Művészetek Háza - kortárs művészeti központ

Várhidi Bence díjazott diplomamunkája

Célom egy belvárosi kulturális intézmény tervezése volt, mely kiállítótereknek és ezekhez kapcsolódó funkcióknak ad helyet, újfajta, nyitott stílusban. Az épületben egyszerre több különböző kortárs művészeti ág mutatkozhat be a nyilvánosságnak, de a szakmai közönséget szintén kielégíti, hiszen a különböző tárlatokon túl, előadások, workshopok lebonyolítására van lehetőség. Ezek a művészeti ágak az építészet, a formatervezés, a vizuális kommunikáció és az ezekhez kapcsolódó ágak. Ebben a központban mindenkinek lehetősége nyílik megismerkedni a fent említett művészetek legújabb irányzatával, alkotóinak munkáival. Ezt lokális méretekben próbáltam megvalósítani, így az épület egy városrész művészetkedvelő közönségének igényeit elégíti ki.

Helyszínként mindenképp egy valós belvárosi telket kerestem, így esett a választásom Terézvárosra, ahol jelenleg számos bérházat bontanak le és helyükre új funkciójú épületeket terveznek, és koncepció a kulturális intézmények létrehozása. Egy elhelyezkedésében és méreteiben is ideálisnak tűnő foghíjtelket találtam, ez a Weiner Leó utca 16. A telek jól megközelíthető tömegközlekedési eszközökkel, mégis csendes, hangulatos utcában, eklektikus bérházakkal övezve fekszik.

A tartószerkezetek anyagának megválasztásakor szem előtt kellett tartanom a telek méreteit, a legkisebb alapterületet elfoglaló függőleges tartószerkezet, a vasbeton mellett döntöttem. Az épület számára a vasbeton tartószerkezetek bizonyultak a leginkább alkalmasnak, hiszen használatából származó igénybevételeknek, és a telek méreti adottságainak jó kihasználásából eredő geometriához legjobban a monolit vasbeton szerkezet igazodik. A beton egy másik előnyös tulajdonsága, hogy burkolat nélkül, különböző felületképzési eljárások folytán, számos érdekes, és eltérő felületet produkál.

Végeredményképp létrejött egy vasbeton pengefalas tartószerkezetű épület, mely megfelel az előzetes koncepciónak, és megfelel az ilyen típusú épületekre vonatkozó követelményeknek és szabályozásoknak egyaránt.

A bejárati rész mellett található a tűzlépcső – az előírásoknak megfelelő paraméterekkel (karszélesség, füstmentes előtér) – és a lépcsőház végéhez kapcsolódik a lift – ez bármely funkció kényelmes elérését biztosítja, és a kerekesszéket használók számára akadálymentes közlekedést biztosít. A kiállítások végigjárását segíti a hossztengelyes, baloldalra húzott rámparendszer, melyek konzolosan kapcsolódnak, a falakhoz, és burkolatában a kiállítóterekkel megegyezik, hiszen ez maga is kiállítótér (körülvevő falai alkalmasak, képek, molinók elhelyezésére). A rámpa tengelyéhez igazodva, a bal hátsó részen (a tűzlépcsőtől rézsút elhelyezkedve) található egy menekülőlépcső, ami még inkább zökkenőmentessé teszi a közlekedést.

A földszinti rész az épület súlypontja, itt vannak azok a funkciók, melyeknek leggyorsabban cserélődik a közönsége, mint a kávézó, a könyvesbolt. Ugyancsak itt kapott helyet egy pihenő-várakozó rész, a lounge – ami kissé le van süllyesztve az előtérhez képest, így elkülönül az emberek forgalmától –, és ide került az intézmény működését ellátó iroda rész. A bejárat melletti részen helyezkedik el a könyvesbolt, mely a kávézó mellett az intézmény fenntartását segíti. A pultrészen a recepcióval osztozik, így a forgalom függvényében akár egy személy is képes ellátni a két funkciót.

A kiállítótérbe érve megnyílik a tér, hiszen innentől felfele a födémek középső részének áttörésével van biztosítva a természetes fénnyel való ellátás a felülvilágító segítségével. A falak elrendezése lehetővé teszi egy nagyobb tárlat kötött irányú bejárást is, vagy akár a kissé különböző terű részekben más-más témájú kisebb kiállítást lehet rendezni.

A médiatár részen a számítógépes adathozzáférés van előtérben. Az asztaloknál az intézmény saját gépein, a pultszerű résznél mindenki saját laptopjának csatlakoztatásával tud hozzáférni a digitális archívumhoz, ami lehet szöveges, kép, videó, vagy hang formátumú és fizikailag a pinceszinten működő szerverszoba gépein található. A lépcsőház ezt a funkciót leválasztja a vetítőként és előadóként egyaránt működni tudó hajlított födémű teremtől, és annak előterétől. A térrész benyúlása a belső udvarszerű térbe változatosságot hoz a racionális épületelemek világába.

A médiatártól fél szinttel feljebb egy nagyobb előadó található (vetítésre szintén alkalmas), mely szerkezeti felépítésében és használhatóságában az előzőt követi. A könyvtár kapott helyet a következő szinten a térben úszó könyvespolcokkal, és fal mellett sorakozó olvasóhelyekkel, a vetítő felett folyóirat-olvasó működik. Mivel ez nem bonyolít le kölcsönzést, nincs szükség könyvtárosra, a fénymásolás önkiszolgáló jelleggel működik. A legfelső szinten ismét kiállító tér van, mely többfajta igény szerint is berendezhető. A tetőn pedig füves terasz jelenik meg egy kis zöld foltot hozva a házak közé.

A pinceszinten az említett szerverszobán kívül műhely és workshop-helyiség is található, ezekhez kapcsolódó raktárral. A WC-k és mosdók is itt kaptak helyet, a jobb oldali falhoz simulva egy sávban húzódik végig. A rendszere egy nyugaton már használt és jól működő mintát követ: a mosdók nemenként el vannak különítve, de az önmagában is zárható WC-fülkéken a két nem osztozik, így elkerülhető a két nem szerint szétválasztott illemhelyek gyakran előforduló problémája (az egyik kihasználatlan, míg a másik túlterhelt).

Várhidi Bence diplomamunkája MAOE díjas lett, 2006
Nyugat-Magyarországi Egyetem AMI

Témavezető:
Márkus Gábor belsőépítész, egyetemi adjunktus
Hatvani Ádám építész
Konzulens: Dékány Tibor építész
Opponens: Herczeg Tamás okl. építészmérnök