| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Kritika

Újabb esély Góliátnak!

1/4

?>
?>
?>
?>
1/4

Újabb esély Góliátnak!
Nézőpontok/Kritika

Újabb esély Góliátnak!

2010.04.12. 09:31

Cikkinfó

Vélemények:
6

Építészek és városvédők tiltakoznak az ellen a 2007-ben hozott kormányrendelet ellen, amely jelentősen leszűkítette az építési engedélyezési kört, szabad teret adva az önkényes beépítéseknek és átalakításoknak, a további városkép – rombolásoknak. A Podmaniczky Páholy véleménye.

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban – akkor, amikor még a mostani kormányfő volt a vezetője s az építés ügyei ehhez a tárcához tartoztak –2007 decemberében született meg a tavaly szeptemberre tovább „finomított" rendelet, amelyről elmondhatjuk: a legteljesebb mértékben vállalkozó- és beruházó barát. Mondhatni csak azok érdekeit veszi figyelembe, akik széttépítik a város(ok) és az ország arcvonásait. Saját hasznukat (megélhetésüket) keresve, saját gazdasági érvényesülésük oltárán áldozva fel – megélhetési építészekkel szövetkezve – településeink, köztük – és ez nekünk különösen fáj – Budapest épített örökségét.

Mielőtt ennek a merényletnek a tartalmára kanyarodnánk, tovább kell ragoznunk még egy kicsit a kérdéskörnek azt a vonatkozását, amit  igazgatásinak-hatóságinak nevezhetnénk. Hogy világosabban látszódjék, milyen is a törvényi, a jogszabályi helyzete annak, ami ebbe a tevékenységi vagy éppen nem-tevékenységi körbe tartozik.

Nos, azóta, hogy megszűnt az ÉVM, azaz az Építési és Városfejlesztési Minisztérium – sok éve ennek már – az építésügy tárcák közötti vándorútra indult, és szét is esett rendszerének együttes kezelése, annak minden lehetősége. Volt a Földművelésügyi, aztán az Önkormányzati, most éppen a Gazdasági tárcánál, ahol folyamatosan szenvedi el a hibernáció minden következményét, tetszhalott, mintha tényleg nem tudna magáról. Közben, ami magukat az épületeket illeti, megépítésük, átépítésük, lebontásuk engedélyezése egyfelől önkormányzati feladat és felelősség, másfelől az a gondosság, amit megkívánna minden ilyen, olykor száz évig is a púpként viselt „fejlesztés", olyan főépítészek hatáskörébe utaltatott, akiknek semmiféle döntési jogkörük nincs (ahogy a melléjük rendelt tervtanácsoknak se). Mondhatnak, amit akarnak. Annak a politikai – ám építészetileg-szakmailag felkészületlen – testületnek címezve egyébként, amelytől sorsuk: kinevezésük, állásuk, egzisztenciájuk függ.
És mi a helyzet épített értékeinkkel?

Az idők során kialakult kompetenciarendszerben – mára tematikailag széles jogkörrel felruházva – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal dolga gondoskodni a nemzet legfontosabb örökségelemeinek a sorsáról. De hogy bevonnak-e ebbe a körbe bármely objektumot, arról a Kulturális Minisztérium dönt. A törvényi gyakorlat megadja ugyanakkor a jogot az önkormányzatoknak is, úgynevezett helyi értékvédelmi rendelet megalkotására, hogy felléphessenek a védelem mezében. De érdekeik nem mindig esnek egybe (sőt, a legritkábban) azokéval, akik ezt a várost, a települések bármelyikét lakják, s otthonosságát, élhetőségét, arcvonásait – ha azok értéket jelentenek, történelmet, hiteles hátterét a polgártudatnak – szeretnék megőrizni az utókornak. Ha már a szocializmus oly sokat rombolt rajta (városi településközpontok, lakótelepek), s az elszabadult kapitalizmus megint csak ezt tette-teszi (lakóparkok a belső városrészekben, a Zsidó negyed sorsa).

Vegyük mégis azt az esetet, hogy az önkormányzat érzi e téren a felelősségét, s el van szánva arra, hogy megőrzi, ami arra érdemes és még megvédhető. Felismeri, hogy épített világának egyedi arcvonásai legalább olyan vonzerőt jelentenek (mondjuk) az idegenforgalomban, mint ha majd csődbe ment vagy éppen prosperáló külföldi sztárépítészek buborékjait mutogathatnák a nagyérdeműnek. Vagy felhőkarcolókat ambiciózus kerületek (Manhattan lesz az is – kicsi, savanyú, üveges tekintettel mered ránk, de a mienk…). Belátja, élő örökségünk is gazdasági erő Budapesten (például), mely nagyvárost (például) éppen hogy azért keresik fel a városnéző turisták, ami egyedi arcvonásait jelenti: az eklektikus-historizáló utcaképben gyönyörködni.
Páratlan a mutatvány, még mindig. S még mindig sokan vannak, akik ezt fényképezni, hazavinni jönnek hozzánk, s hagyják itt cserébe az euróikat.

Tegyük fel tehát, védik helyi rendeletekkel még meglévő értékeiket némely kerületek (féltucatnyinál kevesebb önkormányzat). És a főváros is tesz ennek érdekében lépéseket. A helyi védelem ernyője alá von fontos épületeket, amelyek nem műemlékek. Ha nem is azok, így és ezért többé-kevésbé szigorú előírások egyengetik sorsukat, van valami fogódzkodója annak, aki érdekükben felszólal.

Nos, az a rendelet, amiről a bevezető mondatokban szó esett, az ő esélyeiket – s ezzel a települések igazi gazdáinak, a polgárságnak az esélyeit – rontja, rombolja tovább, amit meghozott (de nem megalkotott: az alkotó munka végül is felelős önmagáért) 2008 elejére az önkormányzati, módosított tavaly szeptemberre (tovább vállalkozó-barátosított) a gazdasági tárca rendelete, és tette szinte kilátástalanná a közösségek érdekeit védelmező civil formációk fellépését: a Dávidokét szemben Góliáttal.

Az építésügyi hatósági eljárásokról valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló, a 17/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelettel módosított
37/2007. (XII. 13.) ÖTM számú rendeletet ugyanis egyfelől (csak) bejelentési kötelezettséghez kapcsol bizonyos, de az épületek arculatát alapvetően megváltoztató építési beavatkozásokat. A bejelentés eljárásáról ugyan azt mondják a jogászok, hogy éppen olyan erős, mint az engedélyezési eljárás volna, de ez persze porhintés a javából. A bejelentés elmulasztása gyakorlatilag nem jár semmiféle jogkövetkezménnyel, és egy olyan országban, ahol engedély nélkül folyik sokszor és sok szereplővel amúgy engedélyhez kötött (bármiféle) tevékenység, de a legritkább esetben vannak a dolognak visszatartó erőt jelentő következményei, enyhíteni az eljárás rendjét: bűn. S ezt tudja is mindenki. Ezeknek a történeteknek minden szereplője.

De ha elfogadjuk – naiv, jóhiszemű lúzerek –, hogy a bejelentés is elég a hatósági engedély esetleges megtagadásához – persze csak ha van helyi értékvédelmi rendelet! – ott vannak még azok a műveletek, építési tevékenységek, amelyeket be se kell jelenteni!

Aki akarja, megteszi. Ha aztán a hatóság értesül arról – ki tudja mikor: hogy megszegték valakik ezzel a bejelentéshez sem kötött beavatkozással, ha éppen van, a helyi védelemre vonatkozó rendeletét – hát majd harcolhat az eredeti állapot visszaállításáért.

Esélyeinek oddsja siralmas.

Nem is beszélve (például) azokról a budapesti historizáló épületekről, amelyeket semmiféle helyi vagy minisztériumi rendelet nem véd, de a város arcvonásai belőlük rajzolódnak ki múltunk és jelenünk virtuális filmvásznán. Nem beszélve (például) a védett épületek, utcák, negyedek, világörökségi területek védőzónájáról. Itt és ott azt csinál a beruházó egy épülettel, amit csak akar.

Ez az a helyzet – állapot – amivel kapcsolatban megszületett a Podmaniczky Páholy állásfoglalása, amelyet az akció szövetség alapítói közül aláírtak a kezdeményező, a Budapesti Városvédő Egyesület, illetve a Budapest Világörökségéért Alapítvány, az ICOMOS Magyar Nemzeti Csoportja, a Kamermayer Projekt Egyesület, a Kós Károly Egyesülés, a LÁT-KÉP Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a Nagy Budapest Törzsasztal, az Óvás! Egyesület, a Szeretem Budapestet Mozgalom.

És eljuttatta valamennyi érintett minisztériumhoz, hatósághoz, Budapest önkormányzataihoz, az építész-szakma képviseleti és civil szerveződéseihez. Nyílt levél formájában pedig közreadta a BUDAPEST, a Városlakók lapja hasábjain, és azoknak az elektronikus és nyomtatott médiumoknak oldalain, amelyeknek újságírói, szerkesztői maguk és érzik felelősségüket azért, ami ebben a városban, vesztünkre, újra és újra megtörténik.

Mert ha a Páholy és a hivatásukat fölismerő szakemberek nem éreznek lelkiismeret- furdalást az ilyen és hasonló ügyekben, ha senki nem szól, amikor szólni kell: magunkért, sorsunk meg van pecsételve.

Cinkos, aki néma. Túl sokszor elfelejtjük.

 

1/4

2/4

3/4

 

Három fázisát mutatjuk be a a fenti képsoron – az eredeti, a jelenlegi állapotot megörökítővel kezdve – a mostantól bejelentéssel vagy anélkül végrehajtható beavatkozásoknak, egy fővárosi védelem alatt álló házon (a Nagykörút egésze fővárosi védelmet élvez: folytonosan tapasztaljuk, s egyre többször, hogy ez bizony nem a legerősebb gátja mások tapintatlan önmegvalósításának). Az elsőn látni, ahogy most fotózhatja a turista. A másodikon azután, hogy az egyik emelet homlokzati sávját szép kék csempékkel igazították ki a tulajdonosok, eggyel fentebbi szinten pedig kékre festették. (Ezeket a beavatkozásokat be kellett – volna? – jelenteni.) A harmadikon teljes vértezetben megszemlélhető, mi minden kerülhet a homlokzatra, úgy, hogy senkinek sem kell még egy szót sem szólni: engedélyezné-e? Cégérek mindenhol, a csempéknek elkötelezett tulajdonos feleségének ifjúkori szobra (persze nem szabad három méternél magasabbnak lennie, és nem is az!), a legfelső szint talán buddhista szentélyének cégérszobra, napelemek, ahányat csak akarsz, s ahová csak szeretnél. Akinek nem tetszik? Gondoljon Góliátra. És segítse legalább egy parittyával a Dávidokat…

Podmaniczky Páholy

Vélemények (6)
zapata
2010.04.13.
07:24

Nem közömbös ugyan, hogy mi építési engedély köteles és mi nem, de nem ez a dolog lényege. Az illusztráción feltüntetett ocsmányságok ugyanis építési engedéllyel is éppen olyan ocsmányak, mint anélkül.

Az építési engedélyezés mindössze egy adminisztratív aktus, ami jelen formájában és korrupcióval átszőtt gyakorlatában jobbára csak az állampolgárok bosszantására alkalmas. A mai úgyrosszahogyvan építés"ügyi" jogszabályhalmaz számára ugyanis nem az a fontos, hogy az építkező tiszteletben tartsa a környezetében élők jogait, hanem az hogy minél több felesleges papír előállíttatására pocsékoljon időt és energiát. Mind az országos, mind a helyi építési szabályozás kevés kivételtől eltekintve nem valaminek a védelmére, hanem az építtető többnyire öncélú vigyázzba állítására irányul. (Elég megnézni például az építésrendészeti bírság szabályozását a törvényben és a törvénynek homlokegyenest ellentmondó rendeletekben!)

A civilizált környezetet nem a papírok és engedélyek sokasága, hanem az átlátható, szakszerű és célirányos építési szabályozás és annak következetes betarttatása tudná garantálni. Nem tudom, hogy a tárgyi épületre milyen helyi építési előírások érvényesek, így azt sem tudom, hogy sértenek-e valamilyen normát a bemutatott szörnyűségek. Mert ha nem, akkor az építési engedélyezési eljárás már csak emiatt is eleve öncélú. De ha igen, akkor az építtető az építéssel megsértett egy hatályos normát, ezért a hatóságnak helyre kell állíttatnia az eredeti állapotot, kiróni a bírságot, oszt jónapot. Minek ehhez építési engedélyezési cirkusz? Egyébként mit várhatunk az építési engedélyezési eljárástól egy olyan országban, ahol pl. a Szépművészeti Múzeum külsejének megcsonkítása is építési engedélyt kaphat?

Azért beszélek az általam nem ismert helyi építési előrásról, mert nincs olyan országos érvényű építési előírás, ami az illusztrációkon feltüntetett rémségeket tiltaná. Ez az abszurditás is azt igazolja, hogy itt nem csak egy rossz rendeletmódosításról van szó, hanem arról, hogy az építési szabályhalmaz egészében alkalmatlan és rossz. Amíg szinte nulláról, az alapoktól kezdve nem tetteti rendbe az építési jogszabályokat a civil társadalom (és nem az erre alkalmatlan bürokrácia), addig esélye sincs annak, hogy kulturált környezetben élhessünk.

ép ítész
2010.04.16.
12:55

@zapata: lehet, hogy megérjük, csak úgy és azt lehet építeni/tervezni, amit a "Nem Tiltott Építés Hivatala" által gondosan kimunkált cca 1200 oldalas regula és a kilátásba helyezett büntetés alapján merünk? pl kék csempe helyett (ha azt tiltják) zöld textilbe öltöztetni?

de komolyan: el tudjátok képzelni, hogy azt a bitang sok energiát, amit a szabályozás előkészítésére, bevezetésére, betartatására, a be-nem tartás következményeinek kezelésére... elpazaroltak, pl. a képzésre, az építészeti kultúra terjesztésére fordítottak volna mi lenne?

igaz ilyen politikai pamfletek sem születhetnének, s akkor Védő-Tiltó-Erők mihez kezdenének magukkal 

 

 

 

csipoficam
2010.04.12.
15:27

És azt se feledjük, hogy ez a város, mely fénykorában tudott működni, kényelmetlen nekünk. Nem tudunk benne élni. Igaz, itt most éppen csak az épületek külső megjelenéséről, és a megjelenés kínálta többletjelentéséről van szó.

Nincs hozzá elég műveltségünk és igényességünk, hogy használjuk, a megfelelő módon használjuk.

Szép lassan átalakítjuk a magunkévá. Kék, de a mienk, nem?

Van a "Brian Élete" c. filmben egy frankó kis párbeszéd arról, hogy mit tettek le az aztalra a rómaiak...

Szerintem, ha ilyen igény jelentkezik egy ilyen épület esetében, az olyan társadalmi-kulturális szakadékról árulkodik, ami nem könnyen áthidalható. Szerintem nem is szükséges áthidalás, akkor legyen inkább legyen kék az épület, én meg arrébb költözök párszáz kilóméterrel.

De ez már egy másik aspektus.

csipoficam
2010.04.12.
15:07

Ez most fikció vagy pedig rágalom (mármint az épület tulajdonosát tekintve)?

Nem örülnék, ha a saját házamat látnám, ad hoc kipingálva, azzal a felkiáltással, hogyaszongya: itt van PÉLDÁUL ez a barom, akár így is kifestHETNÉ a házát.

Kikérem magamnak. Ezt a cikk írói hogy képzelték?

Azért nem kellene ennyire beindulni, nem mindenki fogyatékos... Ha meg nem védi semmi az épületet, hát ez van. Lefogadnám, hogy egy-két ilyen pingálás után úgyis az egész belvárost levédetné mindenki.

De ha nem, hát nem, elvégre mi élünk itt, mindenki azt fest az ablaka környékére, amit akar, nem? :) A lényeg, hogy bízzunk abban, az elkövetőt jó szándék vezérli.

Csak azt nem értem, hogy a Zsűriken miért olyan kedvenc téma homlokzat, ha utána meg leszarják.

attila_f
2010.04.12.
09:41

bocs, de egy ilyen írást illene aláírni valakinek, ha már a vélemény rovatba került

attila_f
2010.04.12.
10:41

@attila_f: Köszönjük az észrevételt, figyelmetlenek voltunk, lemaradt, pótoltuk. (A bevezetőben azért látszik). V.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.