PONTIpoly – az újrahasznosított híd
A BME Urbanisztika Tanszék évek óta szervez nyári táborokat építészhallgatók számára az Ipoly térségében, ahol lehetőség nyílik egyetemi terveik megépítésére. 2021-ben a hallgatók köztéri bútorokkal tették még izgalmasabbá a szobi Duna-partot, valamint a művelődési ház és a kemping környékét. A szobi TÉR_KÉPZŐ tábort a PONTIPoly fesztivál előzte meg, ahol a hallgatók egy ideiglenes pontonhidat építettek az Ipoly felett épülő közúti híd közelében, Ipolydamásd és a szlovákiai Helemba között.
A BME Urbanisztika Tanszék sikeres oktatásmódszertanának évek óta része a jelen írásban is kifejtett gyakorlat, amely módszereiben folyamatosan gazdagodik. Ennek lényege, hogy az elméleti oktatás mellett a valóságos helyszínek és problémák vizsgálatára és a létező helyi közösségek igényeire építő alkotói tevékenység történik, amelyen keresztül bővülnek a hallgatók tanulási lehetőségei, gyakorlati tapasztalatai, és megtanulnak felelősséget vállalni a környezetük értékeiért. Az évente megrendezésre kerülő programban több sikeres tábor mutatja a módszer eredményességét. Ezek közül többet, így a 2012. évi tábort is bemutatta az Építészfórum.
Az oktatást idén összekapcsoltuk a települések közösségét erősítő, helyi önkénteseket bevonó DANUrB+ Duna menti településfejlesztési programmal, valamint a Tanszéki Terv 1. és az Akadálymentes külső terek tervezése tantárgyakkal. Így további hallgatók is megismerték a folyamatot és be tudtak csatlakozni a tervezésbe és a táborszervezésbe. A világjárvány korlátai között, a digitális lehetőségek felhasználásával idén is feltérképeztük a települési adottságokat, valamint digitális tantermekben találkoztunk a helyi szereplőkkel, döntéshozókkal, szakemberekkel, civil szervezetekkel, iskolák, intézmények, a művelődési ház és a városi könyvtár munkatársaival, sport- és szabadidő-szervező vállalkozókkal.
A bezártságot kicsit feloldva személyes találkozót szerveztünk a tantárgyak hallgatóival a szobi Duna-partra, hogy ott is beszéljünk a helyi problémákról, a kulturális igényekről és hiányosságokról, továbbá egy helyi fesztivál alkalmával az építés előtt bemutattuk a terveket a későbbi használóknak. A megbízói – vállalkozói, intézményvezetői és polgármesteri – jelenlét az építészhallgatók számára a felelősségérzet új élményét adta. Az idei tervezési feladatok a korábbiakhoz képest tágabb összefüggések megértését tették lehetővé.
A hallgatók számára a problémák megoldását a megalapozó elméleti oktatás és a munkacsoportok vertikális szervezése segítette elő. A különböző évfolyamok hallgatóinak egy programban, egy időben történő tanítása a tanszék oktatási módszereiben többször tesztelt eredményes újítás. Ezekben az úgynevezett vertikális csoportokban a különböző évfolyamok hallgatói egymással együttműködve dolgoztak, a tapasztaltabbak most is segítették, részben irányították a fiatalabb hallgatókat. Korlátozott felelősségvállalás mellett, fél évre szóló elköteleződéssel néhány hallgató idén kipróbálhatta önmagát szervezői, vezetői szerepben is. A feladatok végiggondolását együttműködő intézmények – helyi vállalkozók, műhelyek, független építészirodák, civil szervezetek – munkatársai is segítették.
A vírusveszély miatt szükségszerű hosszú elzártságnak a végét már türelmetlenül vártuk, és terveztük azt, hogyan éljük meg a találkozásokat. Ebben az időszakban a kapcsolattartás a BME kurzusaiban is digitális eszközökön keresztül történt, ezért két, egymásra épülő tanszéki kurzusban is azt választottuk tervezési feladatnak, hogy kitaláljuk, milyen módon lehet újra megélni és méltón megünnepelni a kényszerű elzárkózások végén a személyes találkozásokat.
Ezért a különböző léptékű valós találkozásokat jelképező, – igaz, csak fél napig, de valóságosan használható – túrakenukra épülő hajóhidat terveztünk és a nyár elején meg is építettük egy országhatárt jelentő folyón, annak a helynek a közelében, ahol később állandó közúti és kerékpáros hidat fognak építeni. Az ideiglenes átkelés idejére a folyó partján szabadtéri személyes találkozásra, piknikre invitáltuk a helyieket is.
A programot megfogalmazó vezető mentorok és hallgatók a tervezési feladat előképeként egy időben és térben is távolabbi eseményt választottak.
A velencei, a XVI. századi pestisjárványra emlékeztető Il Redentore templom és a hozzá évente megépített pontonhíd volt a legfontosabb előkép. Az ismétlődően megvalósuló ideiglenes híd alapötletét a templomépítő Andrea Palladiónak tulajdonítják. Évszázadok kitartó, szép hagyományaként évente a találkozás, az együttműködés kitüntetett ünnepévé emelik Velencében a hídépítést és a hídon történő áthaladást is. Az Ipoly határfolyón történő kenuhíd építésével a kerékpáros, a vízisport- és a turisztikai szezont is szerettük volna széles összefogással, a velenceihez hasonló gesztussal jelképesen elindítani egy kevésbé ismert térségben. Továbbá szerettük volna élményszerűvé tenni a vízparti pihenést és találkozást.
A fentebb leírt urbanisztikai tantárgyi célokat két, egymásra épülő nyári programban valósítottuk meg. A programok keretét a helyben élők, az ország egész területéről erre a feladatra jelentkező 30 egyetemi hallgató és néhány helyi fiatal közös munkája teremtette meg.
A július 3. és 4. közötti, ipolydamásdi PONTIpoly hídépítés és a karantén végét ünneplő piknik után, a fenntartható gazdálkodás jegyében a híd már egyszer használt építőanyagait végleges helyükre, Szobra szállítottuk, és a 2021_TÉR_KÉPZŐ építőtábor keretében újrahasznosítottuk. A július 4. és 10. közötti tábor célja a vízpart közelében lévő közterületek használhatóságát javító, egyedi utcabútorok tervezése és építése volt.
Az események egymásra épültek. A csapat nagyobb része július 2-án, pénteken érkezett Szobra. A tervek helyiekkel történő átbeszélése még aznap, kötetlen körülmények között történt. Szombat délelőtt a Duna partjáról egy rövid túrakenus kirándulással jutottunk el a hídépítés helyéül szolgáló Ipolydamásdra, és ott rövid pihenő után, már szombat délután elkezdtük az építést és a PONTIpoly piknik előkészítését.
Vasárnap a mentorok, a hallgatók és néhány helyi fiatal közös munkájával létrejött a Helemba és Ipolydamásd közötti PONTIpoly híd, melyet vasárnap délután az érintett településeken és a közösségi médiában is hirdetett piknikkel ünnepeltünk.
Másnap, immár a 2021_TÉR_KÉPZŐ építőtábor keretében a bontott híd alkatrészeiből készült katamarán kenukkal visszaeveztünk Szobra, és megkezdtük a vízparti külső tér berendezését, néhány utcabútor kivitelezését. Mivel az építőtábor a hajóhíd fa elemeinek felhasználásával nyerte az alapanyagát, az ebből készült tárgyak, utcabútorok átadása is nagy figyelemmel kísért közösségi program, kötetlen tárlatvezetés keretében történt.
Szobon a vízparti pihenés, megújuló-képesség javítása érdekében tett közös erőfeszítést az utcabútorok készítésével is sikerült megjeleníteni. A két egymásra épülő, egymást kiegészítő célt figyelembe véve az építőanyagok újjáéledését gondos tervező munka előzte meg. Így válhatott kompromisszumok nélkül a híd szerkezeti anyaga a bontás után egyedi közterületi tárgyak építőanyagává.
A tábori feladatok és az előkészületek is újfajta tapasztalatot jelentettek az építészhallgatóknak. Az egyes alkotásokat a híd és a köztéri bútorok tervezői mutatják be, és beszámolnak élményeikről is.
Kenuhíd - Barna Bettina, Szücs Patrícia
„A híd Ipolydamásd és Helemba között olyan településeket kapcsol össze, amiket fizikai és geopolitikai határok is elválasztanak, hiszen az Ipoly túloldalán már Szlovákia terül el. A híd-metafora a modern világban egyébként is jellemző, a koronavírus-járvány által még súlyosbított elszeparálódás jelenségét ellenpontozza. Rövid emlékezet a pandémiára, mely az élet minden területének megnehezítésén túl különösen ellehetetlenítette a külföldi kapcsolatokat. A híd üzenetének népszerű fogadtatását mutatja a program várakozáson felüli látogatottsága. A folyó mindkét oldaláról érkeztek az érdeklődők gyalog, kerékpárral, gyerekekkel, babakocsival, kutyával. Jó volt látni, ahogy örülnek egy nagyon igényelt, ám mindeddig hiányzó kapcsolat megjelenésének, melyet erős ideiglenessége és kis, emberi léptéke csak értékesebbé tett. Továbbá rámutatott egy állandó összeköttetés kiépítésének égető fontosságára mind itt, mind a Duna további kapcsolatszegény szakaszain. E projekt üdvözli egyben a közelben épülő nagy átbocsátóképességre méretezett vasbeton hidat is, viszont kiemelt hangsúlyt kap a léptékcsökkenés, azaz a gyalogos és kerékpáros forgalom jelentősége a gépjárművel való közlekedéssel szemben. Különösen ötletes kezdeményezés a tábor összes résztvevője által épített híd szétszedése és újrahasznosítása, mely során az így nyert faanyagból Szobon különböző köztéri bútorokat készítettek kisebb csapatok, melyek a jövőben is jól használhatóak, és egyben a kenuhíd emlékét is hitelesen őrzik."
Tűzpont - Weisz Mátyás
„A tantárgy alapkérdése az volt, hogy a COVID-helyzet után a közösségek hogyan tudnak újra összejönni, és ha adott egy vízparti település, akkor ez mit tud még hozzáadni, mit tud indukálni egy ilyen fajta újraszerveződésnél. A tervezés során arra próbáltam helyezni a hangsúlyt, hogy a legalapvetőbb közösségépítő tevékenység az emberiség kezdete óta a tűz köré csoportosulás. Ennek apropóján terveztem egy tűzrakóhelyet, ami körbeöleli a tüzet, illetve szervezi a használóit. A plusz abból adódik, hogy az egész terv különálló modulokból áll, amiket ha szétszedünk, önállóan is megállják bútorként a helyüket: ha különválasztunk egy modult, egy napozóágyat kapunk. Ez a fajta többlet elnyerte a helyi kemping tulajdonosának a tetszését, így került az első megvalósult darab egy jelképes támogatás fejében a szobi kemping használatába. Az alkotótábor, ami kapcsán ez a kültéri bútor megvalósulhatott, mind szakmailag, mind a csoportban való tevékenység elsajátításában sokat adott a hozzáállásomhoz."
Kanapé - Pap Rebeka Eszter
„A tervem, eredeti nevén Mozaik, egy olyan moduláris padcsoport, amelyben a padok különböző módon való elhelyezése által különböző méretű és igényű társaságok rendezhetik be a számukra legideálisabb formájú és funkciójú teret. A szobi építőtáborra készülve egyértelmű volt, hogy kiscsoportosan, a tábor ideje alatt nem tudna megvalósulni egynél több pad, így az a döntés született, hogy a megépülő egy elem méretét valamivel megnövelve egy önmagában is jól működő, kényelmes bútort készítsünk el, amit a tábor végeztével az általános iskola tanulói fognak használni. Az elkészült bútor, ami így a Kanapé nevet kapta, egy kényelmes, egyszerre sok embert elbíró prototípus lett, ami önmagában is megtartja közösségteremtő funkcióját, ha pedig a jövőben egyszer sor kerülhet a sokszorosítására, akkor az eredeti tervek szerint tudna beilleszkedni a Mozaikba."
Dzsempad - Ackermann Ádám
„A képlet egyszerű: egy köztéri bútor, amely hangszereket foglal magába. Egy ülőhely, amely a zene erejét használva teremt kapcsolatot ismeretlenek között. Egy pad, ami körül spontán közösségek jönnek létre. Egy zajgép, amin mindenki kedvére dobolhat. Egy eszköz, ami megkönnyíti a beszélgetések elindulását. Egy pad, amely nem akar több lenni, mint ami valójában: két cajon és egy xilofon."
Egy kör_hinta - Solymosi Bettina
„Létrehozható-e egy közösség néhány véletlenszerűen kiválasztott emberből? Igen, ha van bennük valami közös. Ez az installáció egy olyan emlékhez nyúl vissza, mely minden ember emlékezetében ott él gyermekkorából: a hintázás élménye. A hatszög alakba rendezett, egymás felé forduló hinták azonnal kapcsolatot teremtenek a leülő látogatók között, és beszélgetésre ösztönzik őket. Vízparti környezetbe helyezve pedig az alul lazán rögzített, ringatózó hinták víz-élménnyel is gazdagítják a használót."
Hullámpad - Nguyen Hoan Péter
„A félév elején, még a tervezési program és helyszín keresése közben felvetődött, hogy a helyi művelődési ház szeretne egy padot a támfaluk elé. Hiányolták, hogy a főutca felől és a Duna felé vezető sétálóutcában nincs olyan hely, ahol az emberek meg tudnak állni egy kicsit leülni, pihenni. Ettől a felvetéstől kezdve a félév hátralévő részében ezzel a problémával foglalkoztam. A koncepcióm a Duna közelsége miatt egy olyan vonalvezetésű pad volt, ami hasonlít a folyó hullámzására. Ennek a padnak lett volna napágyszerű része, támaszkodós felülete és hagyományos ülőrésze is. A végső pad szerkezete egymás mellé helyezett, menetes szárakra felfűzött fagerendákból áll, amikhez rejtett fémlemezekkel erősítettük a lábakat. A végül elkészült pad eltért az eredeti mérettől és elrendezéstől, de ettől még inkább szerethetővé vált."
Fatörzs - Nándori Réka Eszter
„Minden ember kellemes időt tölthet egy fa árnyékában, legfőképpen, ha az a Dunára és a Dunakanyarra biztosít kilátást. A tervezés során ezt a jelenséget igyekeztem kiemelni, helyet kijelölni az ilyen jellegű időtöltésekre. Ezért a megvalósított tárgy egyszerű, mégis figyelemfelkeltő formájával hívja magához a pihenésre és szép kilátásra vágyókat."
Fészek - Lázár Kincső Boglárka
„A tervezés irányadó elve a helyszínnek és az Ipoly értékeinek kiemelése volt, mely egy olyan vonzó szférát teremt, ahova szívesen térnek vissza a környékbeli községek lakosai. Az Ipoly mentén vízre hajló fák csoportosulnak végig, ezekhez idomul hozzá a fészek, mely az Ipoly közelségével intenzív kapcsolatot, illetve intim légkört képes kialakítani. A fészek projekt két-három főnek biztosít elvonulásra alkalmas pihenőhelyet, amely fák közé felrögzítve mobilis használatúvá válik, így az a környezet szerves részeként tud működni."
Bringapad - Jakab Zsolt
„Az általam készített kis kültéri bútor eredete egészen egyszerű. A szobi bejárás során realizáltam, hogy nagy számban fordulnak meg kerékpárosok a környéken, és azok, akik megállnak a városban pihenni, nem igazán tudják a kerékpárjukat hová letámasztani, a leggyakoribb megoldásnak a fák oldala bizonyult. Így arra gondoltam, hogy csinálhatnék egy olyan padot, amely kényelmessége mellett ideális a kerékpárok megtámasztására is. Mivel végül is egy padról van szó, a gondolatom főleg a méretek, a szögek és a viszonylagos egyszerűség körül forgott. Végül egy olyan forma jött létre, amely felépíthető egyfajta faanyag felhasználásával, kényelmes magassággal rendelkezik az ember és a kerékpár számára is, emellett stabil és használható."
A program szellemiségét az együttműködésbe és a közös, minőségi időtöltés erejébe vetett hit jellemezte. A nagyobb cél elérését, a híd építését sok egyéni szabad akarat óramű pontossággal történő összehangolása tette lehetővé. A messziről, sokfelől érkező diákok és a vendégszerető helyiek közös erőfeszítése jelképesen, de képes volt a jelenlévők számára hitelesen elindítani a kerékpáros, a vízisport- és általában a turisztikai szezont.
A velencei hagyomány előképként történő felidézése egyben tisztelgés is: az idén éppen 240 éves Budapesti Műszaki Egyetem fiatal építészcsapata tisztelgett így az 1600 éves várost fontos épületekkel gazdagító Andrea Palladio, minden pandémia-áldozat és a vírusveszélyben történő helytállás, összefogás előtt. A kenukra épülő szerkezet szétbontás utáni újrahasznosítása az együttműködéssel megvalósuló újrakezdésbe, a megújuló-képességbe, a rezilienciába vetett hitet jelképezte.
A 2021_PONTIpoly eseményről Szabó Árpád DLA tanszékvezető és Kovács Krisztina építészhallgató összefoglaló írása ezen a linken érhető el.
A PONTIpoly kenuhídépítés és a 2021_TÉR_KÉPZŐ építőtábor résztvevői:
Ackermann Ádám, Alvári Luca Hanna, Baksa Dávid Zsolt, Baksa Zsófia Magdolna, Barna Bettina, Borvendég Anna, Cserhalmi Júlia Virág, Czékus Fülöp, Gill Blanka, Gugi Anna, Hoór Csilla Melinda, Jakab Zsolt, Komáromi Zsófia, Lázár Kincső Boglárka, Mark Haoheng Zeng, Móré Judit, Mudra András László, Nándori Réka Eszter, Nguyen Hoan Péter, Pap Rebeka Eszter, Prépost Adrienn Anna, Solymosi Bettina, Sólyom Kata, Somogyi Kiara, Szücs Patrícia, Varga Réka Angéla, Weisz Mátyás.
Az építőtáborokat vezető hallgatók:
- Gugi Anna - PONTIpoly kenuhídépítés és piknik
- Baksa Zsófia Magdolna és Pap Rebeka Eszter - TÉR_KÉPZŐ építőtábor.
A program oktatói, mentorai és támogatói:
A tervezési tantárgyak és a nyári építőtáborok vezetői:
- BME Építészmérnöki Kar, Urbanisztika Tanszék: Varga Imre építész, Kádár Bálint PhD építész, Balizs Dániel PhD geográfus, Losonczy Anna Kornélia építész, Klaniczay János építész, Szabó Árpád DLA építész, tanszékvezető,
- KÉK Kortárs Építészeti Központ: Dávida Eszter építész, Kovács Laura, Kovács Krisztina, Puskás Levente,
- Valyo: Kukucska Gergő, Tömör Miklós.
- Pest Megyei Önkormányzat: Bedőcs Bernadett, Wolf Péter.
- Gyenes Flóra (tájépítész),
- Ratkai Levente (hajóépítő mérnök),
- Máté Endre (túraszervező vállalkozó),
- Szob: Paluch Anita és Beke Anita (Szobi József Attila Művelődési Ház és Szabadidőközpont), Nagy Gyuláné (Szobi Érdy János Könyvtár), Nagy Miklós (Szob város főépítésze), Ferencz Gyöngyi (Szob polgármestere), Medgyes Tibor, Mácsai Veronika (Szobi Szent László Plébánia Közösségi Ház), Lehoczky Ottó (vállalkozó), Hidvégi Vince (Wichmann Tamás Szobi Kajak Kenu Szakosztály),
- dr. Izrael Gregor (Helemba polgármestere),
- Romanyik László (Ipolydamásd polgármestere),
- Szontaghné Mosoni Dóra (DINP).
A program szervezői, társult partnerei és támogatói:
„Városépítészetért" Alapítvány, BME Urbanisztika Tanszék, DANUrB+ Danube Transnational Interreg Program, Szob Önkormányzata, Ipolydamásd Önkormányzata, Helemba (Szlovákia) Önkormányzata, Kortárs Építészeti Központ (KÉK), Város és Folyó Egyesület (VALYO), Pest Megye Önkormányzata, Duna-Ipoly Nemzeti Park, József Attila Művelődési Ház és Szabadidőközpont, Wichmann Tamás Szobi Kajak-Kenu Szakosztály, Ipolyhídvég település önkormányzata, Nagycsalomja település önkormányzata, Szob Szent László Plébánia Közösségi Háza.
Az összefoglaló szerzői:
Varga Imre Zoltán, Baksa Zsófia Magdolna, Pap Rebeka Eszter, Losonczy Anna Kornélia és az egyes közterületi tárgyak tervezői: Barna Bettina, Szücs Patrícia, Weisz Mátyás, Ackermann Ádám, Solymosi Bettina, Nguyen Hoan Péter, Nándori Réka Eszter, Lázár Kincső Boglárka, Jakab Zsolt.
Szerk.: Hulesch Máté