Tipografikus séta Biatorbágyon

Tótpál Judit nemcsak ismerője Biatorbágynak, hanem a helyi iskolásokkal végzett környezeti nevelés során vagy a GYIK műhellyel közösen szervezett alkalmakon is a lakóhelyének felfedezése állt a középpontban. Legújabb beavatkozása, melyet helyi értékvédőkkel közösen jegyez, egy újabb kulturális réteggel gazdagítja Biatorbágy életét. 

„A promenadológia célja környezetünk koncentrált és tudatos érzékelése, valamint ennek során a puszta látásnak átalakítása megismeréssé." A városban való séta fontosságáról és ennek során a hely megismeréséről sokféle írás született, magyar nyelven Meggyesi Tamás promenadológiáját, azaz sétatudományát fontos említeni. Tótpál Judit is erre hivatkozik, amikor azt hangsúlyozza, hogy a város megismerése különböző útvonalak bejárása során lehetséges. Az elkötelezett helyi értékvédőkből álló Értéktár Bizottságnak (ÉTB) célja a tudományos ismeretterjesztés, mely a helyiek számára alapvető fontosságú, de persze minden érdeklődő számára lényeges. A helyiekkel való környezet megismerő foglalkozások, a Fedezzük fel Biatorbágyot! (FfB!) program állandó helyszínei és bevezetett módszertani foglalkozásai mellett tematikus programokat is szerveznek.

„Amikor 2019-őszén meghatározták az éves tematikát Találkozások címmel még nem lehetett tudni, hogy a pandémia okán mennyire sajátos színezete lesz ennek a felvetésnek. Biatorbágyon nincsen helytörténeti kiállító tér, sem kortárs galéria, de a hely története körülvesz bennünket, akkor is ha nem vesszük észre. A város köztereit különleges „plain air" kiállítótérként kezeljük – a közteret ahol egymással és a hely történetével, köztéri művészettel, építészettel lehet találkozni – segítünk mindezt észrevenni!"  – fogalmazta meg a lényegét Tótpál Judit annak a projektnek, amely a tipográfia, az emlékezetkutatás, a helytörténet és köztéralakítás eszköztárát szövi össze. Az eredmény a hely kulturális megjelölése, amely során 19. század végén, 20. század elején élt Biát jól ismerő költő sorai íródnak vissza a térbe. 

Karikó János (1851-1910) biai költő versei, naplói elsősorban izgalmas kordokumentumok, értékes településtörténeti forrásanyag, amelyet az értéktárban helyi kulturális örökségként őriznek. Ahogyan James Joyce nagyregényéből az Ulissesből rekonstruálható Dublin, úgy őrizte meg  az 1892-ben írt „Biai háztulajdonosok" c. nagyon hosszú verse a korabeli Biát. A vers, során a költő a faluban tesz egy hosszú sétát, gondosan megtervezett útvonalat jár végig, közben egyrészt a látottakat rögzíti, másrészt az ott lakó falubelieknek  állít emléket. Ennek a – ha úgy tetszik, promenadológiai – alkotásnak egy részletét, egyes szöveg fragmentumait helyezték el Tótpál Judit és társai (Loszmann Anriett, Nagy Karola, Horváth Imre, Tüske Emil és Varga László) a városban, izgalmas idő- és térutazásra hívva az erre járókat. 

Az akciót előkészítő kutatást, a Karikó korabeli telekszerkezet és a jelenlegi helyzet összevetését az ÉTB nemrég elhunyt tagja Balassa János építész végezte el. Kutatása ékesen bizonyítja Meggyesi tanár úr azon tézisét, miszerint a város szövete kőbe vésett történelem. Karikó versének vonatkozó sorait lézervágott sablon segítségével hengerelték fel a járdára Bia főutcáján, mely a Kálvin téren álló Szily-kastély és a Szentháromság téren álló Sándor-Metternich-kastély között húzódik.

A hely múltját ismerők számára ezek a sorok gazdag történetté állnak össze, amely nemcsak több mint száz év történéseit fogják össze, nemcsak így hagyatkoznak a kollektív emlékezetre, hanem ebben a szövetben jelen van az a helyi aktívitás is, amely az elmúlt évtizedben Bián tapasztalható. Aki pedig csak odatéved és a lába alatt megpillantja az aszfaltra stencilezett betűket, elolvas egy-egy verssort, az is elkalandozik gondolatban. Ha más nem, hát az juthat az eszébe, hogy jó lehet egy olyan településen élni, amelynek lakói kulturális gazdagsággal telítik meg a helyet.

Somogyi Krisztina

A térhasználattal kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.