Helyek

Szocialista bérház

2006.07.13. 11:48

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Pécs, Magyarország

Építészek, alkotók:
Csontos Györgyi

Csontos Györgyi írása tisztázni kívánja az alapvető különbségeket a panelházak, a szociális bérházak, vagy épp’ az átlagos, többlakásos lakóépületek között.

„Szocialista bérház" címmel írta meg tanulmányát egyik hallgatóm a közelmúltban Pelényi Margit pécsi szociális bérházegyüttesét elemezve. A rossz irányba ferdített címadás sajnos nem fineszes diákhumor volt, hanem egyszerűen a tudatlanságból és tájékozatlanságból adódó fogalomzavar. Az iskolában alkalmunk volt aztán tisztázni az alapvető különbségeket a panelházak, a szociális bérházak, vagy épp’ az átlagos, többlakásos lakóépületek között, de — a Pécs déli városnegyedében épült telepeket látva — felmerült bennem, hogy ki fogja tisztázni mindezeket az ilyen jellegű beruházásokat létrehozók körében?

Ugyan elismerésre méltó az a törekvés, hogy az említett helyszínen két lakótömb is épült a szociálisan rászorult emberek számára az utóbbi években, de az azért mégsem lehet mindegy, hogy hogyan, milyen színvonalon történt mindez. A probléma sajnos nem kizárólag Pécs-specifikus, de az itt kialakult sajátos építészeti kép miatt érdemes erről a konkrét esetről szót ejteni.

A korábbi, Pelényi Margit által tervezett tömb térfala farkasszemet néz a későbbi, Ráth Miklós által jegyzett, lazán beépített telekkel. Az építkezések ideje a látvány alapján azonban fordítottnak tűnik: Pelényi háza jól tartja magát, viseli a „belakás" által rákerült pluszrétegeket is (műanyag redőny és társai), míg az alig egy éve elkészült szomszédján még a meglévő rétegek is eltűnő félben vannak (a rossz minőségben kivitelezett vakolat igen hamar kezdi megadni magát).

Az utóbbinak igen „rosszul jött" az előbbivel való szomszédság, mert így könnyedén összevethető a kétféle telepítésből adódó óriási különbség. Pelényi háza a terep- és a helyi viszonyokhoz igazodó, „utcás" telepet hozott létre, a földszintre rakott garázssorral — különösebb anyagi, fizikai és üzemeltetési erőlködések nélkül. Az utca az „identitástudat" egyik hordozója, mely történeti városépítészeti elemet épp a paneles építkezések vertek szét. Itt viszont utcaszegletekbe, árkádokba és a terepszintre felkapaszkodó lépcsőkbe sikerült becsempészni valamiféle otthonosságot, mely valószínűleg a privát és a közösségi zónák helyesen megválasztott arányából is adódik.

A Ráthék-féle házegyüttes viszont a „senki földjén" úszó paneltelepek utódjaként, és az elidegenedett lakóparkok kortársaként a tömbszerű beépítéssel épült. Bár itt is látszódnak törekvések a szerethető helyek, szögletek kialakítására, de az alapkoncepció meglehetősen megnehezíti azt. Az ugyan nem az építészek számlájára írandó, hogy miért is kell állandóan lehetetlen alakú telkekre építkezni (erről inkább a településtervezőket kellene megkérdezni), de azt már az építészekére lehet, hogy ezen belül miért nem igyekeztek egy átlátható, racionális szerkesztésű épület-együttest létrehozni. Hiába ugyanis a játékos, színes, szétdobált ablakokkal ellátott homlokzat, ha a (szerencsés esetben munkából és autóval) hazatérő ember ebből — a mélygarázsba terelve — semmit sem lát. Azt pedig egyébként sem értem, hogy miért is kellett a költséges (de pillanatnyilag a befolyt víz miatt használhatatlan) autótároló opcióját választani egy olyan építkezésnél, ahol egyébként láthatólag minden máson spóroltak.

Persze, az előírás nagy úr: az építészeknek be kell tervezniük a megadott garázsszámot... De mikor írnak ki végre olyan pályázatokat, ahol nem a rossz beidegződések, és a területkizsigerelő beépítések lesznek érdekesek, hanem az alternatív megoldások keresése? Mikor lesz arra pénz és idő, hogy egy-egy ilyen témát, mint a szociális lakásépítés, először kutatások és akár elméleti síkon mozgó előkészítő tervpályázatok előzzenek meg? Miért nem érdekes a lakásépítéseknél — formálgatásokon túllépve — azok későbbi üzemeltetési kérdéseivel is foglalkozni? Ha ezek — a szóban forgó házegyüttesnél — kicsit is szempontok lettek volna, akkor talán most a mélygarázs rosszul megtervezett szellőzőcsövei helyett a napkollektorok csillannának meg a homlokzatokon, vagy az elgazosodott közpark helyén a földszinti lakások kiskertjei díszeleghetnének.

A rosszul értelmezett demokrácia jegyében azonban itt ismét az uniformizálás győzedelmeskedett: ha az emeleti lakónak nincs kertje, akkor a földszintinek se legyen, és aki másfél gyermeknél többet akar, annak pedig azonnal lehetetlenüljenek el az életkörülményei. Az ilyen módon a tulajdonostudattól megfosztott és a lakókörnyezet rendben tartásában nem érdekelt emberek valószínűleg hamarabb el is használják a rendelkezésére bocsátott lakóterületeket, és a mikrokörnyezetükbe kényszerűen bezárt lakókká válhatnak. A — mindössze kétféle lakástípus közül főleg a nagyobbikban található — belső vizesblokkok és „csőkonyhák" kialakításai is kísértetiesen emlékeztetnek az egykori „panelben gondolkodó" metódusra. A lépcsőházak ugyan tágasabbak és világosabbak, mint a panelben volt, a színtelen falanszter jelleg azonban átöröklődött azokból. Lehet, hogy igényesebb, mívesebb részletek kialakításával több eredményt el lehetett volna érni, mint a folyosók és a kidugott erkélyek tömegjátékával.

Pedig a színes társadalmi összetétel még a régi, századfordulós ingatlanspekuláció révén létrejött bérházakban is létjogosultságot nyert (hogy a kertváros mozgalomból kiinduló kolóniás építkezésekről már ne is beszéljünk). A színesség itt megmaradt az egyen fémspaletták szintjén, a szomszédban viszont — úgy tűnik — maga az élet lett színesebb: a masszív, időtálló árnyékolók alatt vidáman lengedeznek a lakások elé kiteregetett ruhák — a mediterrán Pécs levegőjével átitatva...

Csontos Györgyi
Megjelent az Echo 2006/3. számában

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk