Otthon tőmondatokban - Családi ház, Törökbálint

A Visegrádi Négyek Családi Házainak idei vándorkiállításán is szereplő törökbálinti ház a Tükörhegyen sűrű beépítésű környezetben áll.  Másságát tudatosan vállalva hirdeti építészeti értékrendjét. A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem családi házát Zöldi Anna méltatja.

Vállalva a közhelyes ítélkezés bélyegét, nyugodtan le lehet szögezni, hogy a Zsuffa-Kalmár iroda házainak közös és jól felismerhető karaktere van, még ha minden egyes épület alapgondolata a hely adottságaiban gyökerezik is: nevezetesen a sallangmentes fogalmazás, a racionalitás. Zsuffáék házai tőmondatokban beszélnek, az építészeti gondolkodás „abstract"-jai. Nem azért feltűnőek a maguk közegében, mert építészeti eszköztárukkal szándékosan meg akarják hökkenteni a személőt. Pusztán arról van szó, hogy a vizuális fecsegés világában következetesen tartják magukat a precíz közléshez. Jogos tehát, ha a kritika sem szaporítja a szót feleslegesen.

A törökbálinti ház a Tükörhegyen, az agglomerációs település ófalujától térben is jól elkülönülő, új beépítésű területen épült, az utcával párhuzamos irányban, lejtős, viszonylag keskeny telken. Telepítését a tájolás – a  nagyjából délnyugati oldalkert –  határozza meg, építészeti magatartását a Tükörhegy karaktere, utóbbi negatív előjellel. A terület még a válság előtt viszonylag rövid idő alatt épült be, szinte kizárólag a jómódú kliensek által akkor legmenőbbnek tartott u.n. mediterrán stílusban, építészetileg tehát egységes karaktert képvisel. Az más kérdés, hogy mára ez a szakma által mindig is hamisnak tartott karakter a laikusok szemében is kezd cikivé válni. Ha lassú tempóban is, de a hazai hagyományokban gyökerező kortárs formanyelv meghódítani látszik a megbízók egyre nagyobb körét, és ahogy az lenni szokott, a saját presztízsét kortárs otthonnal reprezentáló rétegek példáját késéssel ugyan, de követi az átlag is – még ha nem is olyan szélsőségesen puritán statement formájában, mint amit ez a kivételes családi ház képvisel.

A Tükörhegy mediterrán közegében ez a szándékoltan egyértelmű építészet markáns felkiáltójel. Azt is megállásra készteti, aki amúgy nem tudja az otthonát ilyen szikár derékszögek között elképzelni. Az már csak az avatott szem számára nyilvánvaló, hogy a minden érzelgést kerülő, szigorúan a funkciót minőségi anyagba és szerkezetbe transzformáló épület valójában a Kárpát-medencére jellemző, hagyományos lakóházak közvetlen leszármazottja. Az oldalhatárral párhuzamos hosszúház, a lineáris tengelyre felfűzött, délre tájolt helyiségek sora, a dél felé megnyíló homlokzatot árnyékoló, a ház teljes hosszában végigfutó tornác, sőt, még a házzal párhuzamosan telepített nyárikonyha is mind a hagyományos parasztház jól bevált tartozékai. Ugyanazzal az indokkal kerültek a helyükre, mint a nyeregtetős falusi házak esetében, és az évszázadok tapasztalatai alapján kiforrott szisztéma ugyanolyan jól funkcionál minőségi kortárs megfogalmazásban is. Utóbbi a nagy, nyitott tereket, tiszta átlátásokat, az udvar felé hatalmas osztatlan üvegfelületekkel megnyitott homlokzatokat jelenti.

Az utcai homlokzat azonban, amely a parasztházakon a tulajdonosnak a közösség felé mutatott arcát szimbolizálta, és ennek megfelelően kapott a tipikus  struktúrán belül egyedi díszítést, ennél a háznál tökéletesen zárt és semleges: az egyetlen nyílás rajta egy alárendelt helyiség, a mosókonyha ablaka. Ennek jelentését ezúttal ne boncolgassuk, esztétikailag mindenestre pimaszul erős állítás – amire egyébként a ház tulajdonosa nagyon büszke – funkcionálisan pedig egyértelművé teszi, hogy a ház minden helyisége az udvar felé fordul. A tervezők eredeti elképzelése szerint az utcafrontot nem törte volna meg a garázshoz vezető lehajtó, de az általuk javasolt gépkocsilift végül nem valósult meg.  

Az épület szellemiségéhez társuló anyag- és színhasználat nem meglepő módon szintén a legapróbb részletekig tudatos: a nyersbeton és vakolt felületek aránya, az emeleti terasz karcsúnál is csekélyebb, a funkció által megköveteltnél egy milliméterrel sem nagyobb keresztmetszetű zártszelvény oszlopsora, fémkorlátja, a Resoplan homlokzatburkolat, a nyílászárók szerkezete, a teraszt árnyékoló, a korlát síkjában elhelyezett rolók a fehértől a szürke sötét árnyalatáig terjedő, természetes tónusú elemei a következetes kompozíciónak. A legkorszerűbb technológiák  – mint a lépcsőházi traktus felett betervezett zöldtető – és a hagyományos praktikák – a tájolás, az emelet visszahúzott homlokzata a terasz mögött – együtt szolgálják az energiahatékonyságot. A teraszkorlát síkjában kialakított, árnyékolókkal lezárt, a teljes emelet előtt végigfutó, hosszú terasz lényegében még egy helyiséggel bővíti a legszükségesebb funkciókkal kialakított emeleti életteret. E tér átmeneti, külső-belső jellegére erősít rá a visszahúzott homlokzatsíkok sötétszürke burkolata.

A Kroki stúdió által tervezett belső kialakítás során ugyanaz a következetes minőség köszön vissza, mint az építészeti megformálásban. A belsőépítészeti tervezés párhuzamosan haladt az otthon tereinek logikus szervezésével. Linearitás és derékszög: ahogy kint, úgy bent is ezek a kompozíció alapelvei. A külső egyértelműsége a belsőben a felváltva szűkülő és kitáguló terekkel, irány- és szintváltásokkal, egyedi berendezési tárgyakkal szelídül valódi otthonná.

Ottjártamkor tipikus hétköznap esti miliőbe csöppentem, a gyerekek hazaérkeztek az iskolából, és indultak tovább edzésre, tehát nem az újságíró kedvéért teremtett, kényszeredett rend fogadott. Az élet zökkenőmentesen illeszkedett az amúgy minden ízében megkomponált rendről árulkodó terekbe, nem jelentkezett az a sokszor zavaró érzés, hogy egy ottfelejtett pohár agyoncsapja a gondosan kimódolt összképet. A ház használat közben is önmaga maradt, erényei az amatőr fotókon éppúgy érvényesülnek. Sőt, a legifjabb lakó hasznos új ismeretre tett szert a bejárásnak köszönhetően. Apja biztatására, eleinte ugyan bátortalanul, de megmászta a földszintet az emelettel vizuálisan összekötő szintmagas nyílást takaró-védő fémhálót, mely szilárdságát tekintve magasházak igénybevételeire készült. Az emelet intim tereibe már belefért némi engedmény a színek és gegek javára: Darth Vader belopakodott a mosókonyhába, a gyerekfürdőszobák pedig a klasszikus rózsaszín és kék toposzainak megfelelően, de a 21. század jegyében extrémen gyönyörű, érzéki tónusokban pompáznak.

Dacára a hazai falusi hagyományokban gyökerező indíttatásnak, hosszú teraszával, puritán, ám magas minőségben kivitelezett szerkezeteivel, kockára nyírott fáival (a kert Gombás Attila munkája) az épület első pillantásra sokakban talán inkább középület vagy panzió benyomását keltheti, mintsem családi otthonét. A lényegretörő, őszinte ház jellegzetessége, hogy kívülről sokkal nagyobbnak tűnik, mint belülről. Belépve nyilvánvalóvá válik, hogy a luxust nem a méretek, hanem a tervezés minősége hordozza – semmivel sincs több a házban, mint amire a négytagú családnak szüksége van.

A 21. század építészete valószínűleg éppen arról szól, hogy a 20. század eleji modernizmus által megfogalmazott anyagi, szerkezeti és funkcionális őszinteség a kezdeti, dogmává merevedett sémák után, a technikai lehetőségek sosem látott gyarapodása folytán kiérlelte saját eszköztárát, amely a formai megoldások nagyon széles spektrumát képes felmutatni, anélkül, hogy az őszinteségből engedne. Ez a törökbálinti családi ház valószínűleg a spektrum egyik széléhez nagyon közel helyezkedik el. Egyéni megítélés kérdése, hogy érzelmileg hogy viszonyulunk hozzá, de minősége és őszintesége, azaz építészeti értékei megkérdőjelezhetetlenek. Egyértelműen kommunikálja azt a nyitottságot, ami a kortárs építészeti terek, és a – nem csak  az építészeti értelemben vett – modernitás kulcsszava. Ez a nyitottság és őszinteség testesíti meg azt a szabadságot, ami a tudatos komponálás szigorú rendjét ellensúlyozza; szabadság és rend ilyen együttese képes kifejezni a jelenkor életideálját – lehetőségeit és korlátait egyaránt. Tetszik vagy sem, lehet szeretni vagy szenvedni tőle, de ilyen a kor: ebben élünk.

Zöldi Anna