Nyaraló kis bővítéssel

"Ez a ház nem vegytiszta építészet, inkább a jól használható és kedvelhető részletek összessége." - írja Frank György a '70-es évekből itt maradt, korabeli típustervnek megfelelő, ám most megújult épületről. Gáll András fotói. 

„A ’70-es évek sziluettje – a trapéznadrág és a karcsúsított ing, hatalmas gallérral – soha nem fog visszatérni, annyira elvetemült volt."
Fejes Móni, divattervező

Nem szerettem a kis házat. Nem szerettem a kompakt formáját, a hetyke tetejét, de főleg azt, hogy ki van emelve a meredek lejtőről. Befoglaló mérete 6,5 x 8,5 méter, külső falai ikersejt téglából épültek, az északi oldalon B30-asból. Hőszigetelése – hát az nincs. Ez egy korabeli típusterv, sok ilyen házat látni országszerte. Szerethető részlete, ahogyan a hosszanti főfalak túlfutnak az alaprajzi kontúron, finoman jelezve, hogy ők tartják az ÉTI födémgerendákat és a tetőt is, bezzeg az oromfalak nem tartanak semmit.

Bontsuk le! – mondtam a megbízómnak, de nem örült neki. A házat a szülei építették, 1971 és ’78 között. Ő azóta is kétlaki: feleségével minden szabadidejüket kint töltik a Dunakanyarban, nyáron hosszabban is, lévén hogy tanáremberek. Felnőtt korú gyermekeik is gyakran vannak ott, a karácsonyt mindig kint ünnepelik, ilyenkor bedurrantanak a cserépkályhába. Ismerik a hegyoldal minden rezdülését: a nap járását, a szél irányát és hogy honnan lehet jól villámokat fotózni. Műkedvelő csillagászok és időjárás-megfigyelők, gyakran kint alszanak a lejtő-felöli keskeny erkélyen.

Pontosan tudták, hogy mit akarnak: a ház bővítését a megengedett mértékig, kicsit szeparáltabb lakrészt gyermekeik családjának, külön konyhával, fürdőkkel. A legfelső, háromszög-keresztmetszetű csucskában két kis hálófülkét, elöl kilátó-terasszal, ez volt a legfontosabb kérésük. És hogy őrizzük meg a legtöbbet a régi házból, az épületszerkezeteket és a hangulatát, a puritánságát is. „Hátrafelé" bővítettem a házat, a földszinten az új lépcsővel és a hiánypótló étkezővel. Ez háromszárnyú harmonika-ajtóval nyílik a déli teraszra. A konzolos előtető gerendái a beugró fölötti födémlemezhez vannak csavarozva alulról, a gerenda-közökbe hőszigetelés került.

A hossz-toldás jót tett az arányoknak, a „gomba-formát" nyúlánk, nyeregtetős tömeg váltotta fel. Új, egységes fedélszék készült, a régivel megegyező, 50°-os dőlésszöggel, nem gondoltam volna, hogy ilyen meredek tetőt valaha is lerajzolok. Kérés volt, hogy az ácsszerkezet látszódjék belülről, és ez szerintem is illő egy vidéki házhoz. Mindig fenntartásaim voltak a szarufák közötti szálas hőszigeteléssel, a jó ég tudja, mi történik ott vele az évek során: átnedvesedik, vagy belemegy a bogár. Így tehát a válogatott gerendákból megépített szaruállásokra egyből hajópadló került, erre jött a Bachl tecta-PUR rendszere: párazáró fólia, majd a hőszigetelés, ami csaphornyos élekkel csatlakozó kemény táblákból áll. A hőszigetelés így folyamatos, a szarufák nem szakítják meg azt. A táblákat az ellenléceken átmenő speciális facsavarok rögzítik a szarufákhoz. A 14 cm vastag, átszellőztetett PUR hőszigetelés már bizonyított az elmúlt két nyáron: a házban kiépítettük a klíma alapcsövezését, de a tapasztalatok szerint nincs rá szükség. A legnagyobb kánikulában 25°C volt a földszinten és 27-28°C legfölül.

A hegyoldal erősen kitett az időjárásnak, a környéken előfordult már, hogy a vihar föltépte egy-egy ház cserepeit. Nehéz agyagcserepet akartam, jó vízelvezetéssel, így találtam meg a Creaton DOMINO nevű tetőcserepét. A felül teljesen sima elemek alulról elég rafináltak, mind a vízszintes, mind a függőleges éleken lévő hornyolások megbízható zárást biztosítanak a szélhatások és a csapadék ellen. Németországban gyártják, a katalógus szerint „thüringiai vörös agyagból". Drága volt, de szerintem megérte. Szürke engóbozott felületet választottunk, így emlékezve meg elődjéről, a hosszúéletű eternit rombusz-paláról. A három kis tetőfelépítmény közül kettő a fenti konyhát, egy az egyik hálószobát szolgálja. Hőszigeteléssel jócskán becsomagolva, kívülről horganylemezzel burkolva, beépített redőnyszekrényekkel terveztem meg őket.

Ez a ház nem vegytiszta építészet, inkább a jól használható és kedvelhető részletek összessége. Ilyen például az erkélyek tört vonala, ezeket a benapozás és az éjszakai kint-alvás miatt formáltuk így. A hegy-felöli bütüfal a hátsókert obligát beépítési vonala miatt lett ferde vonalú, és amiatt, hogy egy diófát kellett kikerülnünk a garázskapuhoz vezető meredek rámpával. Belül a földszintet födémáttörés nyitja össze a tetőtérrel, a legfelső szint csak egy híd, ami összeköti a két hálófülkét. Szándékom szerint a nagy tető megnyugtatóan összefogja ezt a sok kis flikk-flakkozást.

A házat Gerencsér Zoltán építette. Ő az a ritka építési vállalkozó, aki valóban ott van az építkezésen. A terveket precízen valósította meg, és csak egyszer ráncolta össze a homlokát: amikor azt kértem, hogy a meglévő dunabogdányi kockaköveket vágják ketté és abból falazzák fel a lábazatot. Aztán megcsinálták.
A képeket Gáll András készítette. Andrásra jellemző, hogy amikor az egész napos fotózás során egyszer csak megjelent egy kis felhő a derült égen, vissza kellett mennünk egy korábbi beállításunkhoz. Foszlányfelhő – mondta, és újból elkészítette a felvételt, immár a pont jó helyen lévő foszlányfelhő vendégszereplésével.

Frank György