Új sorozatot indít az Építészfórum Budapest fővárosi helyi védettségű, kevésbé ismert, ám rendkívül sokrétű épített örökségéről, kiemelten fókuszálva az 1945 utáni alkotásokra. Bevezetésként a fővárosi értékvédelem „táguló köreit", az értékvizsgálat és a védelem gyakorlati megvalósulását jártuk körül Erő Zoltán főépítész, Engedyné Juhász Veronika építészmérnök, az Építészeti Értékvédelmi Csoport vezetője és Branczik Márta művészettörténész, a BTM Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének főmuzeológusa részvételével.
Garai Péter: A közbeszédben – a műemlékek mellett – az épületek helyi védettsége Budapesten összetett fogalom, hiszen a fővárosi és a kerületi helyi védett értékeket is érthetjük alatta. Van-e valamilyen különbség a kettő között, például a védettség „súlyában", vagy csupán a védettséget elrendelő önkormányzat más?
Erő Zoltán: Pontosan ennyi az eltérés. A szubszidiaritás elvén alapuló, a főváros és a kerületek közötti feladatmegosztás a helyi értékvédelemben is megnyilvánul. A védettség technikájában nincsen különbség, ahogyan a két fő alapelvben sem, amely a műemlékvédelemben is működik: a védett érték teljes egészében nem bontható el, továbbá minden esetben egyedi eljárás és elbírálás alapján – nem normatív módon – hozott döntések mentén végezhetők beavatkozások az adott épületen. Ha egy ház nem bontható el, az meghatározza a telek értékét és hat a városszerkezet további alakulására is, hiszen ott nem lehet például utcát szélesíteni.
G.P.: A közelmúltban több alkalommal is jelentősen bővült a fővárosi védettségű ingatlanok listája. Nagyságrendileg mekkora jelenleg a védett épületek és épületegyüttesek száma?
Engedyné Juhász Veronika: Nehéz pontos számot mondani. Egyedi fővárosi védelemben jelenleg mintegy 1300, számunkra egy egységet képező épület részesül; ez épületenként adott esetben több helyrajzi számú ingatlant is jelenthet. Épületegyüttesként közel 1500 épület szerepel a védettségi listán. Jelentős a lakóépületek (társasházak) aránya, amelyek a kiemelkedő középületekhez képest más „bánásmódot" igényelnek. Talán kevésbé ismert, de a fővárosi védettségű épületállomány egy ideje már interaktív térképen is böngészhető, ahol az alapadatokon túl rövid leírások is olvashatók.
G.P.: Az épületegyüttesként védett tömbök alkotóelemeire vonatkozó védettségi előírások különböznek-e az egyedileg védett épületekétől?
E.J.V.: Az értéket képviselő épületrészek, -szerkezetek megőrzésének kívánalma és mértéke tekintetében nincsen különbség. Ha a budafoki Péter-Pál utca, vagy a soroksári Templom utca házsorát vesszük szemügyre, ebben a falusias környezetben elsősorban a lépték, tömegformálás és anyaghasználat megőrzése a fontos, de az együttes egy-egy eleme akár ki is cserélődhet új, a környezetébe illeszkedő épületre. Viszont a szintén épületegyüttesként védett Nagykörút historizáló városszövetéből senki nem szeretne bontani, itt a homlokzatokon túl a belső terek (kapualjak, lépcsőházak, udvarok, iparművészeti alkotások) is különleges értéket képviselnek.
G.P.: Milyen szempontok alapján történik a védelemre jelölt épületek kiválasztása? Civil kezdeményezés, fővárosi szakmai előkészítés, egyes építészek életműve, egy-egy korszak alkotásainak számbavétele, esetleg az aktuális veszélyeztetettség jellemző inkább?
E.J.V.: Két nagy csoportot lehet elkülöníteni. Ötletszerűen bárki kezdeményezheti egy általa fontosnak, értékesnek tartott épület védelem alá helyezését; ehhez elegendő egy kérelmet írni néhány alapadattal és fotóval, a szakmai értékelést és a történeti kutatást a Várostervezési Főosztály munkatársai végzik el.
Branczik Márta: Civil kezdeményezésre nagyon jó példa Szabó Máté beadványa az óbudai Gázfogadó védetté nyilvánítására, ami meg is történt. Ennek kapcsán merült fel az óbudai kísérleti lakótelep együttesként való védelme, ami szintén megvalósult az 1945 után épült épületek védetté nyilvánítási eljárásának első ütemében.
E.J.V.: A másik nagy csoportot a főváros által végzett, egy-egy korszakra, épülettípusra vagy jól körülhatárolható területre fókuszáló tematikus kutatások jelentik, mint az ipari épületek, a Nagykörúton belüli védelemre érdemes lakóházak, a Bauhaus, vagy az 1945 utáni évtizedek alkotásai. Az elérhető szakirodalmi forrásokon túl az adott korszakot kiválóan ismerő kutatókkal dolgozunk együtt, többek között Ferkai András, Kovács Dániel, és persze Branczik Márta segíti a munkánkat.
B.M.: Általában a tervezők neve, ismertsége nem befolyásolja a válogatást, de az 1945 utáni épületek esetében tudatosan törekedtünk arra, hogy az akkoriban megjelenő építésznők (például Mináry Olga, Pázmándi Margit) egy-egy fontos munkája védelem alá kerülhessen. Nagyon fontosnak tartom a védett értékek listájának jogszabályi mellékletként történő nyilvános közzétételét, sok esetben az ismert alapadatokkal együtt (építés éve, tervező személye); ez az országos, közhiteles örökségvédelmi nyilvántartásról nem igazán mondható el. De az is fontos lenne, hogy széles körben, a laikusok számára is ismertté váljanak ezek az épületek – ezt épületlátogatásokkal, népszerű publikációkkal, rendezvényekkel lehetne elősegíteni.
E.Z.: A szakma és a nagyközönség látókörének bővítésében mérföldkő volt „A műemlékvédelem táguló körei" címet viselő, 2000-ben megrendezett kiállítás az Országos Műemlékvédelmi Hivatal székházában. Ez a kiállítás a védelemre érdemes alkotások újabb sorát helyezte reflektorfénybe: a hozzánk közelebbi időszakok alkotásait vagy ipari épületeket, infrastrukturális létesítményeket. A lassan, fokozatosan végbemenő szemléletváltás alapozta meg a fővárosi értékvédelem újabb irányait is. Az említett tematikus kutatások során jutottunk el oda, hogy a szecessziós épületeken túl már a korai modern, a két világháború közötti korszak, sőt az 1945 utáni évtizedek alkotásai is szép számmal megtalálhatók a fővárosi védett emlékek listáján.
Március végéig volt látogatható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az „Eklektikától a brutalizmusig" címet viselő kiállítás, amely éppen a 2017 után fővárosi védelmet kapott épületek köréből nyújt sokszínű válogatást.
B.M.: 2017-ben a bécsi Ringturm adott otthont „A hosszú hatvanas évek" című kiállításnak, amely a korszak hazai modern építészetének átfogó keresztmetszetét adta a 2014-ben megrendezett, a szocreál időszakát bemutató tárlat után. Készült hozzá egy angol-német nyelvű katalógus is, közben azonban a hazai építészettörténet-írás adós még az újabb korszakokról szóló monográfiákkal – erre nagy szükség lenne az 1945 utáni évtizedek szélesebb körű elfogadtatásának elősegítéséhez. Pont az említett időszakból származó épületeknek az elmúlt években tapasztalható, hirtelen felgyorsult eltűnése is indukálhatja adott esetben a védelem alá helyezést. A veszélyeztetett épületek dokumentálását célozza a „Virtuális leletmentés" nevet viselő projekt, amely gyakran valódi versenyfutás az idővel, az eseményekkel.
G.P.: Milyen lépésekből áll a védés folyamata? Kik, milyen testületek bírálják el a benyújtott kérelmeket?
E.Z.: A fővárosi tematikus kutatások során általában több száz tételt tartalmazó listából kiindulva, folyamatos értékelés, többlépcsős szűrés és pontozás után alakul ki az újabb, fővárosi védelemre javasolt csomag, amely a Fővárosi Közgyűlés felé benyújtandó előterjesztés részét képezi. Ezen épületekről készül történeti kutatáson és helyszíni bejáráson alapuló értékvédelmi vizsgálat, a korábban már említett szakemberek bevonásával. A kezdeti hosszú listából az értékelések során a kvalitásos és az értéktelenebb alkotásokat általában nagy egyetértéssel választjuk ki, a legtöbb vita a két véglet közötti tartományban lévő épületekről szól. A funkció tekintetében nyitottak, „semlegesek" vagyunk, igyekszünk minél szélesebb spektrumot lefedni a soron következő védési csomagban. Az értékelés szempontjai alapvetően Alois Riegl műemléki érték-kategóriái. Mégis, sokszor mérlegelnünk kell azt is, hogy vajon csak a jó építészeti minőséget képviselő, vagy az adott korszak jellegzetes, de nem kiemelkedő kvalitású épületeit vegyük-e fel a listára?
Segítheti-e a védelem az adott épület megújulását? Le kell-e védenünk egy olyan házat, amely korának ugyan fontos alkotása, de nem találta meg a helyét a városszövetben és általában negatív érzések kapcsolódnak hozzá – mint az Alagút utcai OTP-toronyház esetében? Ezeket a sokszor kiélezett szakmai vitákat katalizálja a résztvevők közötti generációs különbség, az egyes korszakokhoz való eltérő viszonyulás.
A fővárosi védelem alá helyezés egyik fontos célja az értékek felmutatása és bemutatása a közösség számára, hiszen ezek az épületek jelzik, hogyan gondolkodunk az építészet és a város történetéről, távolabbi és közelebbi múltjáról – erre kiváló alkalmat jelent Budapest születésének 150. évfordulója is. Az értékelés kánont teremt, amely folyamatosan finomodik és pontosabbá válik. Általában az építés óta eltelt 50 év jelenti azt az elméleti határt, ahonnan már kellő bölcsességgel tudjuk szemlélni, vizsgálni az alkotások minőségét és értékeit.
E.J.V.: Természetesen akadnak kivételek, a DOMUS áruház (1974) már régóta védett, a Hungária körúti Siemens irodaház régi tömbje mellett immár a Lázár Antal tervezte újabb rész (1999) is védelmet kapott a közelmúltban. Ezek az esetek arra is jó példák, amikor felülíródik „a még élő alkotó művét nem védjük le" elv.
G.P.: Milyen részekből tevődik össze a védést megalapozó dokumentáció? Kik végzik, végezhetik ennek elkészítését?
E.Z.: Az értékvédelmi vizsgálat a műemléki tudományos dokumentációhoz hasonlóan alapos történeti kutatáson és helyszíni szemlén alapul; a digitalizációnak köszönhetően ma már a közelmúlt épületeiről is számos korabeli híradás, szakmai cikk is elérhető több-kevesebb kattintással. Az értékelést végző csoport tagjai között vannak építészek, művészettörténészek, műemlékvédelmi szakmérnökök, ők készítik az értékvizsgálati dokumentációkat is.
G.P.: A fővárosi védettség keletkezését általában az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzik, de a tulajdonos a védettség tényén túl kap-e tájékoztatást arról, mik az épületének védendő elemei, részletei?
E.J.V.: A fővárosi értékvédelem kialakulásának kezdetén – amikor évente a mainál jóval kevesebb védetté nyilvánítás történt – még rendszeres volt az ingatlantulajdonosok kiértesítése egy akkori jogszabályi előírás alapján. Jelenleg a jogszabály szerint nem kötelező előzetesen megkérdezni a tulajdonost a védelem alá helyezés szándékáról, de az online térben is közvetített lakossági fórumok mindenki számára elérhetők. Itt akár ilyen kérdéseket is meg lehet vitatni. A védések nagy száma és a sokszor bonyolult tulajdoni viszonyok miatt a tulajdonosok előzetes értesítésére nincs kapacitás, viszont az épületekről készített értékvizsgálatok az érdeklődők és a kutatók számára igény esetén szabadon hozzáférhetők. Amikor viszont a védettség tényét bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba, arról a tulajdonosok hivatalosan értesítést kapnak.
B.M.: A műemlékekhez hasonlóan fontos lenne a fővárosi védettség fizikai megjelölése az épületeken, mint az értékek bemutatásának nyilvános közlése, de a jelenlegi helyzetben ez rengeteg adminisztrációval, engedélykéréssel és óriási költségekkel járna. Az egyre népszerűbb városi sétákhoz hasonlóan épületbejárásokkal, kiállítások szervezésével lehetne még közelebb hozni a városban élők és ott megfordulók számára az épített örökségnek ezt a hatalmas, sokszínű csoportját, amely a közbeszédben gyakran összemosódik a műemléki védelemmel.
G.P.: A védettség leginkább a külső megjelenést, részletformákat, épületszerkezeteket érinti, de a hatályos jogszabály1 említi a belső elrendezést, az értékes berendezések, sőt az eredeti funkció lehetőség szerinti megtartását. Ez egy szakrális épület esetében kézenfekvőnek tűnik, de például a köz- és ipari épületek vagy lakóházak köréből tudnának-e erre vonatkozó példát említeni, ahol a védettség a belsőre vagy annak elemeire is kiterjed?
E.J.V.: Egy korai modern lakóházban a külső megjelenésen túl a belső tér elrendezése, egy újító lakásalaprajz is jelentős értékhordozó lehet. Ezek védelme a funkcióból adódóan is nehézkesebb, de minden eset egyedi elbírálást kíván. Az egyeztetéseken mindenkit szívesen látunk és segítő szándékkal állunk a felmerülő problémák megvitatásához. Amennyiben egy védett lakóház nagyobb volumenű, tervezett belső átalakítása nem jár védett elem pusztulásával, az alaprajzi korszerűsítés általában megoldható, de a meglévő állapotról felmérési dokumentáció elkészítését kérjük.
G.P.: A fővárosi értékvédelemről szóló jogszabály2 említi, hogy a védettség akkor szüntethető meg, ha „az épület megsemmisült, vagy a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette". Történt-e ilyen eset?
E.J.V.: 2012-ben, a fővárosi értékvédelemről szóló új rendelet3 létrejöttét megelőzően, a teljes akkori jegyzék felülvizsgálata zajlott, helyszíni bejárással, fotózással egybekötve. Ekkor történt, hogy három kisebb, külső kerületben található lakóházat töröltünk a listáról, mert nagyon rossz állapotba, az összedőlés határára kerültek, vagy szinte a felismerhetetlenségig átalakították azokat. A felülvizsgálati időszakon kívül nem jellemző, hogy egy Fővárosi Közgyűlés által védelem alá helyezett épület védelme megszüntetésre kerülne, még kezdeményezésre sem.
G.P.: A rendelet szerint fővárosi védettséget akkor is meg kell szüntetni, ha az adott épület országos műemléki védelmet kapott. Erre volt-e a példa a közelmúltban?
E.J.V.: Igen, ez a gyakoribb oka a fővárosi védettség megszűnésének. Eddig közel száz épület vált a fővárosi védettségűek közül országosan védett műemlékké, mint például az egykori Központi Zálogház épülete, a Hold utcai vásárcsarnok, a Farkasréti temető bejárati épületegyüttese, a Budaörsi Repülőtér forgalmi épülete, vagy a Kvassay zsilip. Azt szoktuk mondani, hogy a fővárosi védelem alól általában „nincs menekvés", csak a magasabb szintű védelem felé.
G.P.: A jogszabály „a védettséget megalapozó állapotában" történő megőrzést említi és a műemlékekhez hasonlóan a konzerválást, restaurálást részesíti előnyben.4 Ezt milyen módon tudja a főváros érvényre juttatni egy felújítás során? Van-e észszerűségi, gazdaságossági határ, vagy elképzelhető az örökségvédelemhez hasonló „szigor" is egy-egy értéket képviselő épületelem esetében?
E.Z.: A műemlékvédelemhez hasonlóan, a nem normatív egyeztetések során mindig az adott helyzetre kell reflektálnunk; közösen igyekszünk egy jó megoldást keresni. A már említett Riegl-féle érték-elemek megtartása érdekében a védett emlékek eredeti anyagában történő megőrzése kiemelten fontos, hiszen azok hitelesítik az épületet. Ezt a történeti épületekkel foglalkozó építészek jól tudják – de nincs mindig könnyű dolguk.
A 20. század második felére jellemző, iparosított technológiákkal készült épületszerkezetek gyors avulásuk és pótolhatatlanságuk miatt megnehezítik, sok esetben lehetetlenné teszik az anyagukban történő megőrzést, hiszen az azokat létrehozó ipari háttér napjainkra már eltűnt. Ennek megfelelően egy barokk ablak asztalos restaurálása egyszerűbb, mint például egy 1937-ben gyártott hengerelt acél tartószerkezetű függönyfal helyreállítása. Hol van az a hengermű? Hol kapunk olyan vasalatot?
A másik út az épület üzenetének, jelentésének („notion") keresése és kortárs eszközökkel történő megjelenítése lehet. Ez utóbbira is lehet szép példákat találni az épületfelújítások között: többek között az Erzsébet körúti Corinthia Hotel vagy a Tölgyfa utcai remíz újjászületése (Margit Palace).
B.M.: Egy adott szerkezet megtarthatóságát döntően befolyásolja annak meglévő – általában elhanyagolt – állapota, amelynek oka döntően az elmúlt évtizedekben elmaradt rendszeres karbantartás. Nyílászárók újragyártása esetén törekedni kell az eredeti megjelenés, osztás, profilozás lehetőség szerinti megtartására, az épület összképének minél teljesebb megőrzése érdekében. A Várostervezési Főosztály által készített kiadvány szemléletesen mutatja be a lehetséges jó megoldásokat.
G.P.: Milyen esetekben szükséges településképi véleményt, vagy főépítészi bírálatot kérni?
E.J.V.: Építési engedélyköteles munkák (térfogatváltozással járó átalakítás, bővítés) esetén településképi véleményt szükséges kérni a Főváros főépítészétől. Főépítészi egyeztetésre is van lehetőség; a tapasztalatok szerint egy-egy konzultáció a benyújtandó tervek minőségi javulását eredményezi. Nem engedélyköteles beavatkozások esetén a településképi bejelentési eljárás a területileg illetékes kerületi önkormányzatnál történik. Van olyan kerület, amely azonban saját helyi értékvédelmi rendeletében előírja településképi bejelentési eljárás esetén a fővárosi főépítészi véleményezést.
G.P.: A fővárosi értékvédelemről szóló rendelet lehetővé teszi a védett épület bővítését, a hozzáépítést és annak az eltérő anyaghasználatát, de a megfogalmazás szerint a régi és új részeknek harmóniában kell lenniük egymással, illetve lehetséges „korunk építészeti eszközeinek alkalmazása". Erre tudnának pozitív példát mondani, amikor egy fővárosi védettségű épület ilyen módon újult meg?
E.J.V.: Sok szép példát lehet itt említeni, a közelmúltból a Váci út 47. alatti White House, az Eiffel Palace, vagy a Riverloft iroda- és lakóház egyaránt inspiráló lehet.
E.Z.: Természetesen az ezekhez hasonló felújítások, átépítések, barnamezős bővítések jóval összetettebb és izgalmasabb munkát jelentenek a zöldmezős beruházásokhoz képest – tervezői és kivitelezői oldalról egyaránt –, de az ingatlanfejlesztők egyre inkább látják és elismerik a védett épületekben megtestesülő egyedi, hozzáadott értéket –- a felmerülő többletköltségek ellenére is. Különösen ipari emlékeknél fontos a kollektív emlékezet számára a hely identitásának megőrzése, egy-egy gyárkémény vagy jellegzetes épületrész eredeti állapotban való megtartásával.
G.P.: Az évente kiírásra kerülő Építészeti Értékvédelmi Támogatás lehetőséget jelenthet a tulajdonosoknak az értékőrző felújításra, helyreállításra. Milyenek ezzel kapcsolatban a tapasztalatok, milyen nagy a pályázók száma a rendelkezésre álló forráshoz képest?
E.J.V.: 1994-től negyedszázadon át megszakítás nélkül, rendkívül sikeresen működött az értékőrző felújításokat támogató program, amelynek köszönhetően számos fővárosi védettségű épület megújulhatott. Az elért eredményekről több saját kiadvány is készült az évek során, legutóbb a „Védett kincseink 1994-2019" címet viselő, nagyívű áttekintést nyújtó könyvecske. Sajnos az elmúlt években nem került kiírásra a pályázat a nehéz gazdasági helyzet miatt.
A kutató-értékelő munka azonban nem állt meg, a jövőben várhatóan újabb alkotásokkal bővül majd a fővárosi védett épületek csoportja, amelynek legfiatalabb tagjait hamarosan cikksorozat keretében mutatjuk be.
Garai Péter
1 Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 30/2017. (IX. 29.) önkormányzati rendelete a településkép védelméről, 38. §
2 Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 30/2017. (IX. 29.) önkormányzati rendelete a településkép védelméről, 25. §
3 37/2013. (V. 10.) Főv. Kgy. rendelet Budapest főváros építészeti örökségének fővárosi helyi védelméről
4 Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 30/2017. (IX. 29.) önkormányzati rendelete a településkép védelméről, 29. §
Szerk.: Pleskovics Viola
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre.