Szob-Nagybörzsönyi erdei vasút háza – Unger Márk diplomaterve

A Szob és Márianosztra között húzódó, eredetileg a környéki bányászathoz kapcsolódóan épített vasútvonal a turisták számára nyitottan a mai napig üzemel. Azonban működése nem gazdaságos, illetve a környező parti sáv is sok lehetőséget rejt. Unger Márk diplomatervében a terület elképzelt revitalizációjának első lépésével foglalkozott. 

Történeti áttekintés

A IX. század második felében, az ipari forradalom második hullámának hatására jelentősen megnövekedett a terméskő iránti kereslet, ami a Szob és Márianosztra községek határában található Csák hegyben működő kőbányák ipari szintű művelésének robbanásszerű fejlődését eredményezte. A kövek szállítása a Dunán teherhajókkal történt, de a nyersanyag bányákból a zúzóművekhez és az átrakodókhoz való eljuttatása nem volt egyszerű feladat. A szobi iparvasutat Szob és Márianosztra között 1893-ban kezdték építeni.

Bár a 90-es évekre a teljes vonalon megszűnt a forgalom, a teljes pusztulástól az erdei vasút sikeresen megmenekült: ma turisták vehetik igénybe és utazhatnak vele a két település között. Működése azonban nem gazdaságos, a fennmaradáshoz szolgáltatásainak fejlesztésére lenne szükség.

A szobi telephely értékes és kiváló helyzeti energiával rendelkező ingatlanainak a település integrált fejlesztési stratégiájával összehangolt átalakítása, és a szolgáltatások körének bővítése felfelé ívelő pályára állíthatná a méltatlan állapotban lévő erdei vasutat és önmagát generáló folyamatként megindulhatna az Ipoly folyó partjának revitalizációja.

Tervezett funkció

A tervezési helyszín a Szob-Nagybörzsönyi Erdei Vasút szobi telephelye, amely az Ipoly folyó partjának közelében található ipari terület számos használaton kívüli, romló állagú épülettel, amelyek hasznosítása nem lehetséges. Található azonban a helyszínen több, építészeti és történeti értéket is képviselő épület.

A tervezési program beilleszthető egy tágabb koncepcióba, amelynek gerincét ezen épületek felújításával és egy folyóparti sétány kiépítésével egy új, zöld rekreációs- és szolgáltatósáv adja. Hasonló, jól kivitelezett projekteket az országban számos helyen találni, melyek közül a legismertebb talán a budapesti Kopaszi-gát revitalizációja, de a szobihoz hasonló léptékűek közül megemlítendő az attól nem is olyan messze található zebegényi kezdeményezés. Utóbbi az elmúlt évek kis léptékű, de hatalmas helyi jelentőségű fejlesztéseinek kiváló példája, a helyzet pedig a szobihoz egészen hasonló: a folyópart, a mellette húzódó kerékpárút, és az ingatlanok adottak; a terület rendezésével és érzékeny, még csak nem is túl költséges építészeti beavatkozásokkal a korábban pusztuló, kihasználatlan terület felkapott rekreációs zónává változtatható, amely a szolgáltatásokat magához vonzva törvényszerűen önfenntartó fejlődésnek indul.

Mivel egy nemzetközi kerékpárút és egy népszerű vízitúra-útvonal mellett, frekventált helyen található, az épületet érdemes a szélesebb közönség felé is nyitottá tenni: erre jó megoldás lehet egy kisebb vendéglátóegységet (büfét) magába foglaló kerékpáros pihenő, amely a fenntartó számára plusz bevételi forrást is jelentene.

Ameddig az épület közösségi tereiben kisebb csoportos foglalkozások, előadások, összejövetelek folyhatnak, az iroda helyet biztosít a szervezettel kapcsolatos adminisztratív és operatív feladatok ellátására, a vendégtérben pedig túrázókat lehet fogadni, és meg lehet ismertetni őket az erdei vasút szolgáltatásaival, működésével.

Helyszíni adottságok

A tervezési helyszín a meglévő, romló állapotú fűtőház és a folyó, illetve a folyó partját követő kerékpárút által közrefogott terület. A szomszédos épületből fejlesztés után kiváló interaktív kiállítótér válhatna, egy új, hasonló léptékű épülettel pedig bővülhetne a kisvasutat üzemeltető szervezet által nyújtott szolgáltatások köre, és az irodájuk is hozzá méltóbb helyet kapna.

Az építési hely közvetlenül a kerékpárút mellett került kijelölésre, ami számos lehetőséggel jár, és kedvező perspektívába helyezi a terület fejlődését. A folyón a vízitúrázók forgalma jelentős, a helyszín tehát nem félreeső, és valószínű, hogy az első szolgáltatások megjelenése a folyópart ezen szakaszán nagy érdeklődést generálna.

Építészeti koncepció

A tervezett épület tehát több funkciót is magába foglal, ugyanakkor cél az egységes külső megjelenés, és környező épületekre, a hely történetére való reflektálás.

A leendő erdei vasút háza egy tömeget alkot, amely a szomszédos fűtőház nyeregtetőinek ritmusára válaszol, de attól kissé elhúzva, elmozdítva, hogy minden irányban lehetőséget adjon a kisebb-nagyobb teresedések érvényesülésére, és egyúttal kijelölje a bejáratot, a látogatók számára feltűnő és hívogató legyen. Ezt a logikát követve a régi és az új épületek között egy keskeny átmeneti tér alakul ki, aminek a hasznosítása a tervezési feladat kulcsfontosságú eleme.

Az épület belül alapvetően két funkcionális egységre oszlik: a mindenki számára nyitott „vendégtér"-re és a zárt közösségi tér/iroda komplexumra. A funkcionális és térhasználatbeli különbség a belső terek kialakításában is látványosan jelentkezik. A vendégtérben a tartószerkezet az építészeti megjelenés fontos eleme. Ezek ritmusa az épület teljes további megformálását is döntően befolyásolja.

A falazott épületrész lyukarchitektúrája a vendégtérben megkezdett raszterre reflektál. Az átmeneti tér gerendakiosztása kiterjeszti ezt a ritmust az épület környezetére, itt a fény-árnyék hatásoknak is nagy jelentősége van. Az építészeti koncepció hangsúlyos eleme a burkolt tető. A homlokzatra és a tetőre is ugyanaz a szálcement nagyelemes burkolat kerül.

Az épület longitudinális jellege, a tömegek elmozdításának dinamikája, és szerkezetben felfedezhető ritmusok használhatók a vasúttal kapcsolatos asszociációk felébresztésére, de az építészeti eszközökkel megfelelően egyensúlyozva ez az utalás nem lesz túl direkt.

Az anyaghasználat is szorosan kapcsolódik a helyhez. A belső és külső terekben is karakteresen megjelenő beton és fa gerendák erősítik az épület kapcsolatát a szomszédaival, de azoktól jelentősen el is tér például a homlokzatburkolatában. Szükséges ugyanis a környezetbe illesztés mellett a különbségek hangsúlyozása, a történeti rétegek felfejthetőségének megtartása.

Az épület környezetének fejlesztése szintén megoldandó feladat volt. A telken belüli közlekedés és az újonnan létesülő funkciók összehangolásával jól működő települési alközpont is létrejöhet.

Unger Márk

Szerk.: Winkler Márk