Épületek/Lakóépület
Nyaralóépület Kővágószőlősön
2013.08.05. 13:00
Természetközeli, a tájra nyitott és érzékeny nyaralóépületet tervezett Bachman Zoltán DLA és Borsos Ágnes a Pécs környéki Kővágószőlősre. Az 1950 után épült kis gazdasági épület teljes átalakításával és kismértékű bővítésével a mai igényeknek is tökéletesen megfelelő hétvégi ház született.
Kővágószőlős a pécsi régiónak az eddig feltárt legrégebbi része. 4000 éves kelta földvár igazolja, hogy ősidők óta szívesen lakott település volt. Ma természetvédelmi- és műemléki védettséget élvező erdős, ligetes terület. Az 1950-es évektől a szocialista nagyipar - uránbányászat – szomszédságában az itteni bányászok időszakos használatú kis házakat építettek maguknak. Egy ilyen kis gazgasági épület állt a mi tervezési területünkön is.
Építészeti alapkoncepció volt a kis lépték és az itt hagyományos formavilág megőrzése. A meglévő épület legkisebb – szükséges - bővítését irányoztuk elő, fontos tervezési koncepció volt a környékre jellemző lépték megtartása. A meglévő beépítés minimális növelésére volt csak szükség, azért, hogy az új igényeket ki tudjuk elégíteni. Nem a „négyzetméterek" növelésére, hanem a természettel való szoros kapcsolatra helyeztük a hangsúlyt. Az építészeti válasz lényege a ház „hasznos alapterületét" megduplázó teraszrendszer kialakítása volt, ami a természet és az épített környezet közötti átmeneti zónát alkotja: négy terasz, négy különböző funkcióval.
A 3000 m2-es telken elhelyezkedő kis épület tömegének bővítése mindössze egy nappali tér „hozzáadásából" áll. Az egyszintes bővítmény - ami a lejtős tereptől ellebegő hasáb - formailag elkülönül az eredeti épülettömegtől, mégis azzal egységet képezve hozza létre a megfelelő funkciókapcsolatokat. Az egyszerű formaválasztásra - az egyértelmű tömegkapcsolatra - azért volt szükség, hogy a kilátáson és a környezeten maradjon a hangsúly. A meglévő sátortetős, kis fesztávú épülettömeg és a bővítmény határán alakítottuk ki az épület bejáratát. A bejárattal szemben elhelyezett napozóterasszal bővül az épület keleti része. Az ellebegtetett hasáb déli és keleti homlokzatát visszahúzott üvegfelület határolja, hogy a Villányi hegyek felé a kilátás a ház földszinti szintjének helységeiből zavartalan legyen.
A kilátásra helyezett hangsúlyt tovább erősíti az alaprajzi kialakítás, az egy központi „mag" köré szervezett térrendszerrel. A magban kap helyet a fürdő, a konyha egy része és a belső szambalépcső. A mag köré szerveződik a bejárat, a nappali, a konyha és a gyerekháló. Ezek a terek egymásba érnek, a helységek határait a belső mag és annak karakteres színe (sötétszürke) határozza meg, a zavartalanságot mennyezetig érő, elrejthető tolóajtók biztosítják. A belső terek meghosszabbítása a nappali folytatásában kialakított stég-terasz, ahol a kilátás és a természettel való kapcsolat kiteljesedik. Az átmeneti tér körülölel egy élő fát, amelynek egyik feladata a terasz árnyékolása. A tetőtéri szinten is hasonló a térszervezési rendszer, a földszinti „mag" az emeleten is megjelenik, szeparálja a funkciókat (wc és tusoló). Az emeleti intim zóna szeparáltságát a vertikalitás és a szamba lépcső oldja meg. Ennek a lépcsőnek a korlátja a földszinten egyben a bejárati gardrób is, amely a lépcsőt felkísérve visszafordul a fal felé. A tetőtérben a szülői háló vizesblokkal és egy kis dolgozó helyezkedik el. A „mag" északi oldalán a hálószoba kapott helyet amelynek tetősík ablakából a Jakab-hegy babás szerkövei láthatóak. A „mag" déli oldalán található a dolgozó, ennek meghosszabbítása az „új hasáb" tetején lévő tetőterasz, ami déli irányba szintén Villány felé fordul. Az ellebegő hasáb alatt alakítottuk ki a negyedik teraszt, amely a pincével és a kerti konyhával alkot egységet a társasági élet számára.
A koncepció fontos eleme a kényelem, ami nem alapterület növelésben, hanem az időtálló anyaghasználatban és a korszerű gépészetben is megmutatkozik, amik az egyszerű használhatóságot segítik. Az épületet - karbantartási szempontból is - könnyen kezelhetővé szerettük volna tenni Megrendelőnk számára. Az épület eredeti tömegét - nem csak a ferde felületeket (tető), hanem a ház oldalfalait is egységesen fémlemezzel burkoltuk. Ezzel a megoldással az épület teljesen letisztulttá - minden „felesleges“ részlet nélkülivé - , makettszerűvé vált. A szokásos rejtett eresz kialakítás elhagyása lehetővé tette a szerkezet egyszerű (lábazattól gerincig tartó) átszellőztetését is. A lebegő hasáb vasbeton szerkezetű, s azért, hogy anyaghű maradhasson helyszíni szendvics szerkezetet alkalmaztunk. A helyszínen fa zsaluzattal készülő beton halvány erezetet kapott, az idő múlásával vállaltan „patinásodik“. A felsorolt anyagok mellett a hatalmas üvegfelületek dominánsak, az árnyékoló perforált fém felületei (keleti árnyékolás, autóbeálló) és a teraszok fa burkolata mellett.
A tervezési feladat során arra törekedtünk, hogy ne a házon - annak a részletein - legyen a hangsúly, hanem a falutól is elszigetelten elhelyezkedő, a természetvédelmi terület határán lévő terület természeti értékein, adottságain, melyek a Megrendelő számára is a „lényeget" jelentik.
Bachman Zoltán DLA, Borsos Ágnes
19:26
Jaj. Bocsánat.
Ennyiben akartam hagyni a hozzászólásomat, de mégis kiegészítem, mert ez a kétszavas cikizés túlságosan is hasonlít a névtelenül kommentelő építészek beszólásaira. Szóval, a nagy terasz egy tragédia. A tervezők nyilván légiesen lebegtetettnek gondolják, pedig csak ideiglenességet, bizonytalanságot sugalló. Egyben anyagszerűtlen is, különös tekintettel a csatlakozó vasbeton házmagra és a rusztikusan egyszerű "régi" épületre. A terasznak mind az alátámasztó szerkezete, mind az alaprajza hivalkodóan esetleges, nem beszélve a korlátról, ami önmagában is hátborzongatóan vékony, ritka és látszatra instabil, kisgyerekek számára biztosan veszélyes. Az egész terasz olyan, mintha a tervezők a szerkezet kalandos voltával akarnák még érdekesebbé tenni a pompás látványt. Az élőfa teraszos bekerítése a házat egészében jellemző keresettség és modorosság netovábbja. Az a fácska jelenlegi, növendék állapotában csapdába ejtettnek tűnik, kifejlett, érett korában pedig a terasz lesz hozzá képest rögtönzött hatást keltően állványzat-szerű.
Az épület legjobban sikerült része a vasbeton nappali-konyha-miegymás. Arányai, talpig ablakos homlokzatai impozánsak, szépek, sőt, árnyékoltak is, ami esélyt ad arra, hogy forró nyári napokon sem takarja majd őket talpig függöny. A házrész belső tereit nem kommentálom, a képek nyilván berendezetlen állapotában mutatják azokat. Talán csak annyit, hogy a "szamba lépcső" tőről metszett őrület, puszta létezése megköveteli egy baleseti ambuláns mentőautó állandó állomásoztatását a ház tíz méteres körzetén belül.
Az épület magjául szolgáló sátortetős házrész tetőtől talpig történő fém-borítása a mai magyar modorosságok egyike. A tető felforrósodik, az eső megfolyik, a fém megkopik, a szem és a képzelet pedig előbb-utóbb elfárad az ablakok, a színek és az üdítő tagoltság hiábavaló keresésében.
21:59
@Pákozdi Imre: Egy kiadós nyaralás után gondolkodom itt a képek előtt, hogy miért is nevezünk nyaralóépületnek egy ilyen házat?
Miről is szólna a nyaralás? Az a viszonylag kis terjedelmű idő, amit nyaralás címen eltölthetünk ezen az éghajlaton, az többnyire tényleg arról szól, hogy „természetközeli, tájra nyitott és érzékeny” házban, mármint arra érzékeny házban, ahol az ember tárva-nyitva jár ki-be a kertbe, ül le a nagy melegben egy vagy több nagy árnyas fa alá, nyújtózik el egy nyugágyban és ott olvassa el azokat a könyveket amelyeket dolgos hérköznapjaiban nem állt módjában, aztán keres egy darabka vizet és 42 fok celsiusnál nyakig merül benne. Ebben az állapotban nincs vagy alig beton-fém, dolgozó és talpig üvegablak és egyéb építészeti gesztusokkal emlékezetbe idézett városi lét egy lebetonozott élettől távoli helyen, szóval nincs más csak az istenáldotta csodás nyár meg hegyoldal és zöldek mindenfelöl. A ház nem számít vagy csak alig. Ezt kell megfogalmazni. Szerintem ez a nyaraló. Ehhez persze el kell jutni abba az állapotba amikor már nem az ellenségeinknek, nem a barátainknak, hanem csak magunknak építünk.