a Budapest, Vl. Király utca 8-10. és Paulay Ede utca 3. telek beépítésének építési engedélyezési tervéhez

a Budapest, Vl. Király utca 8-10. és Paulay Ede utca 3. telek beépítésének építési engedélyezési tervéhez

Tervezők: Donkó Zsolt, Schrammel Zoltán

A helyszín
A telek a Belváros szívében, az Anker köz tőszomszédságában, átjárhatóan a Király utca és a Paulay Ede utca között terül el, óriási beépítetlen felülettel. Hatalmas kihívás ez az ingatlannal foglalkozók számára, erős a nyomás az építészetért felelősökön.

A szabályozási terv maximálisan 4,0-es szintterületi mutatót ír elő, a terv a 4,5-es számot célozza meg, rosszul értelmezve az építési lehetőségeket, de legalábbis vitát teremtve az értelmezési oldalon.

Mind a Király utca, mind a Paulay Ede utca felől elérhető a telek gyalogosan és gépkocsival egyaránt. Ez mindenképp jótékony hatással van a hatalmas tömeg feltárására.

A telken átmenő gyalogos passzázs gondolata támogatandó. Kár, hogy ez a passzázs nem fedett végig, pedig a lakások és üzletek határán behúzott tetők javítanák a passzázs hangulatát, és kellemesebbé tennék a szárnyak közötti légtérarányt. A Paulay Ede utcai bejárati szárny bántóan leszakad az egész együttestől, a fedett térsor kinyújtása ezt a problémát is kezelné.

A beépítés mintaszerűen csatlakozik a tömbbelső tűzfalához, kellő méretű udvarokat nyit a meglévő homlokzatok elé. Mondhatni ezek az udvarok emberibb légtérarányt képviselnek, mint az új beépítésen belüli udvarok miliője.

Az új beépítés karaktere az egykori és a környezetben meglévő szövetet követi, és ez támogatható alapvetés. De fenntartással kell kezelni ezt a látszólag elfogadható megközelítést is, hiszen a mintaadó egykori beépítés is sokszor produkál a mai igényeket nem kielégítő létfeltételeket. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni a beépítési analízis során, hogy a mostani épületek 3,00 m-es szintkülönbségeknek megfelelő sűrűséget produkálnak az egykori 4,50 m-t is meghaladó szintkülönbségekkel szemben.

Ehhez párosul a közel ötszáz parkoló gépjárműtömeg és akkor megint oda lyukad ki az elemző, hogy valamit nagyon elrontottunk a beépítési feltételek meghatározásánál.

Funkcionális felépítés
A két pinceszinten találhatók a gépjármű-parkolók, mintaszerű tisztasággal felszerkesztve. A földszintet és az első emeletet a kereskedelem és a vendéglátó foglalja el, jó hangulatú városi tér alakulhatna itt ki, ha védett lenne az időjárás viszontagságaitól, nem esne be az eső és a hó.

A második emelettől felfelé lakószintek találhatók,a két funkció közé beiktatott 1,80 m belmagasságú szerelőtér túlzásnak tűnik, ezt a problémát egy nagyobb I. emeleti belmagassággal ill. álmennyezeti térrel lehetne kezelni.

A lakásszintek kialakítását meghatározzák a jól megválasztott közlekedési csomópontok; teljesen áttekinthető a közlekedési rend. A lakások mérete és kialakítása elégedettségre ad okot, ismerve a mostani, nyomasztó tendenciát. A funkcionális felépítés tiszta, világos.

Tömegformálás, anyaghasználat
A tömegformálásnak a helyszín elemzésénél már említésre került gondjai jobbára a tömbbelsőre vonatkoztak. A képek tanúsága szerint az épülettömeg kitüremkedik a környező beépítésből, és ezt az agresszivitást az itt teljesen szokatlan teraszozás még inkább kiemeli. Ha a felső három szintet levennénk a tömegről, több szót nem is kellene ejteni a tömbbelsőről, de ez nyilván nem ilyen egyszerű kérdés az üzlet frontján.

Az utcai szárnyak két különböző helyzetet kezelnek. A Paulay Ede utcában két említésre méltó épület közé kerülő szárny egyértelmű gesztusokkal mutatja bejárat voltál. Miután az épület elszakad a tömbbelsőtől, úgy inkább egy kapuáthajtó hangulatát idézni, mint egy belvárosi passzázs bejáratáét, és ez nem túl kellemes. A szigorú geometrikus formálás lehet egy elfogadható megközelítés, de akkor gondosan ki kell munkálni a mozdulatok mértékét, a felirat módja, és a tetőablak kialakítása nem megengedhető egy ilyen környezetben.

A Király utcában a helyzet még nehezebb. Méreténél fogva viselkedése nem lehet azonos a Paulay Ede utcában alkalmazott módszerrel, a függőleges és vízszintes síkok lépcsőztetése pedig nem tűnik elégséges eszköznek. Nyugodtabb felületi mozgatás, kialakítás, egyértelmű passzázs bejárati gesztus kellene, felvéve, nem másolva a környezet hangvételét. A magastetős tűzfalak menti lépcsőzés nem elegáns, nem építészi megoldás, a probléma megkerülésének érzetét kelti.

Összefoglalva, a válaszra váró kérdések között van a beépítés mértékének tisztázása, ezzel összefüggésben a tömeg méretének meghatározása, a két utcát összekötő passzázs újragondolása és mindkét utcai homlokzat átértékelése, mindezt a tervben tapasztalt józan szerkesztés megtartása mellett.

Budapest, 2005. március 9.

Skardelli György
építész