Ördögöt a falra! - drMáriás kettős kiállítása

A kiállításon drMáriás legújabb festményeit és kisméretű papírmunkáit láthatja a közönség. A kiállítás anyaga az Ericsson és Godot Galériában tekinthető meg, szeptember 3-tól. 

Ericsson Galéria
Megnyitó: szeptember 3-án 16 órakor
Megnyitja: Tóth Gábor összművész
Megtekinthető: október 15-ig hétfőtől péntekig 8 és 17 óra között
Cím: 1097 Bp., Könyves Kálmán krt. 11/b

Godot Galéria
Megnyitó: szeptember 3-án 20 órakor
Megnyitja: Fábry Sándor humorista, műgyűjtő
Megtekinthető: október 7-ig keddtől péntekig 9 és 14, szombaton 10 és 13 óra között
Cím: 1114 Bp., Bartók Béla út 11-13.

A kiállítás anyagából katalógus készül, amely a helyszínen korlátozott számban ingyenesen kapható lesz.

"Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik, szól a közmondás. De úgy tűnik, az emberek nem hisznek benne, mert szeretik az ördögöt a falra festeni. Háborút, nemzethalált, gazdasági összeomlást, betegséget, terrorizmust, elszegényedést és még ezer bajt vizionálni, nem ritkán azzal a céllal, hogy mások véleményét a saját kedvük szerint befolyásolják. S festik politikusok, újságírók, gazdasági elemzők, igehirdetők, pszichiáterek, írók, dramaturgok, rendfenntartók, jogászok, tanárok és a többiek, mert szeretik, s mert megfizetik ezért őket.

Az a baj, hogy az ördög végül megjelenik. Amikor a legkevésbé remélnénk, várnánk, hinnénk, hogy egyáltalán létezik. S amikor ez megtörténik, s rémülten segítséget kérve beszélni akarunk róla valakinek, már el se hiszi senki, mert addigra annyi ördög lett a falra festve, olyan szörnyűek, színesek, változatosak és félelmetesek, hogy a testet öltőt fel se ismerjük, főleg azért, mert sokszor épp olyan, amilyennek sose hinnénk: egyszerű, szép, intelligens, kedves, jól nevelt.

drMáriás ezúttal a gonosz témakörét járja körül. Hogy vajon fel tudjuk-e ismerni a gonosz arcát, vagy sem. Egyáltalán, van-e arca. Mert van, akinek papírja van róla, mert a társadalom akként bélyegezte meg, s van olyan, akit minden szörnyű bűne ellenére is hatalmas hősként ünnepel. Vannak, akiket megbüntet, s leszolgált büntetésük után is megvet, s vannak győztesek, akik a büntetés elől elmenekülnek, s boldogságban, kényelemben és mesés jólétben dúskáló eszményképekké válnak.

drMáriás a szimplán meggyanúsítottaktól a tolvajokon, sikkasztókon és a hőssé nemesedett betyárokon át a legsúlyosabb sorozatgyilkosokig, terroristáig és emberevőkig választotta ki új alkotásainak portréalanyait, akiket a tőle megszokott módon valamelyik neves művész műtermébe helyezett, hogy a művészet szépségét a valóság szörnyűségével ütköztesse. Az, hogy a szereplők melyik művész alkotói nyelvezetére, vagy élethelyzetére utalva jelennek meg, egy ellenpontozó és párhuzamba helyező játék keretében dől el, ami azért is izgalmas, mert a művészet és a bűnözés világa nincs mindig távol egymástól. Hiszen a művészet is sokszor az ártatlan szépségén túllépve az őrület, az agresszió, a félrevezetés, a manipuláció és a lelki roncsolás vizeire is kievez, miközben a legszörnyűbb bűnözőknek is olykor jó ízlése, a művészetről alkotott izgalmas és értő véleménye, sőt, értékes és színvonalas műgyűjteménye van.

Lépjen be drMáriás műtermébe és induljon egy utazásra, amelyen a művészet játékos módon igazságot oszt úgy, hogy miközben szembesülünk a világ szörnyűségeivel, felülkerekedünk rajtuk. Hisz azért lettek itt ezek az ördögök a falra festve, hogy az elszörnyülködés élményén túllépve képessé váljunk feldolgozni magunkban a gonoszt, legyőzzük, sőt, jó esetben akár még hangosan ki is nevessük. Mert a gonosznak nem egy arca van, hanem sok, és egyik sem egyértelműen csak az, és egyik sem végérvényesen az. Bennünk is ott van, s csak a megfelelő helyzetre vár, hogy színre lépjen.

Ezek a képek egy időre letörik a szarvát."