A cinkotai vasútvonal 1888-as átadása (ma: H8-as és H9-es HÉV) nyomán valóban elérhető közelségbe került Budapest belvárosához a mályásföldi térség, és a Kunkel Imre által megálmodott nyaralónegyed néhány év alatt kiépült.
Hogy a terület valódi pihenőövezetté válhasson, no meg az építések fedezete is rendelkezésre álljon, még 1887-ben megalakult a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete, ami szigorú szabályokat alkotott a csendes környezet és a színvonalas építészeti arculat érdekében –utóbbi jórészt Paulheim József érdeme, aki 2007-ben mellszobrot is kapott.
A szobornak otthont adó központi park, évszázados platánsorával a villanegyed egyik legértékesebb tere. Közepén a nyaralók közadakozásából, a gyakori bálokon és mulatságokon összegyűlt összegből 1905-re épült fel a Szent József plébániatemplom.
Az épületet tervezője Weninger Ferenc építész volt, akinek karrierje csúcsát jelentette a megbízás.
A pompás neogótikus templom időtálló, külső díszei ma is megtekinthetők, míg ablakai, belső díszfestése, kisebb szobrai az elmúlt évtizedek oda-vissza alakított, de mindvégig szakszerű munkáinak egyedi eredménye.
A terület felparcellázása során meghatározták a telkek minimális területét, és az utcafronttól távoli, szabadon álló beépítést. Ezen belül részben szabad kezet kaptak az építtetők, de például a kerítések, kapuk kialakítása is egységes maradt.
Az épületek tulajdonosainak kötelező jelleggel be kellett lépniük a nyaralóegyesületbe. Ennek szabályzata például tiltotta a haszonállatok tartását, üzemek, vagy kocsmák létesítését, a tagdíjak pedig fedezték a közterületek rendben tartását.
Paulheim István saját villája a terület keleti szélén áll, és jelenleg éppen eladó.
A terület talán legkülönlegesebb ingatlana, a Zielinszky Szilárd tervei szerint épült vasbeton víztorony, szintén a nyaralóegyesület megbízásából épült 1914-ben, és az 1960-as évek elejéig működött. Húsz évvel ezelőtti átépítése nyomán családi házként kelt új életre, így egyike lett Budapest három hasonló funkciójú ex-víztornyának.
A villanegyed legismertebb épülete talán mégsem a víztorony, hanem a különösen gazdagon díszített, szecessziós Dozzi-villa, ami a jelek szerint jelenleg lakatlan. Kertjét a közelmúlt felújítása során alacsony kerítéssel három részre osztották.
A villa viszonylag későn, 1905-ben készült el, eredetei építtetője Guiseppe Dozzi olasz származású szalámigyáros volt, akinek üzeme a közeli Rákospalotán működött.
A megannyi elpusztult, vagy átépített villa előtt sokszor még ott sorakoznak az eredeti kapuk és kerítések, amik változatlanul ellátják a funkciójukat. Közülük mintegy tucatnyi önmagában is védett.
A védettség nélküli épületek átépítései, kiegészítései is sokszor már olyan korba léptek, ami által belesimulnak a környezetükbe, de még nyitva hagyják az ajtót az építéskori helyreállítás előtt.
A nyaralók közt ekkoriban divatos svájci alpesi stílus mellett a főváros főleg az eklektika fellegvára volt, ami az itteni épületeken is visszaköszön. A védelem nélküli épületek közül is akadnak pompás, üresen álló villák.
A terület keleti részét egy szintén különleges épület zárja le: az 1950-es évek eleji szocreál építészet jeles példája, az egykori II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola (BGE Külker). Szimmetrikus homlokzata három összekapcsolt részből áll, teljes szélessége 315 méter, azaz negyedével több a Parlamentnél.
A különleges nyaralónegyed, ahonnan egykor, a nyári hétvégi estéken még éjszakai HÉV-különjárat szállította haza a fáradt bálozókat, mára egy lett Budapest csendes zöldövezeti közt. A közelmúlt felújításai, és védetté nyilvánításai közepette talán sikerül megtalálni az új egyensúlyt a gazdaságos lakókörnyezet, és az egyedülálló épített örökség megőrzése között.
