Mustármag óvoda
Szolnokon 2007-ig semmilyen egyházi fenntartású oktatási intézmény nem volt. A szocializmus tűrt és tiltott évtizedei után a vallásos közösségeknek előbb a szétszabdalt tulajdonviszonyokat kellett rendezniük, a lelakott ingatlanokat felújítaniuk, míg megérett a helyzet egy nevében katolikus, szellemiségében inkább ökumenikus óvoda, majd 2009-ben az iskola megalapítására. Mindkét intézmény dinamikusan növekszik, az óvoda például 22 gyermekkel indult, ma pedig 4 csoportban közel 100 kicsivel foglalkoznak a nemrég átadott, Álmosdi Árpád és csapata által tervezett épületben.
A helyszín a belvárosban, az egykori ferences kolostor Tiszára néző kertje, amely csak néhány éve került vissza az egyház tulajdonába. Az óvoda alapításától kezdve itt, az egykori szabadtéri színpad sarkán álló raktárépületben működött. A telek az utóbbi években a város katolikus centrumává vált: északi határán áll Szolnok legnagyobb temploma és a hozzá kapcsolódó barokk rendház, mely ma a város főplébániája (1754, Carlone János). Az udvarra néző volt ferences líceum klasszicista épülete most a cserkészeknek ad otthont (1835, Szvitek Ferenc). A telektől keletre álló épületbe költözött a katolikus iskola és gimnázium (tervező: Magyar Géza 1962), tőle nyugatra pedig a szintén egyházi fenntartású kollégium található (tervező: Dr. Balogh István 1962).
Az új óvoda pályázati támogatás révén valósulhatott meg, melynek feltételrendszere erősen meghatározta a tervezés kereteit. A szabványban rögzített idealisztikus tervezési program kiáltó ellentétben állt a reálisan számításba vehető támogatás és önerő mértékével. Emiatt a tervezés minden fázisában törekednünk kellett az alapterületek és a költségek minimalizálására. Kötöttség volt az is, hogy a mély fekvésű kertben álló, meglévő épületet kellett bővítenünk, továbbá, hogy a kényelmes, földszintes elrendezés már nem fért el a kijelölt területen.
A fenti szempontokat a parti beépítési vonaltól visszahúzott, kicsit rejtőzködő telepítés elégítette ki leginkább. Az ’L’ alakú, régi épülethez egy szintén ’L’ alakú, nagyobb, új szárnyat illesztettünk, melyeket enyhe lejtésű tető olvaszt össze. Így az épület három udvarrészt határoz meg: egy forgalmas, átriumszerű fogadóudvart, egy nyitott játszóudvart és egy szélvédettebb, árnyékos mesemondó-udvart. Az új épületrész déli szárnyában 4 csoportszoba néz a folyóra, a rá merőleges szárnyban a közös használatú terek (aula, orvosi, fejlesztő, könyvtár, stb.) sorakoznak. A régi épületbe a nevelői helyiségek és a melegítőkonyha került.
A szándékoltan neutrális, már-már sematikus épületet a tömeg plasztikus formálásával és határozott színezéssel igyekeztünk ízesíteni. Utóbbi kapcsán eltértünk attól a kánontól, ami az óvoda funkcióhoz automatikusan tarka színeket társít. A sárga domináns használatát nem csak az intézmény neve, de a szomszédos rendház barokk homlokzata is inspirálta. A színezéssel a tömeg kimetszéseit a belsőben pedig a bélleteket és tömböket fűszereztük. A sárga és a sáfránynarancs melegségét a beépített bútorok tavaszi zöldjével és egy csipetnyi ultramarinnal ellenpontoztuk.
Az ovi bibliai motívumokon alapuló ikonográfiáját egyedi tervezésű ábrákon jelenítettük meg, az épületgrafika szerves részét képezik a gyerekek óvodai jelei.
Az épületet 2014. április 26-án szentelte fel Dr. Beer Miklós váci püspök, azóta tesztelik az óvónők és a gyerekek. Számos visszajelzést kaptunk, pozitív és negatív kritikát egyaránt. Gyakran járunk vissza, nehezen engedi el az ember a friss házat. Szeretne még vigyázni rá egy kicsit, megóvni a tisztaságát. Úgy tűnik nincs rá szükség, az élettel járó természetes rendetlenség egészen jól áll neki.
Álmosdi Árpád
Többek között a szolnoki Mustármag óvoda is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.
20:39
Azt a mindenit... Kiváló. "Szakrális" tér-részleteiben szinte Breuer Marcel muskegoni, Szalézi Szent Ferenc templomának oltár fölötti traktusát idéző, míg a köznapiakban természetes, derűs épület. Itt a csillagszerűen eloszló falnyílások nem ablakok, szerepük pusztán a ragyogás. A rajzok, a falak, a folyosók mind gyerekléptékűek, le a kalappal. A ház kívülről lenyűgöző és szabadon, teljes szuverenitással tükrözi a belső tér meghitt alakítását.
09:07
@Pákozdi Imre: Ez aztán tényleg egy ház. Itt tökéletesen érzékelem, hogy ezen a helyen valami olyasvalami történik a gyerekemmel, aminek csak örülhetek. Nyugodt lehetek afelöl, hogy amíg én gályázok, a srác jó helyen van abból a szempontból is,hogy a házban levés eleve megismerteti egy olyan vizuális kultúrával, ami a későbbiekben téri alapélménye lesz.
Külön üdvözlendő, hogy a fotók jól érzékeltetik a leírtakat,a program és a valóság lehetőségeiből született kiváló kompromisszumot.A képeken jól látható a környezet is, nem bravúros fototechnikával kimetszett öntetszelgő folyóirat mémek ismertetik az építészeti mondanivalót. Szolnok szocializmustól elgyötört várostestén ezzel az épülettel és környezetével egy rész csodásan megújult, elmozdult a szerethető város irányába. Ennek is nagyon lehet örülni.
A színválasztás is fantasztikus, az óvodaépítés irritálóan közhelyes agyonszinezése helyett bravúrosan eltalált a külső és a belső szinezés egyaránt. Bizonyára az sem árt, hogy az alkotók között felbukkannak végre az építészek nőnemű képviselői is, különösen ebben, az őket legközelebbről érintő helyzet megoldásában. A belsőépítészet finom, jóízű játékossággal teli részleteiben is látom ezt a témára való női ráhangoltságot.
Brávó. Gratulálok a tervezőknek.