Kritikai rekonstrukció – a Normafa Síház bővítése

A Hegyvidéki Önkormányzat még 2020 nyarán hirdetett meghívásos tervpályázatot a Normafa Síház épületének felújítására. A nyertes elképzelés a Hetedik Műterem (Szabó Levente) és a Studio Konstella (Bartha András, Gyulovics István) együttműködése révén formálódott. Az Építészfórumon a már végleges tervet mutatjuk be, amely értő módon újítja meg és egészíti ki a 30-as években épült épületet. 

A Budapest XII. Eötvös út 59. szám alatti Normafa Síház épülete 1930‐1931‐ben épült. Eredetileg két, egymás mellé rendelt funkciót látott el: vámőrség és síház kapott benne helyet. A hazai hóviszonyok alakulásával a sísport kiszolgálása a háttérbe szorult, annak helyét a kirándulók igényeinek kielégítése vette át, az éttermi funkcióhoz tartozó konyhaüzem a jobb oldali épületrészt gyakorlatilag elfoglalta. Budapest határának módosulásával a vámőrség funkció is megszűnt, a főhomlokzat bal szélső részén a beugrót befalazták, ekkor az épület karakteres vörös színezést kapott, az ide tartozó helyiségek átrendezésével pedig egy üzlethelyiség alakult ki. Emellett az erdészet itt dolgozó alkalmazottja számára a balra eső területen szolgálati lakást alakítottak ki, ehhez tartozóan a bővülő igények kapcsán a tetőtér részleges beépítésére került sor. Az étterem funkció egészen néhány évvel ezelőttig működött a történeti épületben, illetve a telek északi területein lévő építményekben. Az elmúlt fél évben az épület mögötti területen kerthelységként üzemelő vendéglátás zajlik. Az önkormányzat 2020 nyarán hirdetett meghívásos tervpályázatának eredménye, ill. az I. díjas pályamű alapján kezdődött meg a tervezés a Hetedik Műterem és a Studio Konstella együttműködésével.

A helyi védettség alatt álló síház átalakításánál egyfajta kritikai rekonstrukcióra törekedtünk: a főhomlokzat és a tömeg egységét megőrizve, az eredeti belső téri struktúrából kiindulva rendeztük el a tervezett bisztró funkciót az épületben. A kiszolgáló tereket az oldalszárnyak végeibe rendeztük (szinte azonos pozícióban húzva meg a határukat, mint ahogy az az eredeti tervben felismerhető), a közönségforgalmi tereket a középső, kiemelt traktusban, és a hozzá kapcsolódó oldalsó térrészekben helyeztük el.

Az íves terasz fedett-nyitott térré való visszaalakítását, a közönségforgalmi terek új, ill. újra kibontott (eredeti terven szereplő) összenyitását valósítja meg a terv. Így a házon belül létrejövő intenzív, de flexibilisen változtatható térkapcsolatok lehetőséget nyújtanak a flexibilis térhasználatra. A padlástér beépítetlen marad, és elsősorban a gépészeti funkcióknak ad helyet, ezáltal lehetővé téve a nyílásokkal nem tagolt tetősíkok eredeti állapotba történő visszaállítását.

A középső traktus tömegét, arányait alapul véve, azzal tengelyes térsort alkotva formáltuk meg az új erdei pavilont, amely a Síház közönségforgalmi tereivel összekapcsolódva tovább tágítja a használati lehetőségeket. Egy könnyed, átlátható, de szükség esetén időjárástól védett, szeparálható és ünnepi alkalmakra is méltó épületrész létrehozása volt a célunk. Faszerkezetű, fazsindelyes anyaghasználatával, látszó fa rácsostartós szerkezetével, lebegő formájával, tárgyszerű formálásával nem konkurál a Síház tekintélyes tömegével, inkább az erdei karakter oldottabb hangulatából merítkezik. Eltolható üvegfalai nyári üzemben szinte teljesen átjárhatóvá és átláthatóvá teszik az építményt. A két épület között kialakuló tér reményeink szerint tovább gazdagítja a szabadtéri használat lehetőségeit.

Szerk.: Winkler Márk