Reimholz Péter utolsó munkája

A Szabadság tér déli szélén, az Október 6. utca sarkán álló szálloda Reimholz Péter utolsó munkája, amely egy klasszicista-eklektikus lakóház jelentős átalakításával és bővítésével jött létre. A ház készen van, a belsőépítészeti kiviteli tervek is, s most majd kiderül, hogy az új üzemeltető mit akar. De ez itt egy különleges pillanat: a Reimholz Péter utolsó munkáját bemutató kiállítás anyagának nagy részét alkotótársai, a munkát folytató Nagy Péter valamint Csomay Zsófia és Reimholz Júlia jóvoltából tehetjük közzé Hajdú József képeinek kíséretében.

A ház története
A Lipótvárosban, az Október 6. utca és a Szabadság tér sarkán álló épület többszöri átalakítás után nyerte el jelenlegi formáját. A házat 1810 - 1822 között építették klasszicista stílusban. Az egyemeletes lakóházat 1822-ben kismértékben átalakították, 1846-ban Pollack Ágoston tervei alapján zártudvaros, háromemeletes épületté bővítették. 1904-1905-ben az eredetileg klasszicista köntös elé eklektikus, középrizalitos homlokzatok kerültek Jakabffy Ferenc építész tervei alapján. Ezzel gyakorlatilag az épület elnyerte ma is látható képét, amely a 2005-2010-ig tartó áttervezés kiindulópontjának tekinthető. A ház 2000 óta műemléki védettséget élvez.

Az egykori lakóépületet új tulajdonosai ötcsillagos szállodává kívánták átalakíttatni. Ez a funkcióváltás, illetve a ház műszaki állapota határozott, nagymértékű építészeti beavatkozásokat indokolt és tett lehetővé.  A hosszan elnyúló tervezési és kivitelezési munka alkalmat adott arra, hogy az építészeti és belsőépítészeti terv együtt fejlődjön a házzal, minden felbukkanó új információra megfelelően reagálhasson.

Koncepció
A szálloda alapképlete egyszerű: a pinceszinten és a földszinten helyezkednek el a kiszolgáló és a közösségi terek, az emeleti szinteken és az új ráépítésben pedig összesen ötven nagyméretű, egyedi kialakítású szoba kapott helyet. A nagyon kevés megtartható épületrész definiálása és értelmezése volt a legfontosabb építészeti feladat. Ez határozta meg a bővítések alkalmazkodását és önállóságát. Ennek megfelelően az új tetőtéri szintek alaprendszere alkalmazkodik az eredeti belsőudvaros elrendezéshez, de tömege, homlokzatai, anyaghasználata öntörvényű. Ugyanezen elvek határozták meg a belsőépítészeti kialakítást is.

Tardos Tibor megnyitó beszéde a Reimholz Péter "Utolsó munkája kozmetikázás nélkül" c. kiállításon, melyen a részletes belsőépítészeti tervek láthatók.