Beavatkozás - BME alkotóhét a Budai Várra hangolva

A Tavaszi Fesztivál ideje alatt egy hétig a 2015. évi BME alkotóhét munkái is láthatóak voltak a Bálna gyomrában. A „Beavatkozás” címmel meghirdetett műhelymunka eredménye az Építészmérnöki Kar elmúlt 25 éves alkotóheti gyakorlatát is összegző kiállítást eredményezett. Zöldi Anna recenziója.

25 évvel ezelőtt két hallgató ötlete alapján indult útjára az alkotóhét, az egy hetes, adott feladatra koncentráló műtermi munka gyakorlata. Az akkori egyetemi közegben – melyet nekem is volt szerencsém élvezni – a frontális, tantermi oktatás dívott, műtermek csak eldugott, harmadik emeleti folyosókon, vagy a kollégium lépcsőfordulójában működtek, fél-illegális formában, többnyire ad hoc jelleggel szerveződve. Közös tervezési feladat elvétve, több napon át tartó, intenzív közös tervezési munka egyáltalán nem fordult elő. Halványan emlékszem egész napos zárthelyikre, amik megelőlegezték a későbbi dolgos hétköznapok hangulatát.

A nagybetűs életbe kikerülve aztán fordult a kocka – elhelyezkedni kizárólag nagy, állami tervezőintézetekben lehetett, ahol sokan szorongtunk egy szobában, és az újonnan érkezett, ifjú kolléga buzgó vonalhúzogatóként erősítette a csapatot. Aztán fordult a kocka, megszűnt az állami védőháló, és előbb-utóbb csakis egyéni stratégiákkal lehetett talpon maradni – a kollektivitás számos előnyével és hátrányával együtt háttérbe, illetve a képzésbe szorult. De egyelőre térjünk vissza a történelmi időkbe, a hagyományos műegyetemi keretek közé.

Az egyhetes, közös műtermi munka eretnek gondolata csakis olyanoknak juthatott eszébe, akik az akkor sem tágasabb bercsényis szobájukban zongorafedelet körülülve étkeztek. Abban a kitüntetésben lehetett részem, hogy olykor én is a kreatív lakosztály látogatója lehettem, Madzin Attila és Álmosdi Árpi vendégeként. Madzin Attila nevéhez a Teampannon építésziroda égisze alatt többek közt a SOTE új épülete, illetve az újpalotai SZTK felújítása fűződik, Álmosdi Árpád és felesége, Csendes Mónika pedig legutóbb a szolnoki Agórával, illetve a Mustármag óvodával öregbítették az Ártér Építész Műterem hírnevét – azaz a közösségi létformák és vonzataik ma sem idegenek tőlük. Régi kapcsolatunk ellenére azonban én is csak most, a 25 éves jubileum kapcsán tudtam meg, hogy az alkotóhét „feltalálása” is az ő érdemük.

A 25 évet ünneplő kiállítás egyszerre nyitány és záróakkord – az alkotóhét bevett gyakorlata mellett a közös tervezés és alkotás számos új formája is helyet kér az oktatásban – ezt jelzik az országszerte egyre szaporodó építő-táborok, workshopok, gyakorlati műhelyek. A BME is újításon gondolkodik, de ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a hallgatók munkája méltó keretek között, nagy nyilvánosság előtt, egy kari, közös rendezvény keretében legyen látható. A kiállítási installációt a hallgatók maguk tervezték és kivitelezték, építették fel a Bálna emeleti kiállítóterében, az üvegbúra alatt.

Az alkotóhét közös kari témája is kiemelt figyelmet érdemlő területre irányult: a mostanában annyiszor idézett, rejtett szinergiák működése folytán a Budai Várral kellett a hallgatóknak foglalkozniuk. A „Beavatkozás” mottó mellett a témavezető tanszékek- amelyek más-más évfolyam munkáját koordinálták – saját profiljukhoz illeszkedő szempontokat is adtak a feldolgozáshoz. A 11 résztvevő tanszéken kívül az Építész Szakkollégium is írt ki saját témát, méghozzá az egyik legizgalmasabbat: bútorépítő workshopot hirdettek, melynek eredményeképpen megtervezett padokat a Rajzi Tanszék asztalos műhelyében készítették el a hallgatók rohammunkában. A formatervezett, többnyire sík lapokból álló ülőalkalmatosságok jó szolgálatot tettek a többszáz kiállított munka labirintusában bolyongva.

A tanszékek többsége egy képpár formájában kért reakciót a saját hívószavára – az első évfolyamon a Rajzi Tanszék a színekre koncentrált, a másodévesek a Közép Tanszék plusz-mínusz mottójára alkottak. A z Urbanisztika Tanszék harmadéven az atipikus jelenségekre fókuszált, a Lakó Tanszék a némiképp megjegyezhetetlen yess less, more bore ésígytovább mottóval serkentette a gondolkodást. Az Ipar, Éptört, Kivitel Tanszékek tanulmány jelleggel dolgozták fel a vár építésének egyes fázisait, az Ábrázoló Tanszék utópisztikus Párhuzamos Univerzumokat hozott létre a jelentkező hallgatókkal. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az alkotóhét a húsvét folytán három naposra rövidült, így nagy volt a szórás a munkák színvonala között – az igényes tanulmánytól a szimpla gag-ig minden előfordult.

A bemutatott anyag azt is igazolni látszik, hogy a gyakorlati munkába a hallgatók több kreativitást és energiát fektetnek, mint a képalkotásba. A Szilárdságtan Tanszék Tensegrity programja során készült látványos szerkezetek a kiállítás legérdekesebb darabjait alkották. A hozzám hasonló tudatlanok számára: a tensegrity szerkezet elnevezése a tensile – integrity szavakból ered, a szerkezet lényege, hogy az valamely nyomott rúdból (fa vagy fém elem) és valamely csak húzást felvenni képes elemből: kötélből, vagy ponyva felületből áll. Hasonló szerkezetek megvalósítása egyébként nem része a nappali képzés programjának. Többek között Robert Buckmeister Fuller kísérletezett ilyen szerkezetekkel, amely húzott kötelek hálózatából, és köztük szeparált nyomott rudakból áll.

Ezen szerkezetek, vagy akár a padok létrehozása láthatóan jobban megmozgatta a hallgatók fantáziáját, mint a néhol elvont mottóknak megfelelő képpárok létrehozása. A különböző évfolyamok munkáit végignézve kirajzolódott az a tendencia, hogy a képzés során a kezdeti spontán asszociáció hogyan adja át a helyét egyfajta „építész” látásmódnak, holott az alkotóhéthez hasonló gyakorlatok eredendően épp az egyoldalú szakmai szemlélet oldását célozzák. A nagyszámú képpárt végignézve azonban szembeötlő volt, hogy habár a Rajzi Tanszék elsőéves munkái grafikai színvonaluk tekintetében esetleg alatta maradtak az idősebb hallgatók munkáinak, szemléletük frissessége azonban mégis azok fölé emelte őket. A legközelebb a Design Terminálban bemutatkozó anyag, illetve az alkotóhét gyakorlatának megújítására irányuló törekvések mottójául a kiállítás egyik tablóján olvasható sorokat érdemes megszívlelni: "ha másképp tekintünk a világra… elvonatkoztatva a meglévő tudásunktól, új képi dimenziók tárulnak fel előttünk."

Végezetül egy, a kiállítástól független, ám megfontolandó gondolat: az építészeti témájú tárlat Budapest panorámájával a háttérben azt a már többek által is megfogalmazott elképzelést igazolja, hogy a leendő Építészeti Múzeum lehetséges helyszíneinek latolgatásakor érdemes a Bálnára különös figyelmet fordítani.

Zöldi Anna

Az idei Alkotóhét BEAVATKOZÁS címmel a budai várhoz kapcsolódott. Kiemelt célja volt, hogy a Kar egy látványos, a nagyközönség számára érthető és élvezhető kiállításon megmutassa magát.

Az Alkotóhét programjai voltak:

• Első évfolyam > Rajzi és Formaismereti Tanszék > Szín-hely
• Második évfolyam > Középülettervezési Tanszék > beavatkozás (plusz -mínusz)
• Harmadik évfolyam > Urbanisztika Tanszék > ATIPIKUS
• Negyedik évfolyam tervező szakirány > Lakóépülettervezési Tanszék > * is * yes, less, more, bore, better, nothing, everything
• Negyedik évfolyam szerkezeti szakirány > Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék > A XX. század beavatkozásai – a vár régen és most

Évfolyamtól függetlenül választható alkotóheti programok, tanszékenként max. 20 fős részvevő:

• Építéskivitelezési és Szervezési Tanszék > Beavatkozás - rekonstrukció - megvalósítás
• Építészeti Ábrázolás Tanszék > Párhuzamos Univerzum Budán
• Építészettörténeti és Műemléki Tanszék > Budavári transzformációk
• Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék > Intelligens épületek kezelőfelületének tervezése
• Épületszerkezettani Tanszék > Kézműves alkotóhét
• Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék > Tensegrity
• Szakkollégium > Bútor workshop