/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épületek/Középület

Sziklakorona: Junya Ishigami 2019-es londoni Serpentine Pavilonja

1/11

Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt

?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
?>
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
1/11

Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt

Sziklakorona: Junya Ishigami 2019-es londoni Serpentine Pavilonja
Épületek/Középület

Sziklakorona: Junya Ishigami 2019-es londoni Serpentine Pavilonja

2019.08.08. 06:10

Cikkinfó

Szerzők:
Somogyi Krisztina

Földrajzi hely:
London

Építészek, alkotók:
Junya Ishigami

Címkék:
külföld, serpentine pavilon

A londoni Kensington Gardens park zöld gyepén áll egy kis ideiglenes pavilon, ami hol kődombként, hol pillér rengetegként mutatja magát az arrafelé sétálóknak. Az alkotást Junya Ishigami tervezte: sziklaként, barlangként és erdőként is utalnak rá a különböző írások.  

A műemléki védettséget élvező Serpentine Galéria ékszerdoboznyi kiállítóhelyének (tervezte: James Grey West 1933-34) tőszomszédságába elsőként 2000-ben terveztek ideiglenes pavilont, amelynek építészeti programja egyszerű: kis alapterületű fedett-nyitott hely tervezése a feladat, amely tematikus beszélgetések, művészeti események és egy kisebb büfé befogadására alkalmas. A téralakítás júniustól októberig látogatható, utána lebontják és helyére visszakerül a szép zöld gyep. Az építészeti beavatkozás mégis nagy hatású. A pavilon ugyanis tematikus állítás az építészetről, olyan nyitott lehetőség, amely éppen a funkció egyszerűsége és az építmény ideiglenes jellege miatt alkalmas arra, hogy ikonikus állításokat fogalmazzanak meg általa. Ez is a célja.

A galéria művészeti igazgatója Hans-Ulrich Obrist építészek és művészeti tanácsadók segítségével választja ki azt a különleges tehetségű építészt, akinek ez a munka az első, de remélhetőleg nem az utolsó alkotása az Egyesült Királyságban. Így a pavilon tervezésére elsőként Zaha Hadidot kérték fel 2000-ben, neki haláláig további három munkája épült meg Londonban: 2005-2011 között az Aquatics Center, 2010-ben az Evelyn Grace Academy iskola és 2013-ban az említett galériához nagyon közeli Serpentine Sackler Galéria téglaépületéhez csatlakozó ikonikus bővítés. (alkotótárs Patrik Schumacher)


Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
1/11
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt

Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
2/11
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt


 

Az illusztris tervezői névsor láttán (pl. Daniel Liebeskind, Toyo Ito, Oscar Niemeyer, Alvaro Siza, Eduardo Souto de Moura, Rem Koolhaas, Frank Gehry, SANAA, Jean Nouvel, Peter Zumthor, Herzog & de Meuron, Sou Fujimoto, Smiljan Radic, BIG, selgascano, Francis Kéré, Frida Escobado) nyugodtan állítható, hogy a válogatás inspiráló módon alakítja az építészetről való közgondolkodást. Innovatív szerkezettervezők, képzőművészek és tájtervezők is aktív tervezői a pavilonnak, így a Herzog & de Meuron építésziroda Ai Weiwei képzőművésszel együtt jegyzi a 2012-es pavilont, Olafur Eliasson képzőművész (akinek éppen most nyílt kiállítása a Tate Modern Gallery-ben) tervezte a 2007-es beavatkozást, míg 2011-ben Peter Zumthor Piet Oudolf tájtervezővel együtt készítette el Hortus Conclusus című helyet. A pavilon felvállaltan és szándékoltan az innovatív szemléletű kortárs építészet kommunikációját szolgálja és persze közreműködik az építész sztárcsinálásban is, hiszen akit a neves kurátorok felkérnek tervezésre, arra a szaksajtó a világ minden részéről odafigyel.

Az idei felkért, 1974-es születésű japán Junya Ishigami számára a központi kérdés mindig az épített környezet és a természeti környezet közötti viszony megjelenítése. A korábban a SANAA építészirodában, majd 2004-től saját alapítású építészirodájában dolgozó tervező alkotásaiban ennek a viszonynak a megjelenítése a kiindulás és korántsem korlátozódik sem anyaghasználatra, sem a természettől átemelt szerkezetek, megoldások adaptálására, analógiák létrehozására. Az építészeti felvetés legalább ennyire költői is: a fantázia felélesztése, inspiráció, elgondolkodtatás és a gyönyörködtetés is cél. Budapesten a 16. Nemzetközi Építészkongresszuson tartott előadásában is azok a képek domináltak a projektek bemutatása során, amelyekben az építészet a természeti környezet új helyzetben történő megtapasztalását segíti elő. Tochighiban lévő szállodabővítése kapcsán egy áttelepített erdő fái között kialakított, mesterséges vízfelületekben tükröződő felhők nyűgöztek le, a Groot Vijversburg előadóterméhez vezető ösvény kialakítása során a föld rétegzettségének megjelenítése maradt fontos emlék. A megépített útvonalra felfűzött természeti élmény, úgy is mint megtapasztalható téri dramaturgia minden alkotásában megjelenik.


Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
6/11
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt

Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
7/11
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt


 

A londoni Serpentine Pavilon súlyos, 61 tonnás tetőszerkezete is többféle nézetből igen eltérő hatást kelt a pavilonhoz való közeledés során. Néha csak a kőtető látható, amely már már érinti a park füvét. Más helyzetből nézve azonban karcsú oszloperdőbe kerülünk és a látogatók a szerkezet filigrán jellegén vagy a 106 tűhegyes oszlop elhelyezésén gondolkodnak. Az angliai Cumbria területről származó palával, annak nyers, kevéssé megdolgozott lapjaiból egymásra rakott  hullámzó felület így egyszerre kőszikla, amelynek tulajdonképpeni barlangterében jár a látogató, de az oszlopos belső tér felől nézve megkövült lombkorona is. Az alkotás költői felvetése, az eddigi életmű által megtámogatott sokféle értelmezés és a pavilonról készült professzionális fotográfiák az idei Serpentine Pavilonnak méltó helyet biztosítanak a korábbi alkotások sorában.

A helyszínen járva, leülve a belső térben majd a park padjaira számomra mégsem vált lenyűgöző helyélménnyé a pavilon, nem indította be a fantáziámat. A személyes észlelés megemlítése két szempontból tartozik az épületbemutatóhoz. Elsőként is, a pavilon használói, látogatói nemcsak építészek, hanem turisták és helyiek is, akik számára nem feltétlen adott építészeti tudás a mű értelmezéséhez. Az épület vagy hat rájuk és akkor sikeresen érvel a kortárs építészet fontossága mellett, vagy szinte láthatatlan marad. Másfelől ritka az olyan alkalom, amikor a kiállított építészeti alkotás 1:1-es méretben élhető meg, és csak ebben az esetben van mód kritika tárgyává tenni magát a téri hatást. Ez ebben a kurátori felvetésben különleges lehetőség. Az egy az egyben megépített egyedi műalkotás sajátos kortárs építészeti reprezentáció, ami a parkot is átértelmezi, kiállítótérré emeli. A helyre évek óta visszajárók pedig megtapasztalhatják az építészeti téralakítás határtalan gazdagságát, az egyazon válaszra adható többféle jó válasz érvényességét.

Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt
10/11
Serpentine Pavilon 2019 - építész: Junya Ishigami - fotó: Czakó Zsolt


 

Somogyi Krisztina

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk