Szálloda a fa körül – Hotel Gingko, Hódmezővásárhely
A modern építészetből több szép példa ismert, amikor egy-egy fa köré - azt kiemelve és körbefogva - szerveződik az épület. Hódmezővásárhelyen az építési területen álló védett páfrányfenyő köré tervezve született meg a város új, színvonalas szálláshelye Kendi Imre és munkatársai tervei alapján. A fa túlélte az építkezést - végül erről kapta a nevét a szálloda is.
Helyszín
Hódmezővásárhelyen az 1905-ban épült Fekete Sas*¹ szálloda rendezvényházzá alakítása óta nem létesült komolyabb minőségi színvonalat képviselő szállásépület. Így a helyi magánbefektetők által életre hívott program magától értetődő és hiánypótló döntésként született meg. Az épület elhelyezésekor fontos szempont volt, hogy a helyszín a belvárosban legyen, jó közlekedési kapcsolatokkal. Így esett a választás a Fekete Sas közvetlen szomszédságában álló egykori kertmozi*² épületére, amely már évek óta üresen állt és romlott az állapota. A telken az épületek bontása nem ütközött akadályba, de az udvarban álló védett páfrányfenyőt (Ginkgo-biloba) meg kellett óvni. A halomnyi tervezési és kivitelezési problémát okozó fa végül a szálloda névadójává magasztosult.
Koncepció
A Fekete Sas tömbje mértéket és léptéket adott a feladatnak. A rendezési terv (és a szomszédok tűrőképességének) kereteit feszegető új épülettömeg 90 szobát tartalmaz. A teljes telekterületen elhelyezett egyszintes mélygarázs felett a felépítmény két épülettömegre bomlik, amelyek közül a hátsó szárny lelépcsőzik a hátsó telekhatár felé. E két egységet egy üvegfalakkal határolt, függesztett acélhíd köti össze, ahonnan feltárul az értékes fa és a Fekete Sas udvari homlokzatának látványa. A két épület a második emeleten is összekapcsolódik, erősítve egymás funkcióit.
Anyaghasználat
A páfrányfenyő jellegzetes levele, mint díszítőmotívum több helyen felbukkan az épületen és épületben, így többek között a homlokzat felületén, az egyedi gyártású belső ajtókon, lámpákon és szőnyegeken. Az utcai homlokzat homogén mészkő burkolatában az ablakok tengelyében indaszerűen felfutó, Szemereki Teréz művésznő által tervezett kerámia plasztika egy helyi manufaktúra terméke. A mészkő ellenpontjaként az ablakbélletek cinklemez burkolatot kaptak. A belső homlokzatokon a mészkő-sáv a lábazat magasságáig terjed, felette vakolt felületek készültek.
A tetőkert, mint a belső tér folytatása több szinten megjelenik extenzív és intenzív formában. A földszinten a mélygarázs feletti, támfalak által határolt, mintegy 80 cm vastag talajrétegben kisebb fák és cserjék is zöldellnek. Az épület elkészültével egy időben a ház előtti közterület zöldfelületei is megújulhattak a város támogatásával. Így a főtérhez csatlakozó útszakaszt annak teljes terjedelmében újrafogalmazhatta Andor Anikó tájépítész*³.
A belsőről
Az alapkoncepciót az építészeti tér, a Ginkgo fa csodálatos színekben pompázó levelei, az építmény helyszíne és a tulajdonosok személyisége inspirálta. Már a feladat körvonalazódásakor megszületett a később alkalmazott színek és motívumok, illetve a szobák arculata. Jóval több ráhangolódást és tervezést igényelt a földszinti fogadótér végleges megformálása. Az egyedi tervezésű bútorok és szőnyegek a tér szerkezetéhez alkalmazkodnak, a funkcionalitást és az esztétikát egyaránt szolgálják.
A tulajdonosok kifejezett kérésére iparművészeti alkotások bemutatására alkalmas felületek is születtek, amelyeket nem volt nehéz beilleszteni a koncepcióba. A cél egy mai hangvételű, ugyanakkor a természetesség jegyében és nevében megszülető, barátságos és meleg hotelbelső kialakítása volt, ahol a vendégek, a személyzet, a betérő városiak, és az oda látogató tulajdonos is otthonosan érezheti magát.
JEGYZETEK
*¹:Pártos Gyula tervezte neobarokk stílusban. Az épület eredeti funkciója szerint szálloda, bálterem és kávéház volt, számtalan bérlőváltás és kisebb átalakítás után rendezvényházzá és étteremmé alakították, mely funkciót a mai napig ellátja.
*²:A földszintes épület eredeti funkciója szerint lakóépület volt. A szálloda megnyitását követően levélben jelentkezett a ház néhai építőjének unokája, aki leírta, hogy a fát nagyapja ültette.
*³:Az ÉF-on korábban bemutatásra került a térrekonstrukció és annak története „Csoda Hódmezővásárhelyen-egy köztér megújulásának nem mindennapi története" címmel.
Gingko SAS **** Hotel
vezető tervező: Kendi Imre
építész munkatársak: Sárai Róbert, Szilágyi Tibor
belsőépítészet: Murai Gyöngyi, Rácz Norbert
statika: Varga György – Topszerk Bt.
épületgépészet: Kisapáti Szilárd, Tóth Tamás – Ventosus Kft.
épületvillamosság: Wollner József, Wollner András – Innovill Kft.
gyengeáram: Kiss Attila – Abitron Kft.
akusztika: Bézi Ferenc – Euro-Larm Kft.
szállodatechnológia: Kuncz Péter
kertészet: Elek Attila – Clemantis Bt.
generáltervező: Bodrogi Bau Kft.
tervezés éve: 2008-2009
kivitelezés éve: 2009-2010
bruttó szintterület: 5700 m2
beruházási költség: 1,3 Mrd Ft
megbízó: SK Sas Projekt Kft.
generálkivitelező: Vikingo Kft.
21:18
...
12:23
@Vásárhelyi Dániel: Ha már a szempontok súlyozásáról beszélünk, nem árt szót ejteni a beépítési módról, amihez képest egy fa megtartása vagy kivágása kivételes esetektől eltekintve másodrangú kérdés. Ha ránézünk a helyszínrajza, akkor láthatjuk, hogy a tömbnek a mondhatni kikristályosodott történeti beépítési módja a telek (esetenként a nyilván megosztásból eredő telekpár) U alakú körbeépítése. Számomra evidensnek tűnik, hogy a szállodát is ilyen beépítési módban kellett volna megépíteni. Ha ezt a szabályozási terv nem írta így elő, akkor az öreg hiba. Lehet, hogy az építtető nem nagyon szerette volna az oldalfolyosós szállodai szárnyakat, de egy ilyen beépítés messze magasabb minőségű udvart eredményezhetett volna, mint a megvalósult beépítés udvara akár fél tucat Gingko bilobával együtt.
07:19
Nekem történetesen egy kevésbé zsúfolt beépítés no meg persze egy jobb épület rokonszenvesebb lett volna, mint egy negatív sarokba nyomorított fa megtartása. Különösen egy alföldi kisvárosban.