Nagyapám háza 2014

„Mert azt láttam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok…" - írta Kós Károly. Ennek szellemében tartottak a Vas megyei Oszkón Radev Gergő és Bihari Ádám vezetésével alkotótábort.

Az idén egy kéthetes alkotótábor keretei között folytatódott tovább a Falufejlesztési Társaság Építész Tagozata által 2012-ben útjára indított „Nagyapám Háza" mester-inas képzés. A helyszín Oszkó határában egy műemléki pincefalu volt ahol a Kós Károly-díjas helyi civil szervezet, a „Hegypásztor Kör" már 27 éve foglalkozik a népi építészet emlékeinek megőrzésével és a hagyományos mesterségek értékmentésével.

Az alkotótábor témáját, a résztvevők által tavaly nyáron dokumentált és elbontott boronafalas régi présház újjáépítése adta. Ahogy a tábort vezető fiatal építészek – Radev Gergő és Bihari Ádám – elmondták, egy ilyen jellegű tábor célja kettős: azon túl, hogy megismerteti a résztvevőkkel a tradicionális építés mesterfogásait, anyaghasználatát és szellemiségét, fontos, hogy a korabeli életvitel hétköznapjaiba, a paraszti kultúra teljességébe is bepillantást nyújtson, mert így lehet csak megérteni igazán a népi építkezés komplex gondolkozásmódját.

Nem csoda hát, hogy az alkotótábor egy hagyományos aratónappal kezdődött, ahol a régi idők fáradságos munkáinak felidézésével a fiatalok maguk aratták le a zsúpfedéshez később felhasználandó rozsszalmát.

A zsúpkészítés, mely a Hegypásztor Kör egyik legjelentősebb, az utókor számára megőrzött népi mestersége, igazi ökologikus körfolyamat. A szalma az aratás és csépelés után mezőgazdasági hulladékként kerül elő, ám különböző fésülési, és kévekötési technikák után tökéletesen alkalmas tetőfedő anyagként jelenik meg a hagyományos építkezéseknél. A természetes alapanyagokból, teljesen emberi erővel készül zsúpfedés használati élettartama akár 25 év is lehet, majd aztán minden melléktermék és káros anyag nélkül visszafordul a természet nagy körforgásába.

Az építkezés a Szőlőhegy Újhegy nevű részén, a hegy bejáratához közel eső vékony, hosszú parcella alsó harmadában kezdődött. Egy valaha itt állott öreg présház pontos helyén, amit a fiatalok az előző évben aprólékosan felmértek, és lerajzoltak. A gerendákat és szarufákat pontosan beszámozták és a présházat elemeire bontották szét, majd gondosan konzerválták. Lenyűgöző volt látni az öreg gerendák évgyűrűin, hogy a több mint 150 éves épület borona falai között olyan tölgyfák is voltak, amik még a török idők végén szöktek szárba és zöldelltek valaha itt a határban.

Az idei feladat az így megőrzött és dokumentált boronafalas présház újbóli felépítése volt. A kezdeti nehézségek, mint a lejtős terep kézi erővel történő vízszintbe állítása később további nehézségeket szült. A résztvevők elmondása alapján, a tábor egyik tanulsága, hogy a kiforrott és racionális népi építészeti gondolkodás nem egyenlő a mérnöki gondolkodással. A pontos mérések és részletes dokumentációk ellenére ugyanis a vízszintesnek vélt alapgerendák valaha közel sem voltak vízszintbe építve. Kiderült, hogy milyen nagy szerepe van a kézi szerszámoknak, a hagyományos fa kapcsolatok lassú, de végül tökéletesen illeszkedő kialakításának és a személyes építési folyamatnak, melyben az alkotás tárgya, a ház, napról napra nő és szépül, magába szívva a megannyi érintés energiáját.

Az eredmény magáért beszél. A fiatalokból álló 25 fős csapat két hét alatt, kézi szerszámokkal és hagyományos módszerekkel teljesen szerkezetkész állapotba hozta a présházat, melynek befejező – felületképző és tetőfedő – munkálatai egy következő tábor keretében kerülnek majd kivitelezésre.

A jelentkező résztvevők számából kitűnik: ma is van igény a hagyományos építés mesterfogásainak megismerésére! Örvendetes, hogy az egyetemi évek alatt egyre több fiatal kerül kézzel fogható közelségbe a népi építészet ma is élő megoldásaival, a hagyományos építkezés alkotó érzésével.

Oszkó, 2014. július 27.

Bihari Ádám – Krizsán András DLA