Mit kezdjünk egy bezárt repülőtérrel? – Berlin

Több régebbi repülőteret lassan egyre komolyabban fon körbe a város folyamatosan terjeszkedő szövete.  Berlin sokat megélt légikikötője, az Ernst Sagebiel tervei alapján 1941-re kiteljesedett Tempelhof 2008-ban zárt be, szerepét azonban még nem találta meg a megújuló fővárosban.

A berlini Tempelhof repülőtér jóformán történelmi emlékhellyé vált. 1923-ben döntöttek létrehozásáról, első terminálépületét négy évvel később avatták, egyben a repülőterek közül a világon elsőként földalatti vasúttal csatlakoztatták a belvároshoz. Látva a rohamosan növekedő forgalmat, a náci kormány már az 1930-as évek közepén a repülőtér erőtejes fejlesztéséről határozott, így épül meg Prof. Ernst Sagebiel tervei szerint a hatalmas, félköríves, ikonikussá vált terminálépület. Az 1941-re elkészült épület az Albert Speer által felvázolt hitleri Germania birodalmi építészetének egyik legjelentősebb, egészében felépült darabja lett az, amit később Norman Foster a világ repülőtereinek ősanyjának nevezett.

Az 1,2 kilométer hosszú kvadráns épület – amely egyben magába foglalja a terminált, a hangárokat és az összes kiszolgáló létesítményt – központi elhelyezkedése miatt a 1939-re a világ egyik legforgalmasabb repülőtere lett, majd a bombázások idején a polgári utasforgalmat leállították. A megosztott Berlinben az amerikai zónába került Tempelhof sorsdöntő szerepet játszott az 1948-49-es szovjet blokád idején, hiszen mivel szárazföldön Nyugat-Berlint szinte teljes egészében elzárták a külvilágtól, ezért minden a repülőtéren keresztül érkezett a városrészbe. A „légihíd" idején szinte percenként érkeztek ide a repülők a legalapvetőbb szükségleti cikkekkel, élelmiszerrel, szénnel megpakolva, így a városlakóknak a Tempelhof jelentette az életben maradást.

A blokád idején határoztak egy új nyugat-berlini repülőtér létrehozásról, ekkor épült meg a város észak-nyugati szélén a Tegel. Az ország és a város újraegyesülésével ismét átrajzolódtak a viszonyok Berlin térképén. A városhatáron belüli két repülőtér, a Tegel és a Tempelhof egyre komolyabb problémát okozott a régi-új főváros számára. Eredetileg 2010-re tervezték átadni Berlin új nemzetközi légikikötőjét a már meglévő, volt kelet-berlini repülőtér, a Schönefeld tőszomszédságában, de legkorábban csak 2017-ben várható, hogy elinduljon a forgalom. A döntés értelmében az új, Brandenburg repülőtér venné át a meglévő 3 berlini légikikötő forgalmát, a többi fokozatosan bezárna.

Így elsőként, 2008-ban a városközponthoz közeli Tempelhof húzta le a rolót. Noha sokan tiltakoztak a bezárása ellen, még egy sikertelen népszavazással is próbálták megakadályozni a döntést, végül a forgalom leállt, a terület pedig a város tulajdona lett. Ezután számos nagy eseménynek, koncertnek, vásárnak, fesztiválnak, sportrendezvények adott otthont, hiszen az egybefüggő hangárépületek és a körbevett betonozott repülőbeállók remek adottságokat nyújtottak ezekhez. Idővel pedig a kifutópályák és a zöld területek vonódtak be a város rekreációs zónájába: 2010-ben nyílt meg a hamar népszerűvé vált Tempelhof park, amit rég nem látott madár- és állatfajok is hamar belaktak, illetve számos alkalmi zöld projektnek nyújt terepet.

A város külön vállalatot hozott létre, hogy megvizsgálják a terület fejlesztési lehetőségeit, felvázolják a Tempelhof jövőbeni szerepét. Maga a terminálépület az építészeti örökség és a történelmi emlékezet része, ehhez méltóan kell a jövőben hozzányúlni – nyílhatna itt egy „légihíd" emlékmúzeum is. A repülőtér területének domináns részén megmaradna a park és a rekreációs zóna, azonban még nem pontosan rajzolódott ki, hogy a tervezők mit tudnak kezdeni a terület „társadalmi, kulturális és gazdasági sokféleségével" és a megújuló városban betöltendő szerepével.

Bán Dávid