Mesteriskola – Mesterek és tanítványok

Kortárs építészeti kiállítás

Megnyitó: 2006. január 28. szombat 20.30

Megnyitja: Kristien Ring, a berlini Deutsches Architektur Zentrum igazgatója

Alig néhány hónapja nyílt meg Budapesten az Építész Mester Egylet Mesteriskolája legutóbbi öt évének terméséből válogató kiállítás, amelyet most a berlini közönség is láthat. A kiállított épületek nem építészhallgatók tervei, hanem gyakorló fiatal építészek megvalósult munkái. Önállóan, vagy a mesterekkel együtt tervezett művek. Nem a mai magyar építészetet reprezentálja a bemutató, hanem annak az építész továbbképző intézménynek az eredményeit villantja fel, amely az elmúlt fél évszázadban a legtöbb kiváló tervezőt adta a magyar építészetnek.

A kiállítók közül Gunther Zsolt és Csillag Katalin (3h Építésziroda), a CZITA Építésziroda és Kis Péter (valamint a Mesteriskola egykori hallgatói közül jónéhányan), részt vesznek a DAZ jelenleg is látható Emerging Identities-East! című kiállításán.

Az előbb a Magyar Építőművészek Szövetsége (1957-1992), majd az Építész Mester Egylet égisze alatt működő Mesteriskola népszerűsége évtizedek óta töretlen, ma a legtekintélyesebb a diplomás építészek posztgraduális képzését folytató iskolák között Magyarországon. Alapítói id. Janáky István és Szendrői Jenő voltak, ma Arnóth Lajos és a Mester Egylet irányítása alatt dolgozik. A mestertestületben kezdettő fogva a legjobb magyar építészek vettek részt, hallgatói közül kerültek ki a XX. század második fele magyar építészetének legkiválóbbjai. A két éves képzés közvetlen mester-tanítvány kapcsolatban, kizárólag a minőség jegyében, gyakorlati feladatok megoldása, építészeti tervpályázatokon való részvétel útján történik. A közép-európai történelmet ismerők, így német barátaink is tudják, milyen nagy jelentősége volt a hatalmi szférán kívül működtetett szakmai szervezeteknek, amelyek az emberi-szakmai minőség, a politikai korlátozásoktól (lehetőleg) mentes oktatásban dolgoztak. A Mesteriskola ritka és értékes fóruma volt az építészeti közéletnek azokban az évtizedekben, amikor a kommunista hatalom igyekezett az ország életének minden civil szerveződését ellenőrzése alá vonni.

Szendrői Jenő írta a Német Építész Szövetség (BDA) Lapjában (Der Architekt 12. 1991): „Mi a Mesteriskola célja napjainkban? Változatlanul és döntően a személyiség és a szemlélet alakítása. A manipulált, előre gyártott gondolkodásmódnak – amelyet az uniformizálódásra való törekvés, mint világjelenség csak alátámaszt – a leküzdése. Az önálló gondolkodásra, ítéletre való késztetés, nevelés. A tudatos és szuverén egyéniség kialakítása."

Arnóth Lajos pedig így ír: „A privatizálódott magyar építészet mai helyzetében az ÉME Mesteriskola egyik alapvető célkitűzése, hogy a fiatal építészeknek lehetőséget adjon az egymással és az idősebb mesterekkel együtt végzett munka hasznosságának megismerésére. A nagy építésztervező irodákban – bár azokat nem a szakmai élet, hanem a politikai kényszer hozta létre –, mégis meg volt a hatékony, működő kreatív szellem. Ezt a szellemet képviselték az akkori igen jó képességű építészek, akiknek ötleteiből létrejött a Mesteriskola és az a 40 év alatt – benne 10 év szilenciummal – mégis fenn tudott maradni. Ez a képzési forma olyan európai hagyományokból táplálkozott, mely igen hosszú múltra tekint vissza, talán ezért életképes ma is."

A kiállítás tehát nem csupán a Mesteriskolát ismerteti meg a német közönséggel, hanem a mai magyar építészet fontos szeletét mutatja be, úgy a mesterek és a tanítványok, mind a használati funkciók szempontjából, a legfrissebb megépült épületeken keresztül. A mai magyar építészetnek a nemzetközileg ismert organikus iskola mellett egyik legfontosabb jellemzője a neomodern és a regionalitás ötvöződése, az anyagszerűség, a tapintási (taktilis) értékek fontossága, nem egyszer a ház helyhez kötöttségének hangsúlyozása.

Jelentőségénél és méreténél fogva kiemelkedik a kiállított munkák közül Golda János és Szenderffy Gábor (Megyik János szobrászművész közreműködésével tervezett) Debreceni Egyetem Élettudományi Központja és Könyvtára (2005), amely a modernizmus józanságát egyesíti a meglévő egyetemi campus beépítéséhez való alkalmazkodással. Hasonlóan fontos munka az Építészstúdióban Pálfy Sándor, Hőnich Richárd és Felix Zsolt által tervezett egyetemi Info Park „C" épülete Budapesten, amely a mértéktartó modernista monumentalitás és a vonalkódszerű homlokzatformálás friss eredménye. A Nagy Tamás tervei szerint felépült, nagyléptékű és kivételesen magas minőségű aszódi Evangélikus Gimnázium együttese a környezetére kisugárzó építészeti minőség megjelenítője, ahol a tanítvány, Lévai Tamás, a mesterhez méltó színvonalon illesztette be a kollégium épületét. A Debreceni Igazságügyi Központ épületegyüttese (tervezők: Koller József, Pethő László, ifj. Csatai László) is friss szemléletével, városi léptékhez való alkalmazkodásával és modern monumentalitásával tűnik ki. A Karácsony Tamás vezetésével tervezett Zárdakert idősek otthona Dabas-Gyónban (tanítvány: Kovács Márton) csakúgy a helyhez alkalmazkodó, tiszta, funkcionális építészet példája, mint a Skardelli György (mester) és Lázár Ferenc (tanítvány) tevei szerint felépült Pannonhalmi Főapátság fogadóépülete.

A lakóház-építészeti példák is a tiszta, funkcionális formálás és az egyszerűség mintapéldái. Benárd Aurél - Göd családi ház bővítés; Gereben Péter - Mihály-ház; Szabó Levente - Kétlakásos ház, Göd; Szokolyai Gábor, Almer Orsolya, Erdélyi Linda - Családi ház, Budapest; Takács S. Sándor - Családi ház, Budapest; Herczeg László, Borsos Melinda - Piros ház, Göd; Polyák György - Váralja lakópark, Veszprém; Zsuffa-Kalmár Építészműterem - társasház, Budapest, XVI. Kerület. Modern ipari műemléket, egy buszpályaudvart, konvertál új funkcióra a régi értékeit megtartva Borsay Attila budapesti Tranzit kávéháza, míg Álmosdi Árpád és Csendes Mónika, az 1930-as években épült Tisza(p)art Mozit alakítja át példásan a mai igényeknek megfelelően. De láthatunk a kiállításon templomot (Fejérdy Péter - Szent Lélek görög-katolikus templom, Budapest-Csepel), mintaszerűen felújított és bővített ipari épületet (Salamin Miklós - Budapest), a Budapesti Állatkert főkapuját (Kis Péter) a japánosan alázatos és eszköztelen, a természetet tisztelő építészet példájaként, és régészeti területen épült kilátótornyot (Kupavárhegyi bencés apátság romterület kilátótornya - Sebestyén Péter, Lantay Attila).

Kiállító építészek

Tanítványok
Álmosdi Árpád, Benárd Aurél, Borsay Attila, Csendes Mónika, Csillag Katalin, Gereben Péter, Göde András, Herczeg László, Hőnich Richárd, Kalmár László, Kéry Balázs, Kis Péter, Kovács Márton, Lázár Ferenc, Lévai Tamás, Pethő László, Pintér Tamás, Polyák György, Salamin Miklós, Sebestyén Péter, Szabó Levente, Szenderffy Gábor, Szokolyai Gábor, Takács S. Sándor, Tóth Györgyi, Zsuffa Zsolt

Mesterek
Czigány Tamás, Cságoly Ferenc, Golda János, Karácsony Tamás, Nagy Tamás, Skardelli György

A budapesti kiállítás kurátorai Pethő  László és Kalmár László építészek voltak.
A berlini bemutatást Sulyok Miklós művészettörténész gondozta.

Forrás: a Collegium Hungaricum Berlin honlapja és a sajtóelőzetes.