Megnyílt a 12. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítása
A magyar pavilon kiállítását nagy várakozás előzte meg, a megnyitóra is szép számú közönség gyűlt egybe, hogy elsőként láthassa Ferencz Marcel és Wesselényi-Garay Andor munkáját, a "BORDERLINE Architecture"-t.
A kiállítást Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára nyitotta meg, majd Dr. Magyar Péter, a Kansas Állami Egyetem Éptészkarának professzora osztotta meg gondolatait a közönséggel angol nyelven. A pavilonba belépve, a mennyezetről egyenként felfüggesztve húszezer ceruza és sűrű vonalháló fogadta a látogatókat. A falakra vetített videókat ezen a vonalerdőn keresztül lehet látni, a látogatók mozgása által keletkező dinamikus tér és a mozgóképek interferenciája pillanatok alatt különös hangulatot teremt. A tér egyszerre sejtelmes, bonyolult és rendezett. A telepített erdők párhuzamos fatörzseire emlékeztető perspektíván átszűrődnek a falakra vetített, rajzolást rögzítő videók. Ezek finom zörejei, maszatolásai, belső hangjai pedig kellőképpen rásegítenek a külvilágból beérkező látogató meditatív állapotba hangolására.
A pavilont adott útvonalon kell bejárni, a bejárás irányának fontos dramaturgiai szerepe van. Az első térrészlet a hangolás, a második - a hosszú folyosó - a perspektíva, illetve az ebből nyíló, kézi rajzokat kiállító, napfényes, világos térrészek a leképezés terei. A harmadik térszegmes pedig - ami egyben a pavilonba készült, építészek kézi rajzhoz való viszonyát elemző dokumentumfilm bemutatási helye is - az értelmezés tere. A Biennálé forgatagából és információsűrűségéből ide belépve, ez a tudatosan monokrómban tartott, furcsa, fekete-fehér térsor lelassítja az embert, ezen nem lehet csak úgy átrohanni. A fekete-fehérből egyedül az apszisban elhelyezett, megszámolhatatlan mennyiségű színes ceruza válik ki. A fizikai akadályként is működó vonalerdő gondolati elmélyülést, a figyelem irányítását szolgálja. Az installáció fizikai megvalósítása és gondolati célja így ugyanabba az irányba mutatva tökéletes egységet alkot.
Titkos informátorainkkal beszélgetve, meg más pavilonok alkotóit is kérdezgetve a magyar pavilon osztatlan siker, mindenkinek tetszik. Reménykedhetünk, hogy olyanoknak is, akik esetleg díjak odaitélésében döntenek, de ha nem is kap arany oroszlánt itt Velencében, a hazai szakmai közösség díját mindenképpen kiérdemeli. A pavilonbelsőben tett sétánkról rövid videót is késztettünk, ami hamarosan itt az epiteszforum.hu-n is elérhető lesz.
szöveg és fotó: Pásztor Erika Katalina
23:23
Nekem csak az jutott eszembe, hogy a shanghai-i világkiállítás, majd pedig a biennálé után a világ azt fogja gondolni, hogy a magyar építészet az a "lógassunk le valami hosszú vékonyat a magasból" ötlet körül forog. Bár ha bele gondolok az eötvös-ingától elég egyenes út vezetett idáig.
Amúgy szerintem elég fotogén lett a kiállítás.
Viszont a magyar pavilonra ráférne már egy alapos feújítás. olyan illúzióromboló az a 20 éves üvegajtó.
www.homologue.hu
18:43
Mi volt a ott földön, amit olyan szomorú szemekkel, meredten néztek?
Izgalmas kiállítás, remélem sikeres lesz, sok látogató betér majd!
Damoklész kardja helyett ezentúl ceruzakötegek lebegjenek az építészek feje fölött!
14:37
@marianna: „Mi volt a ott földön, amit olyan szomorú szemekkel, meredten néztek?”
Biztos a szakma fényes jövőjét…
És úgy látszik építészéknél a fehér az új fekete.
15:39
Nem tudom mi ebben a "ceruzaerődben" a művészet, és hogy mitől lenne MAGYAR, mitől reprezentálná kis hazánkat, hát arról halvány lila elképzelésem sincs...
Vagy talán csak ennyi tellik tőlünk, magyar építészektől?
Szégyen. De persze lehet, hogy ultraglobalizált világunkban nem is ez a cél. De akkor vajon mi? Mi a cél?
18:17
@mgy: Már egy ilyen értelmes hozzászólásért is megérte volna ezt megcsinálni:D
Amúgy, olvass utána, elég bő leírásokat lehet találni akár a honlapján, hogy ezmost hogykerül ide, és mi is akar lenni.
19:15
@mgy: Teljesen jogos kérdések. Egy frappans otletnek / megoldasnak egyértelmunek kell(ene) lennie anélkul is, hogy az embernek utana kelljen néznie.