Mészáros Ábel (memo): Alkalmi építészet – báludvar az Ötpacsirta utcában

A tavalyi Építészbál sikerében végül nem kis szerepe volt a Báludvarnak. Kedvcsinálás gyanánt visszatekintünk a 2006-os előkészületekre

A másfél évtizedes szünet utáni első Építészbál fő célkitűzéseinek egyike volt, hogy élettel töltse meg az Ötpacsirta utcai Almássy Palotát, amelyre – bár az építészek budapesti otthona kellene legyen – legtöbbünk csupán hideg adminisztratív központként gondol. Mivel azonban az Építész Pince, az emeleti teremsor és a Kós Károly terem csak a belső udvaron keresztül kapcsolódnak egymáshoz kényelmesen, s együtt sem elég tágasak egy reprezentatív, többszáz résztvevős bálhoz, adta magát a lehetőség, hogy az udvar lefedésével és téliesítésével hozzuk létre a központi báltermet, vagy ahogy elneveztük, a Báludvart.

A mindössze egyestés funkció legtriviálisabb megoldása egy mobil rendezvénysátor lett volna, azonban e rendszerek nem bizonyultak sem elég rugalmasnak, sem egy bálhoz méltóan elegánsnak. Így esett a választás a csőállványok népes családjára, közülük is a Magyarországon kiemelkedően széles elempalettával rendelkező Krause rendszerre, utalva ezzel a Bál mottójára is, mely 2006-ban „Munkaközi Állapot" (www.epiteszbal.hu/2006) volt.

A funkció nem kevés követelményt támasztott a szerkezettel szemben: az egységes, elegáns tér nagy fesztávú lefedést kíván, melynek rendszere, rasztere harmonizál a belső udvar építészeti rendjével, tengelyeivel s térfalainak ritmusával. Így kéthajós teret terveztünk: az északi főhajó, mely nyolc méteres fesztávjával és tíz méteres belmagasságával a tulajdonképpeni bálterem volt, magában foglalta a nyugati oldali főlépcső nyolc méteres magasságú és ugyanilyen széles üveg előtetejét, és az udvari homlokzatok főpárkányával egy szintben fedte le a teret. Így a palota homlokzati architekturáját egységében láttathattuk, az elegáns térfalát adta a Báludvarnak. A nagyobb, északi hajóhoz kapcsolódott a 2,50 méter fesztávú s „csupán" nyolc méteres belmagasságú mellékhajó a déli oldalon, mely a kapu és a Bálterem közt mintegy puffer-teret képezett, helyet biztosítva az előtérnek és a ruhatárnak.

A terem terének fóliaburkát a tetőn lejtésben kialakított, nyolcméteres rácsostartók által tartott teljes felületű állványpallózatra fektettük, míg oldalt függönyszerűen leengedtük. A ragasztószalagos kapcsolatok mellett a tetőfóliát leterheléssel biztosítottuk szélszívás ellen.

Az udvar kőburkolatára vastag piros filcszőnyeg került, a megfelelő hőmérsékletet elektromos hőlég-ágyúk biztosították. Az állvány szerkezetét, a térfalat képző homlokzatok részleteit és az udvar szobrait súrlófényű díszvilágítás tették izgalmassá.

A hosszú csönd utáni első Építészbál sikerében végül nem kis szerepe volt a Báludvarnak. Ellenállva az éjszakai hideg esőnek és szélnek, reprezentatív és elegáns, mégis otthonos központi térré varázsolta az Építészek Házának gyönyörű udvarát, kedves emléket és új értelmezési lehetőségeket kötve így sokunkban az Ötpacsirta utcához.

szöveg és képek: memo 

---

Báludvar lefedése, Építészbál 2006 – „Munkaközi Állapot"
Építészek Háza, Budapest, Ötpacsirta utca
Építészeti koncepció: memo (Kádár Bálint, Mészáros Ábel, Riedel Miklós Márton, Szemerey Samu)
Felelős tervező: Baksayné Foszler Ibolya

Építészbál 2007 – az Építész Büszkeség Napja