Méz, méhek, gyógyulás

A telek megközelítése a Pomázi útról nyíló védettebb helyzetű földútról történik. A telket a méheknek mézlegelőt biztosító levendula mezők osztják fel. A manufaktúra a telek súlypontjába kerül, védőtávolságot adva a forgalmasabb úttól. A funkciók egy belső udvar köré szerveződnek, biztosítva a közöttük lévő gyors elérést és átjárást. Az egységek egymás közti megnyitásai lehetővé teszik a terület többi részével történő kommunikációt és a térbeli kapcsolat lehetőséget.

Az építészeti program lellke a méztermelő üzem. A méz útja a szervizútról nyíló zárható zsiliptérbe, a rakodó helyiségbe vezet. A műhelyben a kaptárak készítése és javítása folyik - ez a méhész téli elfoglaltsága. A levendulát szárítva, vagy belőle olajat lepárolva dolgozzák fel, majd az elszáradt növényeket a biomassza kazánban fűtésre használják fel. A méhészet, mint létforma olyan elköteleződést jelent, melynek során a méhész a méhek igényeit kiszolgálva éli mindennapjait. Ezért célszerű, hogy egyazon birtokra kerüljön mind a méztermelés, mind a méhkaptárak, továbbá az idelágtogatók számára nyitott vendéglátó egység, a kostóló is itt kapjon helyet. 

A két irányú lejtéshez alkalmazkodva a különálló épületeket a terephez igazodva helyeztem el. A különböző funkciókat egy közös tetővel kötöttem össze, ami a belső udvaros beépítést teljes egységgé szervezi. A tető, mint összekötő elem az alatta lévő funkciók igényeihez igazodva alakul és formálódik. A levendulalejtőre elvonulást és gyógyulást segítő kunyhók, apiterápiás kabinok kerültek, egymáshoz képest elszórtan telepítve. Az egyszerű építményeket a levendulasorok között haladva érhetjük el. 

Az épület megjelenésében a fehér homlokzat és a tető fa szerkezetei meghatározóak. A ház egyszerű elrendezéséből, egyszintes beépítéséből adódóan a falszerkezet falazott rendszerű. Az épületeket összekötő alacsony hajlású tető – egyben mint zárófödém - rétegelt ragasztott fa tartószerkezetű, intenzív hőszigeteléssel. A tető bazaltszórásos bitumenlemez fedést kapott. A kostoló kubusa a többi épületrész szerkezetétől eltérően vázas szerkezetű, vendéglátó szerepe révén egy homogén üvegmembrán külsőt kapott: az ipari és mezőgazdasági épületek hangulatát idéző, hagyományos kopolit üveg került ide, újragondolva.

Ez a transzparens burok felfedi az épületet alátámasztó szerkezetek rendszerét. Az épületeket összekötő nyílásokban kivillan a fatartók, a látszó gerendák sorozata. Az apiterápiás kunyhók a méhkaptárak kialakításához hasonlóan táblásított fapanel szerkezetűek. Külső burkolatuk dekorlemez, a főépületen megjelenő árnyékolókkal és eltolható panelekkel megegyező anyagú. A tetőfedéssel azonos színű burkolat a homogén tömegeket eredményez. A kabinokat a talajszinttől elemelve helyeztem el a méhek számára biztosított röpnyilások megfelelő magassága és az épületek alatti átszellőztetés miatt.

Göde Dorottya