Tószegi Zsuzsa: Dizájn konferencia Helsinkiben

Joining forces - international conference of design researchA dizájn akkor vált professzionális tevékenységgé, amikor a mindennapi élethez szükséges ipari termékek tömegesen kezdtek elterjedni.

Joining forces - international conference of design research

A recepciós arcára csodálkozással vegyes öröm ült ki, amikor megkérdeztem tőle: a Kalevalát összegyűjtő Elias Lönnrotról kapta a nevét az utca és a szálloda? Később elmesélte, hogy sok éve dolgozik itt, de még soha senki nem tette föl neki ezt a kérdést, pedig szívesen elmondta volna, hogy a nagy tudós évekig lakott ebben az épületben. Azt ajánlotta, feltétlenül nézzem meg a szállodától nem messze álló monumentális emlékművet, amelyen Lönnrot az öreg Vejnemöjnennel együtt látható. A jó tanácsért cserébe elmeséltem neki, gyerekkoromban mennyire szerettem a "Vejnemöjnen muzsikál" című Kodály-dalt, mire a fiatalember arcán még szélesebbre terült a mosoly, és ettől kezdve kitüntető figyelemmel vett körül.

 
Jósorsom a dizájn kutatásával, oktatásával és innovációs hatásával foglalkozó konferenciára vezérelt Helsinkibe. Amíg Pesten az eső csak rövid szüneteket tartott, és a hidegtől szenvedett az ország, addig a finn főváros napsütéses, szép idővel örvendeztette meg a konferenciára érkezőket. A 200 részvevő több mint 30 országból utazott ide: Új-Zélandtól Mexikóig és Taiwantól Dél-Afrikáig a Föld minden sarkából eljöttek, hogy meghallgassák, milyen újdonságokat mondanak az előadók a dizájn innovációs szerepéről, versenynövelő képességéről és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásáról.

---

---

A konferencia a University of Art and Design Helsinki épületében zajlott, ahol korábban a híres Arabia porcelángyár működött. A háztartási eszközök és dísztárgyak gyártása terén a funkcionális dizájnt kiemelkedő minőséggel párosító Arabia néhány éve kiköltözött a városból, a helyét az egyetem kapta meg. Az épületben működő múzeum a gyár történetét, a mintabolt pedig a termékeit mutatja be.

 
Az egyetem épülete ezerféleképpen viseli magán a korábbi gyárépület jegyeit, és jól érzékelhetően ezeket nem is akarják eltüntetni. A folyosókon a mennyezet alatt csővezetékek futnak, számos helyen megmaradtak az eredeti vaslépcsők, az ablakokon keresztül fémszerkezetek láthatók. A rektor szobája mindössze egy üvegfallal van az előtértől elválasztva, így a liftből kilépve rögtön látni, bent van-e az irodájában. A konferencia harmadik napja szombatra esett, de a szabad szombat ellenére sok hallgató dolgozott bent a stúdiókban. Az ottani szokás szerint, ha bent van valaki, a munkaszobák ajtaját nyitva hagyja.

 
Helsinkiben van Skandinávia legnagyobb művészeti és dizájn egyeteme, amelynek 1700 nappali tagozatos, 800 nyitott egyetemi hallgatója és 400 tanára van. Évente átlag 2600-an jelentkeznek felvételire, közülük mintegy 9%-nak sikerül bejutnia. A diákok 14%-a külföldről érkezik. Az egyetem fő szakirányai: a formatervezés, a videó, az audiovizuális kommunikáció, a művésztanár szak és a képzőművészet. Az oktatás kétszintű, a BA fokozat három évig, az MA fokozat öt évig tart, utána doktori képzésre lehet jelentkezni.

 
A konferencia programja

A hat plenáris előadás mellett a tíz párhuzamosan zajló szekcióban nyolcvanöt előadást tartottak. Ahogy kiszámoltam, egy ember maximum tizenöt szekcióelőadást tudott meghallgatni. A szekcióüléseket nagyon jól megszervezték: pontosan fél óra jutott egy előadóra és a kérdésekre, így anélkül lehetett átmenni az egyik szekcióból a másikba, hogy zavartuk volna az előadásokat.

A szekcióülések a következő fő témák köré szerveződtek:

• globalizáció és fenntartható fejlődés;
• dizájn-kutatás, az ipar és a termelés kapcsolatrendszere;
• módszerek és módszertanok;
• kutatás és oktatás;
• a dizájn szerepe a menedzsmentben és üzleti életben;
• a kutatás-fejlesztés eredményei;
• az innováció előmozdítása.

A dizájn és a társadalmi innováció

A nyitó előadást Ezio Manzini professzor tartotta "Social Innovation and Design" címmel. Manzini a dizájn és a fenntartható fejlődés közötti kapcsolat kutatásának világszerte ismert és elismert, első számú szakértője.

A dizájn akkor vált professzionális tevékenységgé, amikor a mindennapi élethez szükséges ipari termékek tömegesen kezdtek elterjedni. Az etikai alapokat a "komfort demokráciájának" az ideológiája jelentette, amely azt sugallta, hogy mindenkinek joga van élvezni a jólétet. Ebből pedig egyenesen következik, hogy mindenkinek joga van ellustulni és kiszolgáltatnia magát a dizájn által kifejlesztett és az ipar által előállított eszközökkel. Ha szembe­nézünk ezzel a helyzettel, megállapíthatjuk, hogy a dizájn tulajdon­képpen a cselekvés ellen hat, hiszen nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberek mindent készen kapjanak.

Manzini professzor felidézte a régi mondást: ha valaki éhes, ne halat, hanem horgászbotot adj neki, és tanítsd meg halászni. Ezt a hozzáállást látja egyedüli kivezető útnak abból az alagútból, amelybe az állandó gazdasági növekedés hajszolása révén jutottunk. A legutóbbi évszázad során sajnálatos módon a következő ideológia vált uralkodóvá: ha valaki éhes, adjál neki gyorsan valami készételt - vagy egy gyorsétteremben, vagy, ha megengedheti magának, akkor egy luxus-étteremben. De bármelyiket is teszed, a lényeg, hogy az illető az ennivaló előállítására irányuló mindennemű gondolkodás, tudás és erőfeszítés nélkül kapjon enni.

Az ennivalóhoz való hozzájutás emblematikus jelentőségű: a gondolkodásunk az egészségügytől a gyermeknevelésen át az otthonunkba kerülő ingóságokig minden téren ugyanígy működik. Az egészségügyben orvosokra, kórházakra, gyógyszerekre van szükség, a gyermekek fölnevelését el sem tudjuk képzelni iskolák, tornatermek, televíziókészülékek és elektronikus kütyük nélkül. Lakberendezési tárgyaink karbantartása helyett eldobható vackokat vásárolunk, a szabadidőnk nagy részét a bevásárlóközpontokban töltjük. Korábban az emberek kitűnően el tudták magukat szórakoztatni - ezt a képességet mára elsöpörték a valóságshow-k. A gazdaságot a túlhajszolt fogyasztási igény hajtja előre - amely azonban mindenkit fogyasztóvá degradál.

A 80/20 jelenség

Kétségtelen és kétségbevonhatatlan tényként kell ma már szembenéznünk a túlzott fogyasztás okozta környezeti válsággal. Ma a világ népességének 20%-a fogyasztja el a rendelkezésre álló erőforrások 80%-át, és így természetesen 80%-nyi embernek csak a maradék 20% marad. Ez az aránytalanság már ma is rengeteg gondot okoz, de az aztán totális környezeti katasztrófához fog vezetni, amikor a népesség túlnyomó hányadát kitevő szegények valóra kezdik váltani azt - a fogyasztásban megnyilvánuló - jóléti álmot, amit ma a gazdagoktól látnak.

A tehetetlenség társadalma

A jóléti társadalmakra egyre inkább a tehetetlenség jellemző; az emberek egyre nagyobb hányada nem tudja, és nem is akarja ellátni önmagát. Influenzajárványok idején ma sokkal többen kerülnek kórházba, mint régebben, pedig nem a betegség lett súlyosabb, csak a betegek képtelenek otthon megbirkózni vele. Állítólag Japánban külön háztartásvezetési és főzőtanfolyamokat szerveznek a nyugdíjba vonulóknak, akik aktív korukban nem foglalkoztak önmaguk ellátásával, így aztán fogalmuk sincs arról, hogyan szervezzék meg otthoni életüket.

A jólét passzivitásra szoktat

A komfort és a jólét alatt egyre többen és egyre inkább azt értik, hogy valakik és valamik mindig kiszolgálják őket. Az emberek számtalan szolgáltatást vásárolnak, a háztartásokat mechanikus rabszolgákkal (mosogatógéppekel, konyhai robotokkal, távirányítókkal) szerelik föl - a lényeg, hogy minimalizálják az önmaguk és környezetük ellátására, karbantartására fordított erőfeszítést, figyelmet és időt. A példák sorát még sokáig folytathatnánk, ennyi azonban elegendő annak érzékeltetésére, hogy ma rossz úton járunk. De milyen választ adhat a dizájn ezekre a súlyos, fenyegető problémákra? Nyilvánvalóan új utakat, új megoldásokat kell találni, amelyek úgy lépnek a hagyományosak helyére, hogy egészen új területeket tárnak föl előttünk.

A dizájn és a társadalmi innováció

Az innováció nemcsak a technikai-technológiai folyamatokban és a termékek előállítására szolgáló eljárásokban, hanem a társadalom szerkezetének, kultúrájának, értékvilágának stb. megújításában is érvényre juthat. Ebben a kontextusban az innováció a társadalmi folyamatok és az intézmények fejlesztését, átalakítását, modernizálását segíti elő.

A dizájn számára a társadalmi innováció érvényesülése érdekében tett első lépést az jelenti, ha szakít a ma uralkodó felfogással, és a műszaki-technikai innováció helyett az ellenkező irányba - vagyis a közösségi érdekek érvényesítése felé - fordul. A dizájnereknek a tudásukat és kreativitásukat a termékek és a szolgáltatások innovatív fejlesztésének újfajta megközelítésére kell fordítaniuk, amelynek során folyamatos párbeszédben kell lenniük azzal a közösséggel, amelynek dolgoznak.

A dizájnerekről ma az a kép él az emberek tudatában, hogy mindig egy vállalkozás gazdasági hasznának a növelése érdekében dolgoznak. Ehelyett új célt kell kitűzniük maguk elé: a termék- és szolgáltatásfejlesztés során a közösségi érdekeket kell érvényesíteniük, mégpedig úgy, hogy folyamatos párbeszédet kell folytatniuk annak az intézménynek, önkormányzatnak, civil szerveződésnek a tagjaival, akik az adott terméket használni fogják. Fokról fokra a dizájner szerepe is átalakul: munkájának eredményeként kreatív közösségek alakulnak, ahol a saját és közösségi életterének kialakításában mindenki aktív részvevővé válik. A dizájner jövőbeni feladata azt láttatni az emberekkel, hogyan tudják megfogalmazni és vizuálisan érzékelhetővé tenni az igényeiket, majd ezeket meg is valósítani a közösségi és a magánélet keretéül szolgáló terekben, az épített környezetben.

Dizájn menedzsment

Manzini mondanivalójának szinte ellenpontja volt a következő előadás, amelyet Brigitte Borja de Mozota, a University of Paris X Nanterre professzora tartott Design Management Research: Exploring New Directions for Design Value in Management Science címmel. A Franciaországban a dizájn menedzsment úttörőjeként számon tartott professzorasszony 2002-ben publikálta először 'Design management' című könyvét, amelyet azóta spanyol és kínai nyelven is kiadtak. De Mozota asszony Párizsban és Bostonban oktat marketing, dizájn, innovációs és stratégiai ismereteket.

Az előadás a menedzsment- és dizájn-ismeretek konvergenciájára hívta föl a figyelmet. A stratégia, a brand, a benchmark, a profit, a marketing kifejezést mindkét területen gyakran használják. A két ágazat egyik közös területe az innováció-menedzsment, amelyben - multidiszciplináris tevékenység lévén - a mérnökök mellett a dizájnereknek és a piaci szakértőknek is részt kell venniük.

A professzorasszony nemcsak oktat az egyetemen, de számos céggel is együttműködik. A dizájn menedzsment terén folytatott kutatásai során bebizonyította, hogy a vállalatirányítás terén sikerrel alkalmazott módszertan, a Balanced Scorecard (magyarra talán leginkább "kiegyensúlyozott stratégiai mutatószám-rendszernek" fordíthatjuk) itt is hatékonyan alkalmazható.

A Balanced Scorecard (BSC) néven ismertté vált stratégiai szempontrendszert a vezetéstudomány két jelentős személyisége, Robert S. Kaplan és David. P. Norton dolgozta ki. A BSC lényege, hogy megpróbál hidat verni a nagy erőfeszítés árán kidolgozott vállalati stratégia és az annak megvalósítása közötti szakadék fölött. A BSC modell szerint egy szervezet tevékenységének teljes körét a következő négy szempont vizsgálatával lehet feltárni:

1. a vevő (ügyfél) szempontja: a szervezet tevékenységének a megítélése,
2. a tanulás és fejlődés szempontja a humán erőforrásokban és a szervezetépítésben megnyilvánuló fejlődőképességet vizsgálja;
3. a belső szempontok azt mutatják meg, hogyan segítik elő a működési folyamatok a stratégiai célok megvalósulását;
4. a főként a tulajdonos által képviselt pénzügyi szempont a bevétel alakulását tartja szem előtt.

Ebben a négy nagy blokkban kell ábrázolni a szervezeti stratégiában kidolgozott, egymással összefüggésben lévő célokat. A célok elérésének állapotát - belekalkulálva a múltat, a jelent és a jövőt - pontosan definiált mutatószámok jelenítik meg.

A BSC mintájára de Mozota asszony kidolgozta a dizájnban rejlő négy fő erőt kifejező modelljét:

• a dizájn mint percepció: itt a dizájn a vevő számára jelent értéket;
• a dizájn mint folyamat: a folyamatokban értékként jelenlévő dizájn;
• a dizájn mint vízió: a stratégiában értékként jelentkező dizájn;
• a dizájn mint "jó üzlet": a tulajdonos számára értéket jelentő dizájn.

Ez a tömör összegzés rögtön érthetőbbé válik, ha az alábbiakkal kiegészítve látjuk:

Miként jelenjünk meg a dizájnnal a fogyasztóink előtt az elképzeléseink megvalósítása érdekében?	A tulajdonosok elégedetté tételének érdekében miként tud a dizájn segíteni az üzleti folyamataink tökéletesítésében?
a dizájn mint percepció	a dizájn mint folyamat
piaci érték fogyasztói érték	innováció fogyasztói orientáció a szervezet működési folyamataiban rejlő érték
Alkalmazzuk a "brand design" megközelítést: ne csak a terméket, hanem az arculatát, grafikai megjelenését is tervezzük meg. Oktassunk a dizájnereknek menedzsment- és marketing-ismereteket. Dolgozzuk ki a "Design Made in..." nemzeti védjegyet. Növeljük a dizájn-tudatosságot. Gondolkodjunk globálisan és holisztikusan, de cselekedjünk lokálisan.	Paradigmaváltásra van szükség: a dizájn­hivatásnak cselekvésre-orientált helyett tudás-orientálttá kell válnia. Tanítsuk meg a menedzsereknek a dizájnban rejlő értékeket. Mozdítsuk elő az innovációt azzal, hogy a dizájnereket a technológia transzfer során "tudásbrókerekként" mutatjuk be. Óvjuk a mesterségbeli tudást, kezeljük értékén a képességeket és őrizzük meg a kulturális értékeket.
Hogyan tudunk a dizájn segítségével alkalmazkodni a változásokhoz?	Az üzleti siker elérése szempontjából hogyan látják a dizájnt a tulajdonosaink?
a dizájn mint vízió	"a jó dizájn jó üzlet"
stratégiai érték a gondolatok változásának értéke	pénzügyi és számviteli érték társadalmi érték
Kezdeményezzük a szociális problémák (a népesség öregedése, fenntartható fejlődés stb.) megoldására irányuló dizájn pályázatok kiírását. Készítsünk esettanulmányokat arról, hogyan tud választ adni a dizájn a változásmenedzsment kérdéseire. Írassunk ki olyan pályázatokat, amelyek közelebb hozzák egymáshoz egy iparág összes szereplőjét: a gyártókat, a terjesztőket, a médiát.	Alapítsunk a minőség elismerésére szolgáló dizájn díjakat. Mérjük meg a dizájnra fordított fejlesztés megtérülését a KKV-k körében. Építsünk adatbázist a dizájnerekről Szerepeltessük önállóan a dizájnt a nemzeti stratégiában és a nemzeti statisztikákban. Mérjük föl a dizájn-promóciós ráfordítások hatását a tudatosság növekedésében.

Néhány érdekes szekció-előadás

Ahogy ez lenni szokott, az egyes előadások nem a szekció átfogó, nagy témáit ölelték föl, hanem a vezérgondolathoz kapcsolódó részletkérdésekre koncentráltak. A globalizáció és a fenntartható fejlődés szekcióban például több előadó a helyi kézműves hagyományok továbbéléséről és a dizájnra gyakorolt hatásáról számolt be Törökországból, Ghánából, Guatemalából.

Az indonéziai Adhi Nugara a Helsinki művészeti és dizájn egyetem Ph.D. kurzusát végzi, és ennek keretében kutatja a hagyományos kézműves tevékenység és a dizájn kapcsolatrendszerét. Megállapítása szerint az egyes közösségek által generációk óta kiérlelt, sok esetben ma is használatos "primitív, bennszülött, hagyományos" tárgyak többsége a gyakorlati érték és a dizájn szempontjából egészen kitűnő minőségi jegyekkel bír. A hagyományos tárgyakban kétségtelenül harmonikus egyensúly van az esztétikai érték és a funkcionalitás, a fizikai és az ideológiai célok, valamint a gazdasági érdek, illetve az ökológiai szempontok (gyakran ellentétes) érdekeinek érvényesítésére vonatkozó döntés között. Ezek a tárgyak évezredek kollektív tudását és gyakorlati tapasztalatait akkumulálják.

Mostanában sokan gondolkodnak azon, hogyan tudnák az ún. primitív eljárásokat újragondolni annak érdekében, hogy a szintetikusak helyett több természetes anyagot alkalmazzanak, vagy hogy környezetbarát szállítóeszközöket találjanak ki, amelyek ráadásul kevesebb veszéllyel járnak. Ez nem valami romantikus múltba fordulást jelent, hanem inkább a dizájnerek számára tűzi ki célul azt, hogy a korszerűséget és a hagyományt együttesen alkalmazva alakítsák tárgyi kulturális környezetünket.

Az előadó az indonéziai Java szigetének étkezési kultúráját vizsgálja, amely alkalmat ad arra, hogy újra meghatározza, mint jelent a hagyomány és a kultúra a dizájn kontextusában, és mi a szerepe a termékek használhatóságának az alakításában. A fenntartható fejlődés és a környezet szempontjait hangsúlyozva az előadó amellett érvelt, hogy az innovatív fejlesztések ne elsősorban a gazdasági haszon növelésére, hanem a valós szükségletek kielégítésére irányuljanak. Az emberek és a tárgyak közötti viszony kapcsolatában a minőségnek fontosabbnak kellene lennie a mennyiségnél. Hogyan lehet egyidejűleg visszanyúlni a hagyományokhoz, és ezekre épülve kialakítani egy új módszertant, amely elősegíti a hagyományok beépítését a termékfejlesztés folyamatába? A szerző kísérletet tesz arra, hogy kialakítsa egy konceptuális modell kereteit, amely a tárgyformálás folyamatába transzformálja a hagyományokat. A modell legalább öt elemből tevődik össze - melyek közül alapvetően fontos az anyag, a technika, a funkció, a képalkotás és a rejtett tényezők. A tanulmány célja egy koncepció és ajánlás kidolgozása a dizájnerek, az intézmények, a kormányok és az iparvállalatok számára a 'hagyományok fenntartható fejlesztéséről'.

Eric Anderson, a Carnegie Mellon University tanára egy olyan kurzusról számolt be, amelyet a nem dizájn-szakos hallgatóknak tartanak. A kurzus alapismereteit a vizuális kommunikáció képezi, emellett pszichológiai, informatikai, üzleti, mérnöki ismereteket oktatnak. A tanfolyam célja, hogy demisztifikálja a terméktervezést, és bebizonyítsa a hallgatóknak, hogy saját képességeik fejlesztésével és probléma­megoldó hozzáállással ők is képesek emberközpontú tárgyakat létrehozni.

A vizualizációval kapcsolatos kutatások alapján tudjuk, hogy a térbeli információk felfogásához szükség van az előzetesen kialakult mentális mintákra, a formaalkotás képességére és az információk komplex értelmezésére. A tanfolyamon holisztikus szemlélettel közelítik meg a vizuális gondolkodás folyamatát.

A kurzuson a hallgatóknak három feladatot kell megoldaniuk: először meg kell tervezniük saját háromdimenziós szervező "segédjüket" - amelynek segítségével ügyesen tudják tárolni és használni a határidőnaplót, a mobiltelefont, a tollakat és minden más, általuk nélkülözhetetlennek ítélt mindennapi eszközt. A következő feladat egy tűzhely funkcióinak és méreteinek igen alapos elemzése - ennek során a hallgatók fölfedeznek egy sor, a háztartási tűzhelyek iránt támasztott és a tervezés során elengedhetetlenül figyelembe veendő balesetvédelmi, ergonómiai, esztétikai stb. szempontot. A harmadik - és talán a legérdekesebb - munka során idős emberek számára készítik el egy ébresztőóra modelljét. A feladat bizonyos kidolgozottsági stádiumában idősek otthonába is elmennek, ahol közvetlen visszajelzést kapnak arról, jól használható eszközt terveztek-e.

A kurzus több éves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy azokhoz képest, akik kizárólag fogyasztóként találkoznak formatervezett termékekkel, azok a leendő üzletemberek, akik ezt a gondolatébresztő tanfolyamot elvégzik, nemcsak hogy sokkal fogékonyabbak lesznek a dizájnban testet öltő értékek iránt, hanem egyenesen a formatervezés szószólóivá válnak.

Csöppnyi irigységgel hallgattam Pat Sterry-t, az angliai University of Salford tanárát, akinek az előadása alatt nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy "milyen jó nekik, mennyivel előbbre tartanak nálunk!" A professzor asszony azokról a stratégiai jelentőségű kutatásokról számolt be, amelyek az angol múzeumokban folynak annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudják kiszolgálni a hihetetlenül megnövekedett számú látogatókat.

Míg korábban viszonylag homogén szociológiai összetételű és főként felnőtt korú látogatók jártak múzeumba, újabban a társadalom minden rétegéből jövő és egészen eltérő korú emberek tömegeit láthatni a kiállításokon. Feltűnően sok család vesz részt a galériákban, múzeumokban szervezett kiállításokon és más programokon. Amikor elkezdték a látogatók szokásait vizsgálni, akkor szembesültek azzal, milyen mérhetetlenül keveset tudnak a családok múzeumlátogatási szokásairól, múzeumi viselkedéséről, pedig sarkalatos kérdés lenne megérteni e látogatások mozgatórugóit, dinamikáját. A kutatások során a családokra különösen nagy figyelmet fordítanak; külön projekt foglalkozik az egészen kicsi, az óvodáskorú és a kisiskolás gyermekekkel érkezőkkel.

A kulturális örökség bemutatása során az ún. interpretációs dizájn - beleértve a grafikát, a tájékoztató paneleket, az interaktív multimédiát és az innovatív alkalmazásokat - szerepe egyre jelentősebb. Nem túlzás azt állítani, hogy a dizájn stratégiai szerepet tölt be a kulturális örökséget bemutató események tervezése folyamán.

Stan Mauger előadására azért voltam kíváncsi, hátha megtudok valami fontosat, valami itthon is alkalmazhatót arról, hogyan sikerült a Föld túlsó végén a kormányzatnak a dizájnerekkel és az üzleti világgal társulnia az új-zélandi dizájn tevékenység fejlesztése érdekében.

Az új-zélandi dizájn támogatására fordított legutóbbi kormányzati kezdeményezések vizsgálata az állami támogatás hatékonyságát bizonyítja. A dizájn tevékenységet a kormány 1966, a New Zealand Industrial Design Council megalakulása óta támogatja. Az új kezdeményezések az innováció növelésére indított keretprogram kidolgozásával kezdődtek, majd a Design Taskforce és a Desing Leadership Group szervezetek megalakulásával, illetve a Better By Design program kidolgozásával folytatódtak.

A Design Taskforce 2003-ban attól a felismeréstől vezérelve jött létre, hogy a dizájn rendkívüli szerepet játszik a gazdasági élet ösztönzésében. A történet érdekessége: az alapítást nem a dizájnerek, hanem az üzletemberek javasolták, akik más országok példáit látva jutottak arra a meggyőződésre, hogy az innováció növelésében milyen fontos szerepet játszik a dizájn. Főként két ország programját tartották követendőnek: a finn Design 2005!-öt, amelynek a pozitív hatása gyakorlatilag az egész finn nemzetre kisugárzik, illetve Dél-Korea nemzeti dizájn stratégiáját, amely kreativitásánál fogva rövid idő alatt számottevő sikereket ért el.

Új-Zéland gazdasági folyamatai számos ok miatt nem túl kedvezően alakulnak. A kutatás-fejlesztésre túlságosan kis összeget fordítanak, és kevés exporttermékük van. A vállalkozásoknak csak 4%-a dolgozik exportra - talán túlontúl kényelmes a többi földrésztől való távolság "zsarnokságára" hivatkozni. A Taskforce-ba tömörült üzletemberek úgy látták, ebből a helyzetből csak úgy lehet kitörni, ha a dizájnra sokkal több figyelmet fordítanak. A Taskforce által kezdeményezett egyik program a Better By Design (BBD), melynek kettős célja: egyrészt tájékoztatni az üzleti élet szereplőit a dizájn értékeiről, másrészt lehetővé tenni, hogy éljenek a dizájn nyújtotta lehetőségekkel, használják ki annak az előnyeit.

A Better By Design programon belül az alábbi kezdeményezések születtek:

Megalakult a program irányító testülete, amelyben üzletemberek és dizájnerek egyaránt helyet kaptak. Fő feladatuk a Taskforce által kidolgozott stratégia megvalósítása.

Kidolgozták a kommunikációs programot, amelynek fő célja a gazdasági döntéshozók számára tudatosítani a dizájnban rejlő értékeket. A cél elérése érdekében kurzusokat szerveznek, de a fő célkitűzés nem kevesebb, mint egy kulturális folyamat elősegítése, generálása, melynek eredményeként az új-zélandi dizájnt jobban el akarják fogadtatni a világgal, nagyobb elismerésre akarnak szert tenni külföldön.

A 2005 márciusában Auckland-ben szervezett Better By Design konferencián a gazdasági élet vezetői is részt vettek. A kis- és középvállalkozások között készült számos esettanulmány segítségével bizonyították be a dizájn hozzáadottérték-teremtő erejét. A konferencia sikere nagyban hozzájárult a dizájn-tudatosság növeléséhez.

Igen rövid idő alatt elkészítettek egy weben hozzáférhető adattárat, amely megkönnyíti a kapcsolatfelvételt a dizájnerekkel és a dizájnban érdekelt vállalkozásokkal.

Az oktatás terén két fő irányban léptek: egyrészt az üzleti, kereskedelmi és ipari területen dolgozó menedzserek számára tartandó dizájn-menedzsment kurzusok tematikáját dolgozták ki, illetve a felsőoktatási tanáccsal együttműködve új, akkreditált felsőoktatási programok készültek el. Az egyik példa a Profit by Design címmel indított kurzus, amely dizájn stratégiát és menedzsmentet oktat az üzleti világban dolgozó menedzsereknek. A felsőoktatás számára kidolgozott akkreditált programok 2006-ban indulnak. Annak ellenére, hogy az egyik kiindulópont Finnország példája volt, az új-zélandiak tisztában vannak azzal, hogy náluk a társadalmi fogadókészség még meg sem közelíti a finnekét, ezért kisebb, könnyebben megvalósítható, pragmatikus célokat tűztek ki maguk elé.

Egy dizájn auditáló/mentoráló program kidolgozása is szerepel a Better by Design elképzelések között. Ennek a lényege, hogy mentorok segítik tanácsadással a vállalkozásokat abban, hogyan tudják dizájn képességeiket növelni, illetve hogyan tudják hatékonyan kihasználni a dizájn adta lehetőségeket. A tanácsadás a kommunikációtól kezdve a termékfejlesztésig terjedő széles skálán mozog. A következő számszerűsíthető célokat tűzték ki maguk elé: az első öt évben legalább ötven, már működő vállalkozásnak kell a nemzetközi piacra kilépnie, és ott 500 millió új-zélandi dollár bevételre kell szert tennie a dizájnfejlesztések révén.

A fenti célok megvalósításához szükséges anyagi források előteremtéséhez nemcsak a vállalkozói szféra, de a gazdasági fejlesztésért felelős minisztérium is hozzájárul. A kormányzati és a privát szféra együttműködése terén a dán példát tartják követendőnek.

A konferencia részvevőit két szakmai kirándulásra is elvitték. Az egyik helyszín a Helsinkitől 30-40 kilométerre lévő Hvitträsk, a másik a főváros nyugati részében található Aalto Stúdió, illetve az építész egykori házában berendezett múzeum volt. A ragyogó őszi napfényben mindkét helyen felejthetetlen élményben volt részünk - erről a következő részben számolok be.

szerző:
Tószegi Zsuzsa (szöveg+kép)
szakmai főtanácsadó
Magyar Szabadalmi Hivatal

 

Kapcsolódó oldalak:
University of Art and Design Helsinki
A konferencia programja
Arabia Múzeum
Better by Design program