Semmelweis Egyetem: Oktatási Központ a Ferencvárosban

A Semmelweis Egyetem új Oktatási Központja Ferencváros szívében épült fel Noll Tamás, Madzin Attila és Csavarga Rózsa tervei szerint. Az épületegyüttes sűrű szövetbe épülő városi ház, amelynek elméleti tömbje fésűs elrendezésű, párhuzamos szárnyai között belső kertekkel. A ház lelke és reprezentatív főbejárata a kiállításokra is alkalmassá tehető központi aula.

A tervezési feladatra 2003–2004-ben bonyolított le országos, nyilvános építészeti tervpályázatot a Semmelweis Egyetem az Oktatási Minisztériummal közösen. A tervpályázathoz mellékelt program három fő funkciócsoportot tartalmazott: Oktatási épület; Elméleti intézetek; Gyógyszerésztudományi Kar épülete. A tervpályázat I. díjas tervét az M-TEAMPANNON Építész és Mérnöki Kft. készítette. A Semmelweis Egyetem és az Oktatási Minisztérium 2004 márciusában kötött megállapodást az Oktatási Központ PPP – Public Private Partnership (köz-és-magán partnerség) – formában történő megvalósítására és üzemeltetésére. Ezt követően kapott megbízást az M-TEAMPANNON Kft. a tendertervek kidolgozására. A tervek a három funkcionális egység két ütemben történő megvalósítását tartalmazták. Első ütemben a mélygarázs és az oktatási épület funkciócsoportjai, valamint az elméleti intézetek készültek el, míg a II. ütemben a Gyógyszerésztudományi Kar intézetei épülnek majd meg – egyelőre bizonytalan, hogy mikor.

Építési telek

A Ferencvárosi Önkormányzat a Tűzoltó utcai 22. tömbben 16 darab önálló telek egyesítésével, majd a Szabályozási Terv szerinti telekalakítással telket biztosított az Oktatási Központ megvalósítására. Az előzményekhez tartozik: sokáig az Üllői útra, a Semmelweis Egyetem (korábban SOTE) régi központi épületeivel szemben álló parkos területre tervezték az egyetem bővítését. Ám e tervek rendre meghiúsultak, ahogy a park gondozása is egyre jobban elmaradt... Aztán jött a területcsere, majd az építkezés első üteme.

Épületegyüttes

A rendelkezésre álló építési telek lehetőségeit kihasználva és a városszerkezeti adottságokat figyelembe véve az Oktatási Központ teljes kiépítését két tömbben szervezték. A Vendel utca – Thaly Kálmán utca sarkán kialakuló „Vendel" – tér felől érhető el az épületegyüttes főbejárata, de az egész együttest szervező nagylélegzetű aulatérbe a Tűzoltó utca felől alternatív főbejáratot biztosítottak. Így a Klinikák metróállomás felől tervezett tömbbelső-átnyitást térben átkötötték a „Vendel" térhez.

Az aulától dél-keletre telepített Elméleti Épület fésűs elrendezésű, a 22-es tömb belseje felé nyíló feszes udvarokkal, az aula és a Thaly Kálmán utca közé tervezett Gyógyszerésztudományi Épület (II. ütem) viszont – helyzetéből fakadóan – zárt, belsőudvaros tömböt képez. Az épületegyüttes sűrű szövetbe épülő városi ház, ezért a hagyományoknak megfelelően vertikálisan tagolták a funkciókat. Az oktatási funkciókat így nem külön épületszárnyba helyezték, hanem az épületrészek alsó, publikus szintjére: a földszintre, az alagsorba és a galériaszintre.

Az Elméleti Épület aulához kapcsolódó alsó szintjeire telepítették az előadó-, oktató- és konzultációs termeket, internetező helyeket és a kiszolgáló helyiségcsoportokat (ruhatárak, büfék, vécécsoportok, megőrzők, raktárak stb.).

Az aulatérből nyíló közlekedőmagok (kettős felvonók és lépcsőházak) vezetnek a szintenként elhelyezett intézetekhez. A fésűs épületszárnyban elhelyezkedő ÁOK – intézetek adminisztrációs, igazgatási és oktatási helyiségei – a hosszanti épülettraktusokban kaptak helyet. Az elsősorban az oktatók és intézeti alkalmazottak ellátását szolgáló étterem-konyhaüzem helyiségcsoportot külső megközelítéssel a Tűzoltó utcai nyúlványba, a kapuáthajtó által leválasztott területre helyezték, saját külön kertkapcsolattal. A pinceszinten két parkoló szint épült a Tűzoltó utca felőli lehajtással.

Belső közlekedőrendszer

Az egyes funkcionális egységek horizontális és vertikális megközelítésének módját a rendezett áttekinthetőség, az ellenőrizhetőség és a fokozatosság (nyilvánosból a fél nyilvános téren át a zárt-ellenőrzött helyiségig) elve határozta meg. Az együttes fő elosztószintje az aula utcaszintje, amely a „Vendel" téri és a Tűzoltó utcai főbejáratokat összekötve közvetlen előteret képez az intézeti bejáratokhoz valamint a nagyelőadókhoz, és teret ad a központi ruhatárnak, büféknek, recepciónak stb. Az intézeti szintekre vezető vertikális közlekedőmagok az aulatér jól elkülöníthető területéről indulnak. Ezzel megvalósítható az integrált és összetett campus-tér és az ellenőrizhető és elkülöníthető intézeti zónák egymást kiegészítő szövete. Az oktatási zóna aulatérhez kapcsolódó földszinti-galériaszinti funkciócsoportjai egységes térrendszert képeznek, és jól szolgálják a hallgatók egész napos kulturált tanulását-időtöltését.

Belsőépítészeti szerkezetek

Az egyetem építészetileg puritán, szigorú elvekbe rendezett, tiszta alaprajzi szerkezetű épület. A belsőépítészet is az egyszerűség, átláthatóság igényével próbál alkalmazkodni az építészethez. A természetes anyagok – mint a fa és a kő – használatával oldottá válnak a belső terek, a régi egyetemek hangulatát idézzük meg a sok fafelülettel és természetes kövekkel. A natúr beton falfelületek is – amelyen a sablon rasztere formai elemként látszik – a padlóval, a bútorral azonos igényszinttel, magas műszaki és kivitelezési minőséggel készültek.

A SOTE régi épületeinek van egy sajátos hangulata, a tervezők ezt kívánták átmenteni igényes, mai anyaghasználattal és magas minőségi, technikai, műszaki kivitellel. A tervezők részéről megfogalmazott igényesség és a befektetett figyelem a biztosítéka a használati értéknek és az időállóságnak. Az előcsarnok üveg lefedése és az emeleti nyitott oldalfolyosó miatt tágasnak érezzük a teret. A természetes fény, a homlokzati üvegfalakon át és a tető-felülvilágítón keresztül teljes felületen megvilágítja az előcsarnokot.

A natúr szín és anyaghasználat a további belső terekre is jellemző. Az előadótermek furnérburkolatú bejárati fala és a félszint magasságú büfé téri elválasztó fal azonos, vízszintes szálirányú sötét dió-furnéros panellel van burkolva. Általában elmondható, hogy a klasszikus „bevált" anyagok és színek kissé konzervatív belső hangulatot keltenek, de részletekben, technológiával mai megfogalmazásban kivitelezve. A világos térszerkezetet a belsőépítészeti anyaghasználat is hangsúlyozza. Ahol hosszabb ideig tartózkodnak, ott meleg burkolat van: fa, vagy szőnyegpadló szigetszerűen, a közlekedő területeken pedig művészi beton, illetve műkő az intézetekhez rendelt színű marmoleum padló.

Az aulatér belső „utcája" kiállításra is alkalmassá tehető, mobil paraván rendszerrel berendezve. Az üvegtetőről iparművész által készített textília, zászlók, mobil térkompozíciók függeszthetők be, sőt konferenciák alkalmával óriás fotók és vetítővászon, bármi ami aktuálissá teheti az eseményt. Konferenciák idején a két ruhatári sziget mobil állványai és pultja egybekapcsolhatók, így alkalmassá válik kiszolgáló személyzettel gyors szolgáltatásra is.

Szerkezettemperálás

Az épület geometriai adottságai, benne a szerkezeti adottságokkal – nagy kiterjedésű sík vasbeton födémek – továbbá a viszonylag sok azonos méretű helyiség kialakítása feltétlenül indokolja a födémszerkezeteknek az épület belső hőtechnikai viszonyaiban való részvételét. Ez az ún. épületszerkezet temperálás az állandó belső hőterhelés elvitelének olyan egyszerű módozatát jelenti, amely egyben a komfort szintet is javítja. A szerkezettemperálás alkalmazásával a légtechnikai rendszerek hűtési teljesítménye, s ennek következtében légforgalmi teljesítménye csökkenthető. Ez természetesen nemcsak a hűtési, de a fűtési üzemmódra is érvényes.

A födémek 25 cm-es tervezett vastagságát az határozta meg, hogy a födémben, a vasbeton lemez közepén, általában a semleges tengelyben az épület temperálását szolgáló hűtési-fűtési vezetékek lesznek. Ehhez a rendszerhez megfelelő tömegre van szükség, amit minimum egy ilyen vastagságú vasbeton lemez biztosít. Az így kialakult födémvastagság lehetővé tette a szokásosnál nagyobb fesztávok alkalmazását – ezzel a gépészeti igény és a statikai kihasználtság összhangba került.

Művészi padló és belógatott térstruktúra az aulában

Az épületet két irányból lehet megközelíteni. Mindkét bejárat egyaránt forgalmas. Az egyetem kapui szinte éjjel-nappal nyitva vannak a kb. 1500 külföldi és hazai kutatók és hallgatók számára. A nagy belmagasságú, kb. 1/4 arányú aulateret három oldalról fémbordás üveghomlokzat határolja. A négyemeletes belső homlokzati fal a negyedik térfal, amelyből az igazgatási, tanszéki irodák és könyvtárak ablakai nyílnak. A földszinten és a galériaszinten előadótermek, a többi szinten az egyes intézeti szárnyak folyosói találhatók. Ennek a nagy forgalmú aulatérnek a padlóburkolatára írtak ki pályázatot az Art Univesitas programban, amit Örkényi Antal képzőművész nyert meg.

A padló anyaga önterülő beton, amely anyagában színezett. Kivitelezési módszere a litográfiához hasonló. A különböző színű és méretű padlórészeket impregnált fa lécekkel választják el egymástól. Az így elkészült mezők közeit a falécek eltávolítása után a kívánt színnel kiöntik. Az elkészült, különböző magasságban kiöntött padlófelületet előbb durva, majd finomcsiszolóval azonos síkra hozzák. A végső csiszolás után impregnálóolajos beeresztés és viaszolás következett. A kapott felület teljesen síma és fényes, visszatükrözi a fényt, és nagyon hasonlít a magasfényű természetes kövekhez.

Szintén az Art Univesitas program keretében valósult meg Molnár J. Iván térstruktúrája Alap-képletek II. címmel. A színes, áttetsző műanyag lapokból komponált 6 méter hosszú és 1 m széles, zászlószerűen belógó elemek aula üvegfödémjének sávjában, változatos elrendezésben helyezkednek el. Nappali fényviszonyok mellett a fentről, illetve oldalról jövő fény, este speciális lámpák fénye világítja meg a színes idomokat. Az előcsarnok tiszta, a függőleges irányt hangsúlyozó terében Molnár J. Iván kompozíciója mint az építészeti környezetet tiszteletben tartó, ahhoz alkalmazkodó, de annak monumentalitását és neutralitását változatos színeivel és elrendezésével oldó térstruktúra jelenik meg, ily módon szerencsésen ötvözi a funkcionalitást a művészi igényű megjelenéssel.

Belső kertek

Az épület északnyugati-délkeleti irányban elhelyezkedő párhuzamos szárnyai három egyforma szabályos térrészt fognak közre. Ez a három tér olyan belső kerteknek ad helyet, melyek három oldalukon az épülettel határosak, negyedik oldalukat és felső határukat pedig üvegfelület képezi. A belső kertek az épület teljes belmagasságával megegyező magasságú térben két szinten helyezkednek el. A három belső kert alaprajzi értelemben hasonló elrendezést mutat, azonban az alkalmazott környezet-architektúra elemek és a növényzet egymástól három eltérő karakterű kert kialakítását tették lehetővé. A növényzettel borított felületen a növényzet elrendezésekor a tervezők arra törekedtek, hogy ’természetes kert’ formáját hozzák létre, mintegy darabka természet az épületen belül. Néhány magas (5–8 méteres) növényt helyeztek el a kertekben mindkét szinten, alatta cserjeszintet képező alacsonyabb növényeket, majd a legalsó szintet a talajtakarók képezik.

M-Teampannon

Többek között a Semmelweis Egyetem – Oktatási Központ is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.