Természetre hangolva - Völgyi Botond budai társasháza
Budán, a Szépvölgyi út északi részén, inspiráló természeti környezetben, hegyoldalban épült fel egy társasház Völgyi Botond tervei alapján. Az épület alázattal viszonyul a helyszínhez, harmóniára törekszik vele, léptékével, anyagaival belesimulni próbál a tájba, nem legyőzni azt és uralkodni rajta. Garay Márton írása.
Erdőből kihasított parcellázásnál mindig elgondolkodtató az a kérdés, hogy miként lehet olyan épületet alkotni, amely méltó eredeti környezetéhez. Méltónak lenni a környezethez annyit jelent, mint tisztán látni a határokat az épület és táj között. A természethez való alázatos hozzáállás nem pusztán annyit jelent, hogy tudatában vagyunk annak, mire hivatott a funkció és mi az a lépték, amit elbír a táj, hanem jelenti egyúttal a hely adottságából és karakteréből történő építkezést is. Építészeti formálás tekintetében az egyszerű, a hely szellemiségét tükröző, ámde funkcionális szemlélet sokkal inkább célravezető a nagy és látványos, ám tájidegen házak strukturálatlan arroganciájával szemben.
Korunk rossz beidegződése, hogy túl kell szárnyalni a másikat, le kell győzni azt, sőt a diadalt büszkén mutatni is kell. Mindez egyértelműen megnyilvánul a jelenkori hazai építészetben a minél nagyobb, hangosabb, látványosabb házak közti erőfitogtatásban. Így viszont pont az eredeti érték veszik el: jelen esetben a táji környezet. Egy erdő, ami szép lassan visszahúzódik a hegytetőre.
A Szépvölgy azon szerencsés helyek közé tartozik Budapesten, amelyről egyaránt elmondható, hogy könnyű megközelíteni a várost, ám a természet is karnyújtásnyi közelségben van. A hegyek közé beékelt völgyből már a XIX-XX. század fordulóján jelzett turistaútvonal indult Hűvösvölgy felé, ma itt halad át az Országos Kék-túra útvonal. Építészként nagy felelősség erdőtől meghódított területre tervezni. A hely józan mértéktartást, alázatot és csendességet kíván.
Az út északi oldalát pár éve nyilvánították beépíthető területté. Azóta, az erdővel farkasszemet néző épületek rendíthetetlenül hirdetik: ez már az Ember birodalma, és felsorakozik a friss beépítések sajnos elengedhetetlen kelléktára: a kőoroszlán, a dzsip és a balusztrád. Ahogy haladunk kifelé városból, a házak egymást túllicitálva versengenek az arra járó kiránduló (vagy építész) figyelméért, ügyet sem vetve a szemközti erdő nyújtotta táji harmóniára. Ebben, az igencsak eklektikusnak nevezhető környezetben Völgyi Botond társasháza csendesen mutatja: létezik más alternatíva is.
A ház finoman követi a terep adottságait. A domboldalra felkúszó épület enyhe szögtöréssel formálódik két önálló tömeggé, melyek léptéke és formája belesimul a háttérben előbukkanó fenyők sziluettjébe. Az alaprajz funkcionális elrendezéséből adódó tömegjáték és a homlokzatburkolat ritmikája szépen harmonizál egymással. A bontott tégla állandóságot és határozottságot sugall, míg az emeleti rész faburkolata egyszerű könnyedséggel írja felül a rusztikus anyag komorságát. A fa és tégla kettősségében rejlő feszültséget a nappali fehérre festett vakolt tömege töri meg és lazítja fel határozott gesztussal. A tégla használata finom utalás a közelben lévő, római kori téglaégető kemencékre, míg a faburkolat relevanciája az erdővel körülvett környezetben nem igényel különösebb magyarázatot. A természetes anyagokkal burkolt homlokzat belesimul a táji környezetbe, alkalmazása az épületet emberléptékűvé és szerethetővé teszi. A homlokzati anyagok játékát, a tömegek dinamikáját a fémlemezzel fedett tető fogja össze. A tető esése a domboldal lejtésével párhuzamos, így a kétszintes tömeg kevésbé hangsúlyos.
A két épületrészt a földszintes bejárati zóna fűzi össze, amelyhez szervesen kapcsolódik a lakások függőleges közlekedő rendszere. Amit a ház külső megjelenése ígér, azt a belső be is váltja: alaposan végiggondolt funkcionális rend, elegáns anyaghasználat, harmonikus tömegjáték. A lakások alaprajza szinte teljesen szimmetrikus, ám egymástól kissé elfordulva kellő intimitást nyújtanak az itt élő családoknak. A bejárati térből a lépcsőn felérkezve tágas étkező és nappali fogad bennünket. A helyiségek egymáshoz viszonyított helyzete, közvetlen kertkapcsolatuk, a megfelelő tájolás, a fedett terasz és az elkülönülő vendégszoba blokkja jól szervezetten és funkcionális, gyakorlati szempontok szerint lett kialakítva. Az emelet a család hálószobáit, kisebb méretű intim tereit rejti, amelyek belsőépítészeti megoldásai nagyfokú igényességet mutatnak.
A környezet és az épített tömeg egyöntetű harmóniájában elveszni, eltűnni látszik az épület a tájban, míg a kőoroszlánok pöffeszkedve emelkednek ki abból. Ilyen képet fest első ránézésre a valóság. Ám ha egy kicsit közelebb lépve megvizsgáljuk a részleteket, a látott kép inverzét kapjuk. A házat csendes eleganciája, az erdőhöz való szerves viszonya, minőségi és kényelmes életteret biztosító építészeti megoldásai követendő példaként emelik ki a harsogásból.
Garay Márton
Társasház a Budai-hegyekben
vezető tervező: Völgyi Botond
belsőépítészet: Molnár Tamás - MI4 Belsőépítész Iroda
statika: Richter János - R-form Bt.
generáltervező cég neve: CASA Stúdió Kft. [06 70 382 2774, casastudio[at]t-online.hu]
tervezés éve: 2007
kivitelezés éve: 2008-2009
bruttó szintterület: 465 m2
épületfotók: Lőrincz Gergely, Szokolay Béla [ Épületfotó.hu ]
17:46
A szerénység és alázatosság nagyon fontos dolog és ezeket a tulajdonságokat a ház kiválóan tükrözi. A fa az otthonosság, a kő a örökkévalóság, a tégla az egyzserűség jelképe számomra, és mindez bauhaus stílusban? hmm..Garatula az építészeknek! Ízlés és harmónia térben egybeforrt.
16:08
@Ági78: Tisztelt Ági78! Ez annyira bauhaus, mint amennyire a panel szocreál -képzavar- talán visszafogott minimálnak lehetne besorolni, ha még ma lehet ilyet, de a bauhaus, már csak képzőművészeti (Malevich) és filozófiai hátterénél fogva se süthető rá erre a házra. Nem akarok kötekedni, csak zavar a fogalom alkalmazása kortárs viszonylatban. Köszönettel, Nemes Dávid
15:03
Goggle Maps, mintha ez volna: http://maps.google.com/maps/ms?doflg=ptk&ie=UTF8&msa=0&msid=212955320245210519372.00049ad5374159d66942e&ll=47.542515,18.998035&spn=0.000829,0.002747&t=h&z=19
14:25
Kéne: bejárat (teleké, házé), garázs, földszinti terasz, hátsó és első kert, a fa+tégla homlokzat, a földszinti ablakok. Nem kéne: a tető (nagyon nem, olyan mintha rápakoltak volna valamit, amitől benyomódott), a hátsó front, a bejárati lépcső anyaga, az add-onnak tűnő emeleti erkély, 3 fürdőszoba egy kétszintes házba, az ülőgarnitúra melletti falra tett wc. Kéne a belső lépcső, de nem a szélessége. A berendezés meglepően otthonosnak tűnik, pedig nyilván drága ház, és az Építészfórumon bemutatott drága családi házaknak szinte kivétel nélkül dizájnos, azaz már ránézésre is kényelmetlen belsejük szokott lenni. Itt az egyetlen dizájnolt dolognak a fürdőszobai mosdó látszik. Na, az szintén nem kéne. A fürdőszobai konnektor túl alacsonyan, a házimozi hangfalai túl magasan vannak. Az ebédlőgarnitúra nincs útban, ha kinyitják a teraszajtót? A földszinti rész nagyon normálisan néz ki. A funkciók el is válnak, és össze is kötődnek. Ahelyett, hogy minden egybe lógna, mint a 30-40-50 nm-en összehozott szokásos amerikai konyhás lakásoknál, amelyeket ma már inkább magyaros konyhának kellene hívni, hiszen mi bravúros módon még egy további helyiséget bele tudtunk "integrálni": az előszobát.
17:57
társasház? kétlakásos... a külseje teljesen korrekt. sőt nagyon elegáns és intelligens. nem értem miért ne lenne ez elég. bárcsak minden ház ilyen normális lenne. az alaprajza pedig extrémen normális. nem is értem mikor végzett az egyetemen... vagy csak átsiklott az oktatók között, nem tudtak neki agymosást adni... nagyon-nagyon jó lakás alaprajzok.
18:46
@egy-fo-epitesz: és még a kivitelezés minősége is impozáns.
17:39
külsőre ez elég jellegtelen, ötlettelen, ezzel a külsővel akár 30 évvel ezelőtt is épülhetett volna
11:02
@robi: A jó házat többek között az különbözteti meg a rossz háztól, hogy 30 év múlva is jó ház. Ez persze visszafelé is igaz lehet.
11:25
@zapata: Visszafelé is?... "a rossz házat többek között az különbözteti meg a jó háztól, hogy 30 évvel ezelőtt is rossz ház" ?? ;-) (bocs)