...nem vagyunk mi senki bohóca...! - építőtábor Erdélyben

Régi hagyomány az Ybl-n a nyári NTDK-s (Népi Építészeti Tudományos Diákkör) felmérő- és építőtábor, idén se volt ez másképp. A kuriózum-érzést idén a helyszín és a feladat maga is fokozta: Kós Károly legendás Varjúvára mellett egy hajdan elpusztult melléképület újraépítése. Lehet-e erre nemet mondani? Lehet. De nem érdemes. Még ha semmi se oly' egyszerű, mint amilyennek hangzik.

„Az építészet dráma" - mondta Makovecz Imre, és valóban hasznos volt megtapasztalni ennek mindennapi megjelenését is, mikor a megbeszéltek fele nem is áll rendelkezésre; a másik fele meg nem úgy, ahogy megbeszélték. Minden új fejezetben megvívni a kezdeti csatákat, abban a háborúban melyet elneveztek építésnek. Az építők katonák, hol együtt, hol egymás ellen; fegyver a nyersanyag és a szájharc, a győzelem a határidő betartása. Maga a kész produktum szinte csak melléktermék.

Döbbenetes volt látni, hogy egy ilyen „kicsi, egyszerű" épületnél is ennyire befolyásolhatóak vagyunk ezektől az elemektől. Ahogy azt is, ahogy ezek az epizódok mind beleépülnek magába a házba, alakító tényezők benne, s bizony bennünk is. Nem csupán egy pipa a nyári listánkon.

Anthony Gall régi szakértője Kós Károlynak és világának, szinte hazajár Kalotaszegre. Így adódott a lehetőség, hogy szervezze meg a Varjúvár szomszédságában levő hajdani Szentimrei-villa (ma Riszeg Panzió) új kerti házikójának tervezését és építését, aminek mintája a Kós-rezidencia egy régi disznóólacskája volt. A régenvolt, talpas-boronafalas kis ól utódja így egy kőalapokra emelt, négy méter oldalszélességű szaletli lett, kertvégi csűr, kis zenéhez-tánchoz, kis beszélgetéshez, csillagbámuláshoz.

Július második felét kaptuk meg hogy végrehajtsuk az elsőre reménytelennek tetsző feladatot; menjünk oda, egy közeli romból szerezzünk nyersanyagot, ássunk alapot, rakjuk ki kőből, tisztítsuk és kezeljük le a faelemeket, szortírozzuk és vágjuk-véssük-faragjuk őket méretre, és persze építsük össze. Ha már úgyis arra jártunk. Embert próbáló feladat volt, de sikerült, és a tény feledtet minden keserűséget, amit egy-egy nehézség alatt éreztünk.

A ház szárazon rakott kő alapokon áll, falai a sarkoknál összecsapolt („makkolt") boronafal, a fedélszék hagyományos üres szerkezet, gyönyörű zsindelyfedéssel. Külön büszkeséggel tölt el minket, hogy az építmény nagy részét sikerült „anyagában", egy darab szög nélkül megvalósítanunk.
A két hét alatt erős csapat kovácsolódott össze, sajátos belső nyelvjárással, amiből úgy kellett kinőnünk a hazatérés után.

Építőtábor; drámai történet, jó befejezéssel. Bárcsak ilyen lenne minden, amibe a jövőben belefogunk!

A tábort levezényelték: Anthony Gall, Fülöp István, Laczó Zoltán

Résztvevő diákok: Badik-Szabó Dániel, Bártfai Gábor, Bódi Gergely Gergő, Gyergyák Csaba, Klósz Endre, Lukács Gábor, Nagy Barbi, Nyárai Zsófi, Rátkai Tamás Totto, Szegedi Dóri, Tóth Renáta, Virág Gergely, Völgyesi Péter.

Iszonyatosan-elmondhatatlanul hálásak vagyunk: Zolinak és Zsoltnak, a két gyergyói ács-szuperhősnek; a Bak-Elit Kft. bakácsainak, Bözsike néninek a mindennapi betevőért; Béla bá'nak az életre szóló tanácsaiért; a sztánai kocsis legényeknek a sok fuvarért; és a kalotanádasi román traktorosnak a húzóerőért, illetve a Magyar Művészeti Akadémiának, hogy támogatásával lehetővé tette a tábor megrendezését!

Köszönet illeti továbbá: a Riszeg vendégházat, a Szentimrei-Szabó családot, Guttmann Szabolcsot és Deak Rebekát.