Séta Magyarpolány évszázados főutcáján

Magyarpolány egyik fő értéke a mintegy 600 méter hosszú Petőfi Sándor utca, ahol a 19-20. század fordulóján épült lakóházak szinte teljesen egységes sora őrzi az eredeti faluképet.

Az utca jellegzetes, mellvédes, fésűs beépítésű házsorát a betelepült svábok a magukkal hozott építési megoldások szerint alakították, amire a hagyományos, bakonyi népi építészet is hatással volt.

Az utca 46 régi lakóháza 1963 óta áll műemléki védelem alatt.

A zömmel kitűnő állapotú házak közt csak egyetlen elhanyagolt épület akad. A település egyike annak a 23 hazai műemléki helyszínnek, amely értékőrző munkájának elismeréseként Europa Nostra-díjjat kapott.

A szomszédos Ajka városa, és az ottani munkahelyek akár az óránkét induló buszjárattal is húsz percen belül elérhetők, így Magyarpolány lakossága a távolabbi falvakkal ellentétben nem csökken, a házak nagy része ma is valódi családi otthon.

A sváb népi építészet kötöttségein belül a házak igen változatosak, a különböző homlokzatdíszek, kerítések, és tornácok közt nincs két igazán hasonló. A homlokzatok csúcsán épült téglakeretet találóan macskalépcsőnek nevezik.

Az utca elején 1990 óta várja a látogatókat a tájház, amely az idegenforgalom frekventált napjain kívül képzőművészeti alkotóházként is működik.

A tájház múzeumi szobájában a hagyományos tiszta szoba jellegzetes, százéves megoldásai, a hatalmas mestergerendával is alátámasztott tetőtől a döngöltföld padlóig.

A házak másik jellegzetessége a rauchstube, azaz a füstöskonyha, ahol a tűzhely égéstermékei a mennyezet téglából épült kürtőjén át távoztak.

A tájház utcai oldalán kialakított teremben a falu iskolája is rendszeresen tart foglalkozásokat. A melléképületekben fazekas, kovács, bőrös, és szövő műhelyek működnek.

A tájház egyik eredeti ablaka.

A főutca egyetlen, gazdátlannak tűnő házának romos falai láthatóvá teszik az építéskor használt hagyományos anyagokat, áthidalásokat.

A kertek végén, megújulás előtt és közben. A műemlékvédelem előírásai a kisebb részletek, vezetékek, homlokzati lámpák felszerelését is behatárolják, azonban aki a Petőfi utcába költözik, már jó előre tudja, mire vállalkozik.

Az utca félreeső végén a természettel együtt öregedő, és felújított házak egymás mellett.

A régi faluközpont széle fölött emelkedő Kálváriadombon egy Wéber nevű zirci építész -aki nem azonos a Hild Józseffel is együtt dolgozó Weber Antallal- tervezett neogótikus kápolnát, amely 1910-re készült el.

A falu elsődlegesen használt római katolikus temploma a domb tövében áll, különlegessége a falaival egy idős, eredeti, 250 éves berendezése. A Kálváriaombra innen közel kétszáz lépcsőfok vezet fel, barokk kori stációk sora mellett.

Az 1785-ben épült plébániát téglaboltozatos híd kötötte össze a templommal, amit sajnos a főutca szélesítésekor lebontottak. Az egykori boltív maradványára támaszkodva 1991-ben épült új, 8,1m nyílású fahíd, alatta immár szabványos közúti űrszelvénnyel.

Az utca képe a tavaszi színek érkezésével válik teljessé. Lombfakadás után valamivel kevesebb homlokzatot lehet megfigyelni.