Mért pont az Alkotás? - Alkotás Point irodaház

Már megint egy irodaház? Nincs elég belőlük? Ki fogja ezt mind megtölteni? Gyorsabban gyarapodnak, mint a hajlékot nélkülözők, miközben egyre több áll kihasználatlanul, félig lakatlanul. Vargha Mihály írása.

Már megint egy irodaház? Nincs elég belőlük? Ki fogja ezt mind megtölteni? Gyorsabban gyarapodnak, mint a hajlékot nélkülözők, miközben egyre több áll kihasználatlanul, félig lakatlanul. És most mégis itt van egy igen szemrevaló, igazi fölfrissülést mutató darab. Már a neve is majdnem rendben van. Jó szó az "Alkotás-Pont", kár volt a magyar-angol vegyítéssel, a "Point"-tal tetézni. De ezt a békát egyre gyakrabban le kell nyelnünk (legelkeserítőbb példám az Óbuda-Gate, ami egyáltalán nem olyan, mint egy kapu).

Mintha az utca neve adott volna inspirációt az építészeknek, Cságoly Ferencnek és munkatársainak. Nagyvonalú kézmozdulattal odaillesztették házukat az Alkotás utcára a Csörsz utca sarkán, ahol éppen fölér az út az emelkedő végére. Egy olyan épületet, ami lendületet ad, élni tud, könnyedén magával ragad. Három-a-tőr, ami belemetsz a látótérbe, és óhatatlanul vonzza a tekintetet. Kicsi trükk van benne, de ennyi játékosság, extra formai ötletparádé nagyon kellett már, hogy ne fulladjunk bele a makulátlanság, az abszolút jólfésültség hamis világába, amit a magas-technika annyira próbál ránkerőltetni. A tervezők szerettek volna még többet annál, mint ami megvalósult, nagyobb átláthatóságot-áttörtséget, azonban a szigorú ingatlanhasznosítási szemléletbe ennyi már nem fért bele.

A képlet: A-b-A-b-A, ahol a két kis bé egy-egy bejáratot is kiad, melyek egyértelműen beszippantják a házba érkezőt. Impozáns a szinte üres fogadó-csarnok, ráadásul belmagassága nagyvonalú, és itt volt lehetőség gazdagabb anyaghasználatra, a burkolatokban visszafogottan szerepet kap a kő. A liftblokkok elhelyezése a forgalomhoz a legtermészetesebb, ugyanakkor egy kis eltolással a baloldali liftnek üveg hátfala van - nem túlhangsúlyozott panoráma-lift lett belőle a "b" sarkába illesztve. Alaprajzban a három hegyes ék kicsit összetart, ettől az elrajzoltságtól még inkább szárnyalni képes a kompozíció.

A fésűs ötös tagolás hátul, a Sportkórház felől sokkal nyugodtabb formában tér vissza, kellemes egyensúlyba hozva a teljes tömböt. A homlokzati felületek rajzolata, a nyílások arányai pedig mindvégig finomak, érzékeny vonalrendszerrel. Csak a majdnem egyöntetű szürkeség az, ami nekem túlzónak tűnik, s ebbe belejátszik valami, ami még jobban zavar: a homlokzat jelentős felületén vízszintesen futó szerelt burkolat bizonytalansága, olcsósága. Karosszériaelem-féle, ami erősen emlékeztet a Jean Nouvel féle luzerni hangversenyterem-kiállítócsarnok épületen látott lemezre - azon is ez bírálható leginkább. Már fölszereléskor vannak darabjai, melyek apró falsot kapnak, picit meggyűrődnek - és ebből rögvest HIBA lesz. Funkciójukat így is teljesítik, de ipari-gyártmány jellegükből eredően a csillogó, nagyon-sík üvegfelületek mellett óhatatlanul selejt benyomását keltik. A hagyományos építőanyagoknál, például a téglánál soha nincs meg ez az érzés, sőt ott egy-egy pici sík-eltérés vagy anyaghiba az árnyék-hatással együtt még izgalmasabbá teszi a látványt. A szuper-ipar nagysorozatú egzaktsága viszont elkényeztette a szemünket, és így már a legkisebb "kilógás" is zavart tud kelteni. Pont ugyanúgy, mint a zenében a hangfelvétel sterilitása, amikor egy kis reccsenés tönkreteheti, és teszi is, az illúziót. Van persze jó oldala az ipari tökéletességnek, például a jól hangszigetelt ablakok. A földszinti nagyterű irodában csupán a szírénázó mentőautót lehetett hallani az Alkotás utca gépkocsiáradatának délutáni hömpölygéséből, mikor egy hétköznap a házban jártam.

A nagy attrakció a három "A" szárny felső szintje, a ferde mennyezetű hosszúkás terek, melyek kétszintes "kilátó-teraszban" érnek véget. Most még a bérbeadó reklámirodája van berendezve a középső toronyszobában, de valószínűleg mindháromra rákapnak majd az elegáns és egyben extravagáns irodára vágyó bérlők. Hiszen ilyen látványban csak ritkán lehet részünk: a Gellérthegy (fűszerezve a volt munkásőrségi központtal), a Sashegy és a kettő között a messzi távlat délre. Az esti fény-fürdő is akkor érvényesül majd teljes pompájában, ha minden emeleten birtokba veszik az Alkotás Pont-ot.

Amire azért is van remény, mert az új ház új minőséget jelent a hazai építészetben, kisugárzása nem csupán közvetlen környezetében érvényesülhet. De ott is van mire reflektálnia: volt előbb a Novotel rém-barna tömbje, a mögé dugott Kongresszusi Központtal, majd következett egy érdekes metamorfózis, a gyárépületből faragott, nagyon-nemzetközi FOTEX-Plaza. S jött az ingatlanos-vihar, ami letarolta a Magyar Optikai Művek maradék, nem egy esetben emlék-gyanús egyedeit, helyére ültetve a sok fantáziát nem csillogtató MOM-parkot. Könnyű helyzet, mondhatnánk, de ami lényegesebb: itt volt pályázat, s annak eredménye az új tömb. Ritka pillanat, amiből szeretnénk egyre többet

Vargha Mihály

A cikk nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 32. számában.