Miért nincsenek itthon perzsa széltornyok?

Itthon tombol a kánikula. Mindenféle hőségrekord sorra dől meg. Kőkeményen igazolódik a felmelegedés ténye. A nyaraink egyre szélsőségesebbek lesznek, ma még 40, de lehet, hogy nemsokára a 60 fok sem lesz lehetetlen. Dr. Rigó Mihály rövid, provokatív cikkében az iráni széltornyok 6000 éves hagyományára kívánja a figyelmet irányítani.

Miként védekezünk?
A klímák egyre szaporodnak, az energiaigényük soha nem tapasztalt értéket ér el. Számuk növekedése folyamatos. A látvány utcaképnek sem kívánatos, miközben kifejezett klímaváltozást fokozó eszközökről van szó, ha ez számítana.

Vannak, akik szerint iszonyú pazarlás, melléfogás, és a megoldás az egyéni klímák felszerelése helyett egy egész várost ellátó hűtési rendszer lesz. De lehetne még más is! Megkockáztatnék egy olyan szisztémát, mely feleslegessé teszi az előbbieket.

Útifilmekben láthatók az iráni széltornyok (windtower), a szélcsapdák (windcatcher), avagy a helyi nevük szerint a badgir-ok. Ha ezeket a kulcsszavakat beüti valaki az internet keresőjébe, sok részletet megismerhet. Mintha valamilyen díszes kémények lennének. A hasonlat nem is áll messze a kéménytől, hiszen a fizikai elveik azonosak, mivel a hőmérséklet-különbség nyomáskülönbséget hoz létre az épület belső és külső részei között, ami légáramlatokat eredményez, mint tudjuk a mi kéményeinben is.

Kéményt a magyarok is tudnak építeni, tehát nem lenne nagy különbség beletanulni a széltornyokba sem. Ráadásul, mintha a széltornyoknak még angol nyelvű szakirodalma is létezne. Sőt állítólag még a modern szélfogók tervezésekor fejlett modellezési és szimulációs eszközöket használnak a légáramlás és a hűtési hatékonyság optimalizálására.

Minden bizonnyal jól beváltak, hiszen a perzsák kb. 6000 éve használják. Használatuk a Krisztus előtti 4000 évre nyúlik vissza. Még mielőtt a villamosságot felismerték, pazarolhatták volna. Nemcsak lakóépületeket, hanem mecseteket, élelmiszer-tárolókat is hűtöttek velük. Sőt, a hűs légáramot vízfelület felett átvezetve még páradússá is tudták tenni a frissítő levegőt.

A mi városaink szerencsére még elég messze vannak az ottani sivatagi városoktól, de erre haladunk. Feltalálóik ilyen nagyon sivár és ellenséges körülmények között is életképesek tudtak maradni.

Jellemzőjük, hogy villamos energiára semmi szükség és még a fenntartási igényük is minimális. Nagy eredményük, hogy elviselhetővé, élhetővé tették a sivatagi klímát, amely felé sajnos mi is haladunk.

Napjain építészeinek sem idegen az ősi forma, ha ilyen pálmafás vidéken élnek. Kortárs építítészeti projektekhez remek precedens lehet például a 80-as években épült Qatar University kampusza; a projekt jól dokumentált publikációja megtalálható a Hidden Architecture blogon.

Sőt, angliában, Leicester városában is épült már hasonló elven működő egyetemi épület a 90-es években:

Bőven lenne mit tanulni ezekből a projektekből a természeti törvények okos kihasználása, a funkcionalitás, az energiahatékonyság, tehát lényegében a fenntarthatóbb élet terén.

Javaslom a témával foglalkozó hazai konferenciát összehívni. Első alkalommal szakember keresési szándékkal.

dr. Rigó Mihály
aranydiplomás erdőmérnök és okl. építőmérnök
a BME műszaki doktora

Szerk.: Borenich Levente