítóterekbe több fény jut, és gyönyörű kilátás nyílik a Broadway-re és a Central Park-ra.

Az épület egyetlen erőteljesebb motívuma az a bemetszés, amely a homlokzaton halad keresztül cikkcakkban, akár egy cipzár. Vonala a galériák padló- és födémvonalát követi, majd köztük a homlokzati felületen függőlegesen fut keresztül. Mégis befejezetlen, üres gesztus maradt, ugyanis a bemetszés a felső szinteken vertikális ablaksávokká alakul át. Cloepfil állítja, hogy az ablakokat csak a múzeum kifejezett kérésére tervezte az épületbe. Az efajta gesztusok ereje azok agresszivitásában rejlik - ha a tervező a bemetszést következetesen végigvezette volna, annak érdekes, elbizonytalanító hatása lenne a látogatókra: mintha az épületet összetartó szerkezetet vágták volna ketté. Cloepfil ezt a hatást a részletek kidolgozatlansága miatt azonban nem tudta létrehozni. Ahol a vágás a födémen keresztülhalad, a sarkoknál kilátszik a hőszigetelés takaróeleme, és ettől egyetlen folyamatos, dinamikus vágásvonal helyett két különálló üvegcsíkot kapunk. Hasonlóképpen, az ablakkeretektől a galériapadlókig futó üvegcsatornákat is vékony falemezek választják el. A vágás ettől dekoráció marad, nem pedig egy erős “sebészi" gesztus.

És ezek nem apró, lényegtelen részletek, hanem olyanok, amelyek döntően befolyásolják tervezői elmélet közvetítését és gyakorlati megvalósulását. Megfelelő részletekkel a hatás azonnali és zsigeri lenne. A befogadók ugyanis egyetlen pillantás alapján ítélnek, és nem követik végig lépésről lépésre az építész gondolatait. Az ilyen részletektől különböztethető meg a dilettáns és a komoly építészet.

Cloepfil gesztusai gyengék és félénkek. Ennek következtében itt a valós jelentésétől megfosztott New York képe marad meg bennünk. Az átépítéssel valószínűleg mindenki veszített.

A múzeum maga persze nagy lelkesedéssel vette, hogy történetében először egy igazi, saját épületet foglalhat el. Az alkalomra még az intézmény nevét is megváltoztatták: a hagyományosabb, kicsit ósdin hangzó American Craft Museum helyett immár áttértek a modernebb, nyitottabb Museum of Arts and Design elnevezésre. Az épülettel így elkezdődhet a múzeum új identitásának keresése is.

Mivel az átépítés során a kiállítóterek alapterülete megnőtt, a kurátorok és a kiállítások rendezői igyekeztek minden négyzetcentimétert kihasználni. A nyitásra két tárlattal készültek: két szinten a múzeum állandó gyűjteménye tekinthető meg azokkal a művekkel együtt, amelyeket adományozók a jövőben a múzeumnak szánnak. A mindösszesen mintegy 800 tárgy között minden megtalálható, változó minőségben. Ahhoz azonban, hogy egy ennyire változatos gyűjteményből a múzeum igazi profilja egyértelművé válhasson, a névváltoztatás egyedül valószínűleg nem lesz elegendő.

Az épület többi kiállítóterében a “Second Lives: Remixing the Ordinary" (“Második élet: a megszokott remixelése") című időszaki kiállítás kapott helyet. A mintegy ötven művész illetve művészcsoport által kiállított alkotások tömege szinte szédítő összevisszaságot eredményez. A különböző, jórészt egyértelműen felismerhető tárgyak felhasználásával elkészített művek közt van fehér műanyag kanálból és gumiszalagból készült piramis (Jill Townsley); hatalmas, kifaragott könyvekből összeálló arc (Long-Bin Chen); és amerikai katonai dögcédulákból összerakott kabát (Doh-Ho Suh). Kevésbé meggyőző Terese Agnew ruhacímkékből álló munkásportréja, Susie MacMurray gumikesztyűkből varrt esküvői ruhája vagy Subodh Gupta fényes acéledényekből készített félgömbje. A példákat lehetne folytatni.

A múzeum az épülettel esélyt kapott az átalakulásra. Kérdés, hogy milyen sikerrel képes megbirkózni a feladattal.

Nicolai Ouroussoff ill. Roberta Smith a The New York Times 2008. september 25-i számában megjelent két cikkét szemlézte Plótár Fatime

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk