Mi hát a teendő?

Kálmán Ernő építész, a MÉSZ új alelnökének felszólalása a Szövetség közgyűlésén, megválasztása előtt

A MÉSZ 2006. évi rendes közgyűlésén (június 2.) a lemondott korábbi egyik alelnök helyett kellett újat választani. A Jelölő Bizottság két jelöltje Kalmár László és Kálmán Ernő építészek voltak, akik a választás előtti felszólalásukban röviden vázolták alelnöki elképzeléseiket.
Jeney Lajos, a MÉSZ Ellenőrző Bizottsága elnökének javaslatára a Közgyűlés módosította az Alapszabályt oly módon, hogy két alelnök helyett – a feladat-megosztás könnyebbé tétele érdekében – három alelnöke legyen a MÉSZ-nek. Így Roth János alelnök mellé mindkét jelöltet megválasztotta a Közgyűlés. Az alábbiakban Kálmán Ernő felszólalása olvasható.

Tisztelt Közgyűlés, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jó tudni, hogy tartozunk valahová, kényszerek nélkül, szabad akaratunkból.
Már gyerekkoromban is irigyeltem Édesapám kis ion oszlopot ábrázoló építész kitűzőjét. Büszke voltam, amikor 1982-ben a diploma díj mellé a jutalom, a Magyar Építészek Szövetségének tagsága volt. Művészpalántának érezhettem magam a nagyok között...
Az 1902-ben Lechner Ödön és társai által alapított Szövetséget, államosítás és a romok újjáépítése után, 1951-ben a hatalom újjáalakította, s a szervezet direktívák alapján működött. Tudjuk, ez milyen volt, ennek ellenére születtek értékes építészeti alkotások is.
2002-ben, amikor a 100 éves jubileumot a Nemzeti Múzeumban ünnepeltük, döbbentem rá, hogy elődeink már egy évszázada, Európában az elsők között hozták létre a millennium építési fellendülésében ezt a szervezetet.

Ma is aktuális az akkori alapító-okirat:
„Alulírott magyar építőművészek szükségesnek és óhajtandónak tarjuk, hogy egy oly kizárólag művészi egyesület alakítsak meg amely egyes-egyedül a magyar építőművészet érdekeit lesz hivatva előmozdítani képviselni."

Az újabb ezredforduló történéseire már nem lehetünk ilyen büszkék. Sok megpróbáltatást álltunk ki, de még ma is létezünk.
Keressük helyünket a társadalomban, a kultúrában, miközben megváltozott körülöttünk a világ, más az értékrend. Dolgunk az, hogy igazi, időt álló értékrendet és építészeti minőséget képviseljük a hagyományok mentén.
Úgy látom a műegyetemi oktatói munkámban, hogy erre jó reményünk van. A fiatalok tehetségesek, sok az elkötelezett, az építész életformát vállaló közöttük.
Őket kell megszólítanunk. Merthogy, jó valahova tartozni, kell valahova tartozni.

Mi hát a teendő?
A Mies van der Rohe díj kapcsán Barcelonában jártam, egy olyan városban amely világkiállítást és olimpiát is rendezett, s irigykedtem az ottani építész szövetségre, mely megalapította az európai építészeti (pro architectura) díjat, az erre a célra létrehozott alapítványon keresztül, érdekei képviseletére.
Ősszel az építészeti világnap alkalmából Budapesten is megláthatjuk ezeket a műveket, s megmérettethetjük magunkat. Büszkék lehetünk arra, hogy a 2006 Wienerberger építészeti díjat magyar épület, Cságoly Ferenc és Keller Ferenc Barbakán háza nyerte el. Hol van ehhez a díjhoz a társadalmi elismertség, a megfelelő fórum?
A MÉSZ-nek 50 év előnye van e munkában, de több 10 év hátránya van a jövő építésében például a spanyolokhoz képest.
A Magyar Építőművész Szövetségnek vállalnia kell a művészetek közötti szerepét, melytől megpróbálják elszakítani és amely még 1902-ben a kezdetekkor magától értetődő volt. Szükséges hát az erős érdekérvényesítés, melyet minél több fórumon. a többi művészeti ággal együtt kellene kezdeményeznünk.
Néhány hónappal ezelőtt Reischl Gábor elnök úr felkérésére, fenti tapasztalatok alapján, a Magyar Építészeti Központ ügyét képviselve kapcsolat kezdtünk a Szépművészeti Múzeummal, és az NKÖM-el hogy az Óbudai Zichy kastélyban a Kassák és Vasarely anyag mellett a kortárs építőművészet is helyet kapjon.
Építészeti központ is kell, a feladatok racionális megosztása, kamarák és a szövetség között, ugyanis ez a párhuzamosság mely jelenleg folyik kikezdhető. Ebben a MÉSZ-nek van kezdeményező szerepe, összefogva az építész kamarai szervezeteket. S újra felvetődik a Pesti Vigadó, vagy a Várkert bazár ügye is, melyben a MÉSZ-nek programot, s véleményt kell alkotnia.
E feladatokhoz az anyagiak előteremtése is szükséges, állandó támogatók, szponzorok megnyerésével, események bevételeivel.
Értékrendünk kifejezésére a díjak elismerések rendszeres és pontos odaítélése, értékarányossá tétele is feladatunk.
Ezekért az ügyekért szeretnék tenni, ezért vállaltam az alelnöki jelölést.
És szeretnék egy olyan jelvényt melyet büszkén viselhetek!
Budapest, 2006. június 2.

Kálmán Ernő DLA építész