Polónyi Károly építész emlékkiállítása
Polónyi Károly (1928–2002) építész emlékkiállítása a HAP Galériában - június 2-től július 8-ig.
Polónyi Károly építész, urbanista, vagy ahogy magát nevezte, településtervező. A Team X (a modern építészek nemzetközi szervezete, a CIAM feloszlása után tovább élő csoport) egyetlen magyar tagjaként nevét a világon mindenütt ismerik. Egész életében foglalkoztatták a tágabb emberi környezet kérdései, vonzódott a problémákhoz, soha nem csendesülő izgalom mozgatta a megoldás keresésében. Nem hátrált a kihívások elől, nem vették kedvét a kudarcok, de túl tudott lépni azon, amin kellett. Elkötelezetten modern építész volt még az ötvenes évek legnyomorítóbb szocreál korszakában is.
A gyulai katolikus családban nevelkedett gimnazista diák a Tér és Forma c. folyóiratot lapozgatva találkozott Le Corbusier, Birbauer (Borbíró) Virgil és Rihmer (Granasztói) Pál írásaival, amelyek hatottak pályaválasztásában. 1946-ban iratkozott be a Budapesti Műegyetemre, ahol Weichinger Károly, a Középülettervezési Tanszék professzora hamarosan felfigyelt tehetségére és a diploma után tanársegédként vette maga mellé. Weichinger mellett meghatározó tanára volt az egyetemen Korompay György, Kotsis Iván és Rimanóczy Gyula. 1957-től a Balatoni Intézőbizottság főmérnökeként részt vett a Balaton infrastrukturális fejlesztésében. A regionális tervezés mellett az Iparterv építészeként bővíthető, több funkcióra alkalmas idényjellegű épületeket tervezett és egy motelt a Tihany-révnél. Munkáit 1961-ben Ybl-díjjal tüntették ki. 1959-ben Fischer József javaslatára őt küldték ki a CIAM otterlói találkozójára, így került a Team X-be illetve a negyedévente megjelenő Le Carré Bleu c. folyóirat szerkesztőbizottságába.
Harmincöt évesen lépett először Afrika földjére, talán akkor nem is gondolva, hogy közel húsz évig (kisebb megszakításokkal) itt fog élni és dolgozni. 1963-69 között a Ghana National Construction Corporation építésze és a Kumasi Egyetem tanára volt, ahol megszervezte Nyugat-Afrika első posztgraduális képzését. Típusházakat és többlakásos házakat tervezett figyelembe véve az itteni éghajlati viszonyokat. 1969-től 1976-ig a Közti tervezőjeként Nigériában készítette az ország Délkeleti állama fővárosának, Calabárnak rendezési tervét. Közben néhány évig (1969-74) itthon a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályának vezetőjeként Budapest fejlesztésén dolgozott. 1976-ban Algériában, 1977-től Etiópiában élt. Ezekben az években készítette Addisz-Abeba fejlesztési tervét és a Forradalom terét, ami 1978-ban valósult meg.
1980-ban Magyarországra visszatérve a Budapesti Műszaki Egyetemen elindította az angol nyelvű építészoktatást. Több alkotótábort szervezett külföldi és magyar diákok részvételével (1983 Ráckeve, 1985 Ráckeve, 1987 Gül Baba türbe, 1990 Mahart hajón a Dunán). Amikor 1995-ben felvetődött a Budapest-Bécs világkiállítás megrendezésének ötlete, magától értetődő bizonyossággal, sokakat meglepve azt mondta: hol máshol lehetne megrendezni, mint Budapest legnagyobb látványosságán, a Dunán. Mindezt a Mahart selejtezés előtt álló uszályparkján képzelte. A Rudas fürdő bővítését is ilyen uszályra tervezte. Józan álmodozó volt, fantasztikus ötletei azonban általában a különböző ellenérdekek zátonyaira futottak.
Polónyi Károly szenvedélye a fiatalok oktatása volt. Az afrikai években vendégtanárként működött a londoni Architectural Association és a Nottinghami Egyetemen, USA-ban a Cornell University-n és az ankarai Middle East Technical University-n. A Műegyetem mellett 1998-tól az Iparművészeti Egyetem DLA képzésén is tanított. Emberi és szakmai tartás kísérte végig életét és ebből adott tanítványainak is a legtöbbet. Számos szakmai írást publikált könyvekben és folyóiratokban. Építész-településtervező a perifériákon c. önéletrajzi könyve 2000-ben jelent meg.
2005. június 2-től július 8-ig, hétfő-péntek 14-19 óra,
Budapest II. ker. Margit krt. 24. földszint