2011. január 21-én különleges örömünnep volt a Szolnokon, a Tisza ölelte városban. Átadták a Tiszavirág névre keresztelt gyalogos-, és kerékpáros hidat, amelynek történetét, részleteit Pálossy Miklós vezető tervező írása mutatja be.
Előzmények
Szolnok történelmi városmagja és az ebből kinőtt modern város a Tisza jobb partján, a Zagyva torkolatának környezetében alakult ki. A bal parton, a Tiszaliget körgáttal védett területén egy pihenésre és a szabadidő eltöltésére szolgáló városrész alakult ki a XX. században. A parkos, ligetes területen strandfürdő, üdülők, tenisz- és labdarúgópályák, valamint két sportcsarnok és más a szabadidős tevékenységekhez kötődő építmények is létesültek. A közeljövő fejlesztési tervei között szerepel egy fürdő építése a termálvizek hasznosítására, és a Szolnoki Gazdasági Főiskola Campusának felépítése.
A város használhatósága, a lakosok életminőségének javítása és a fejlesztések előmozdítása érdekében már régen felmerült egy gyalogos-kerékpáros Tisza-híd létesítésének gondolata, amelyre a város önkormányzata 2007 júliusában pályázatot is kiírt. A híd helyszíne a régi városrendezési terveken már szerepelt, amely a Tiszát a Szapáry utca vonalában keresztezi. A pályázat célkitűzése egy olyan átkelési kapcsolat tervezésének elindítása volt, amely egyedi hídszerkezete és annak megjelenése révén a város jelképévé is válhat, ugyanakkor a város felőli hídfőnél levő tér átépítésével és forgalmi kapcsolatainak megoldásával szervesen illeszkedik a város testébe, vonzásával pedig egyfajta - rendezvények, hídi-vásár tartására is alkalmas - közösségi központ is kialakulhat. A terveknek így a hídépítés mellett a csatlakozó terek rendezését és átépítését is tartalmaznia kellett (a jobb parton a Tiszai hajósok tere, a bal parton a levezetés a Tiszaligeti sétányig).
A pályázatot a szerkezettervező Pont-Terv Zrt. és az A.D.U. Építésziroda Kft. közös pályázatának szimmetrikus ívhídja nyerte meg, melynek alapján 2008-ban elindulhatott a további tervezés és az engedélyeztetés. A város által kiírt sikeres kivitelezői pályáztatás után a nyertes KÖZGÉP Zrt. fővállalkozásában 2009. augusztusában a híd építése is elkezdődhetett.
Koncepció
A híd olyan építmény, amit funkciója egyértelműen meghatároz, emellett erős szimbolikus tartalmat is hordoz. Erős jel, motívum a városban és a tájban. A víz fölötti különleges helyzeténél fogva egyedülálló kilátópontot kínál, továbbá a folyó két partja közötti kapcsolatot is szimbolizálja. A neves építész-statikus hídtervező, Calatrava ezt mondja a hidak újrafelfedezéséről:
"A világháború utáni újjáépítés célszerűség diktálta korszaka után a hidak vissza kell kapják a korábbi évszázadokban a városok képének kialakításában játszott kulcsszerepüket. Egy híd létesítése fontosabb kulturális gesztus lehet, mint egy új múzeum nyitása, ugyanis a híd mindenki számára – még a művészet iránt nem érdeklődők számára is – hozzáférhető. Egy műtárgy, mely nem csupán átalakítja a természetet, hanem egyben egyfajta rendet is teremt – ennél nincs hatásosabb."
Míg a közúti hidak elsődleges funkciója általában két pont legközvetlenebb összekötése, a gyaloghidak általában lehetőséget kínálnak az egy-dimenziós gondolkodásból való kitörésre. Az alaprajzi és magassági vonalvezetés szabadabb kezelése, a híd csatlakozó környezetbe ágyazása és sokrétű megközelíthetősége igazi élményt kínál a rajta átsétálóknak. Emellett a gyaloghidak a közúti hidaknál közvetlenebb kapcsolatban állnak az átkelőkkel, az embereknek lehetőségük van alaposan megszemlélni az átkelés során változó nézőpontokból feltáruló látványt, részleteiben is megfigyelni, megérinteni a szerkezetet. E megtapasztalás érzése már a tervezést is befolyásolja: egészében és részleteiben is. Egy gyaloghídnak emberléptékűnek kell lenni.
A városok kiemelt pontjaiban létesülő gyaloghidaknál a szerkezet megválasztása is üzenet értékű. A tervezett szolnoki gyaloghíd a tiszavirág motívumra rímel, a medernyílás kifelé döntött ívei a kábelsíkok erezetével a szárnyakat, a rácsozással felbontott merevítőtartó a bordázott testet szimbolizálhatja, amely a város felőli hosszabb feljáró farok-részében folytatódik. A híd ennek megfelelően karcsú, légies szerkezet. Az alacsony nyílmagasságú ív feszültséget és eleganciát ad a formának, a műszaki kihívás leolvashatóvá válik és ezáltal visszatükrözi a korszakot, annak jelképévé válik. A városban minden évben megrendezik a Tiszavirág fesztivált, amelynek a jövőben a híd környéke egyik központja lehet, a közeli színházzal és kiállítási épülettel együtt.
A teljes – közel 450 m hosszú – átvezetés egy 186 m hosszú acélszerkezetű mederhídból, az ahhoz csatlakozó kétoldali vasbeton feljáróhidakból, valamint a csatlakozó tereken elhelyezett végpontok közlekedési kapcsolatokat (gyalogos lépcső, kerékpáros rámpa, akadálymentes lift) is magába foglaló épületeiből áll.
A híd szerkezeti felépítése
A partéli pillérek alapozását a kedvezőtlen talajviszonyok, és a nagy vízszintes erők miatt cölöpfalakkal kialakított mélyalapozással terveztük. A 60 cm átmérőjű fúrt cölöpökből álló falak 8,6 x 9,6 m területet zárnak körbe. Az ártéri pillérek egy sorban álló, 60 cm átmérőjű fúrt cölöpökkel készültek. A feljáróhidak esetében a partokon síkalapozás készült. A partéli pillérek az ívek megtámasztására szolgálnak, ezért ezek erőteljes, merev vasbetonszerkezetek. A pillérek falazata az árvízszint alatt végeken lekerekített, magasságuk 6,0 – 6,70 m. A jeges árvíz lehetősége miatt az ívek acélszerkezete az árvízszint feletti szintről indul. A nagy befogási igénybevételek és a jobb szerelhetőség miatt az ívek a pillérek belsejében lévő merev acélvázhoz kapcsolódnak.
A mederhíd felszerkezete két befogott főtartó ívből és a közéjük nagyszilárdságú rudakkal felfüggesztett merevítőtartóból áll. A ferde ívek nagyobb elmozdulásai miatt utóbbi a szokásosnál nagyobb hajlításokat kap. Ennek megfelelően szerkezeti magassága is nagyobb, ezt a könnyed megjelenésű rácsos tartóra bontással igyekeztünk ellensúlyozni. A kifelé döntött íveket önsúlyuk kifelé, a hasznos terhek befelé hajlítják, ami egyfajta stabilizálást ad. A kevéssé megdöntött ívek közötti szűk híd a kívánt esztétikai hatást nem éri el, a túlzott mértékben kifelé döntött íveknél pedig a statikai funkció lehetetlenül el - ezért a dőlést köztes értékre, 60°-ra választottuk.
A karcsú, könnyű gyaloghidak esetében kulcskérdés a dinamikai viselkedés. A szerkezet dinamikus hatásokra adott válaszai előzetesen számíthatók, de azok különbözhetnek is az előre megadottól. Mivel a gyalogos gerjesztés szempontjából kritikus tartományok elkerülése e hídnál sem igazolható nagy biztonsággal, a hídhoz három kritikus lengésalakra ún. TMD (Tuned Mass Damper) lengéscsillapítókat építettünk be. A dinamikai vizsgálatok másik fontos területe az aeroelasztikus viselkedés, amelynek megfelelőségét a számítások mellett szélcsatorna kísérletekkel is igazoltuk.
A 120 m fesztávolságú ívek nyílmagassága 20 m. Az ívek 1300 mm átmérőjű csőszelvény keresztmetszetűek. A pálya hengerelt hossz- és kereszttartó szelvényekből készülő tartórács. Az acélszerkezet teljes súlya 380 tonna, a partéli pillérekbe bebetonozott fogadószerkezeteivel együtt. A nagyszilárdságú, 36-42 mm átmérőjű acélrudakkal tervezett felfüggesztések távolsága 6,0 m. A híd színe tört fehér, amely ugyancsak a könnyedséget, eleganciát hivatott hangsúlyozni.
Burkolat
A mederhídon fa-műanyag kompozit anyagú pallóburkolat készült (TWINSON O’Terrace). Előnye, hogy a fánál tartósabb, kevésbé csúszásveszélyes és gombásodásnak, ill. rovarkártevőknek sincs kitéve, továbbá mérgező favédő anyagokat sem tartalmaz. A pálya tengelyében minden kereszttartó-közben egy-egy 50x150 cm méretű, 3 cm vastag üvegpanel került beépítésre, amely mind nappal, mind éjszakai megvilágításban érdekes hatást keltve oldja a burkolat nagy homogén felületét. A háromrétegű ragasztott panel legfelső rétege csúszásmentesítő festéssel ellátott edzett üveg. A pálya hasznos szélessége 5,0 m. E méret normál körülmények között biztonságosan lehetővé teszi a gyalogosok és kerékpárosok kétirányú együttes forgalmát, rendezvények alkalmával pedig 10000 fő/óra gyalogos átbocsátási kapacitást is megenged.
Világítás
A hídon a pályát a korlát kézléceibe rejtett LED-es lámpatestek világítják meg. A híd díszkivilágításának legmarkánsabb eleme az ívek külső oldalain végigfutó fénypont-sor. A pálya alatt elhelyezett fényvetők a rácsos szerkezet megvilágításán túl érdekes hatást eredményeznek a pályában elhelyezett üvegpanelek alsó megvilágításával is – a pályára átszűrődő fény egy szentjánosbogár-csíkot hoz létre. Az ívek belső oldala a pilléreknél elhelyezett fényvetők által súrlófényt kap, a hídon áthaladók ugyanis a külső fénypont-sort a hídról nem látják.
Korlátok
A 1,5 méterenkénti acél oszlopok között elhelyezkedő, vízszintes rozsdamentes acélsodronyokból álló korlátok síkját az esetleges felmászás megakadályozására enyhén befelé döntöttük. A felső kézléc faburkolattal készült, nagyobb mérete a kényelmes támaszkodás mellett lehetővé tette a pályát világító lámpatestek elrejtését is. A tapasztalatok szerint az erőteljesebb kézléc-keresztmetszet a víz felett magasan vezetett pályán a közlekedők biztonságérzetét is növeli.
Feljáróhidak és rámpák
A mederhídhoz a tiszaligeti oldalon egy 90 m hosszú feljáróhíd csatlakozik, mely a Tiszaligeti Sétány melletti ligetes területen építendő többfunkciós építmény tetejéről indul. Ide a kerékpárosok rámpán, a mozgássérültek liften, a gyalogosok pedig lépcsőn jutnak fel a sétány felől. A mederhídra az árvízvédelmi töltésről lépcsőn közvetlenül is fel lehet jutni. A város felőli oldalon hasonló, de csak 45 m hosszú feljáró épül a középiskola épületének vonaláig. E ponton épül a mozgássérült-lift, a kerékpárút pedig falakon álló íves rámpán vezet le tovább a térre az iskola és a képtár-galéria épülete által alkotott öblözetben. A térről a liftnél, a parti töltés sétányáról pedig a mederhíd csatlakozásánál közvetlen lépcsőfeljárat is vezet a hídra a Szapáry utca vonalában kialakított tér tengelyében. A feljáróhidak perembordákkal merevített monolit vasbeton lemezhidak. A folytatólagos hidak 9,0 m fesztávolságú nyílásokból állnak, szerkezeti magasságuk 55 cm.
Szerelés
A mederhíd 2 db mederjárom segítségével épült. A beemelt egységek hossza ezek kiosztásához igazodóan 32-40m. Alapelv volt a helyszíni szerelési munkák minimalizálása, ezért az ív-, és merevítőtartó egységeket már a gyárban e hosszúságban állították össze és hajón szállították a helyszínre. A tervezett erőjáték biztosításához a helyszínen is az ún. feszültségmentes gyártási alakot kellett összeállítani, ami rendkívül pontos munkát követelt. A szerelés az ártéri részek beemelésével indult, majd a partok és jármok közötti ív- és merevítőtartó szakaszok következtek. A legbonyolultabb művelet a középső zárótagok beépítése volt, mivel elhelyezésük csak a csatlakozó elemvégek megfelelő mozgatásával volt lehetséges. A függesztőrudak beépítésében ipari alpinisták működtek közre.
A szokásosnál magasabb vízállások, árvizek hátráltatták a munkát. A munkanapok 60%-ában a Tisza akadályozta a munkát. A kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére a gyors helyszíni szereléssel a hídszerkezet 2010 végére elkészült, és 2011. január 21-én átadták a forgalomnak! A Tiszai hajósok terén a város beruházásában egy Országzászló, valamint egy vízmedence is létesült kérészpár szoborral, amelyek az eredeti projektnek nem képezték részét.
…Az ember pedig azt hiszi, hogy számol. Azt hiszi, hogy kőépületeinek a felépítését az ész kormányozza, holott e kövek felfelé törése elsősorban az ő vágyából származik. S a város őbenne van, abban a képben, amelyet a szívében hordoz, mint ahogyan a fa is benne van a magban. És számításai csak arra valók, hogy felöltöztessék a vágyát. És példázzák azt. Mert nem magyarázzátok meg a fát, ha megmutatjátok, milyen vizet ivott fel, milyen ásványi nedveket szívott magába, milyen az a nap, amelyik erőt kölcsönzött neki. S a várost sem magyarázzátok meg, ha azt mondjátok: »Lám, miért nem omlik be ez a boltozat... íme az építészek számításai...« Mert ha egy városnak meg kell születnie, akkor mindig találnak olyan számolókat, akik helyesen számolnak. Csakhogy ők csupán szolgák. És ha első helyre állítod az ilyent, abban a hitben, hogy a városok az ő kezéből kerülnek ki, egyetlen város sem támad a homokon. A jól számoló mérnök azt tudja, hogy hogyan születnek a városok, azt azonban nem, hogy miért.
…Persze, úgy vélem, hogy miután megtervezték a bástyákat, a mérnökök kezükben tartják bástyáik igazságát. És hogy rajzaik alapján meg is tudják majd építeni a bástyákat. Mert létezik a bástyáknak valamiféle mérnöki igazsága. De melyik mérnök érti meg a bástyák lényegét? Hol olvashatjátok a terveikben, hogy ezek a bástyák gátat alkotnak? Ki teszi lehetővé számotokra, hogy olyannak lássátok őket, mint a cédrus kérge, amelynek a belsejében az eleven város épül?…
…Ám melyik mérnök tudja mindezt? Ő azt hiszi, ért a bástyákhoz, hiszen ő építi őket. Meg van róla győződve, hogy az ő mértantudása mindenestől magába foglalja a bástyákat, hiszen elég, ha pontosan alkalmazza a cementre és a kőre, hogy erős legyen a város. Holott más az, ami a lényegüket jelenti, és ha azt kívánnám megmutatni, mi is a valóságban egy bástya, akkor magam köré gyűjtenélek benneteket, és ti az évek folyamán lassan értenétek meg őket, anélkül, hogy valaha is kimerítenénk ezt a munkát, mert nincs szó, amelybe beleférne a lényegük. Ezért csak jeleket mutatok fel róluk, amilyen például a mértan, meg az a férfikar is, amely átöleli a hitvest, aki gyermeket, egy egész világot hordoz magában, és akit együtt védelmeznek.
(Antoine de Saint-Exupéry, Citadella)