Útmutató épített és tárgyi örökségünk megóvásához

Káldi Gyula és Várallyay Réka szerkesztők, kiadta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - Teleki László Alapítvány, Bp. 2004

Káldi Gyula és Várallyay Réka szerkesztők, kiadta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - Teleki László Alapítvány, Bp. 2004

A fenti címmel már régen várt és még régebben aktuális segédkönyvet (inkább könyvméretű füzetet) vehetett kezébe tavaly ősszel az érdeklődő olvasó. A mű célját a szerkesztők az előszóban pontosan megfogalmazzák: olyan kézikönyvet adni az épülettulajdonosok, gondnokok, fenntartók kezébe, ami nem a fenntartáshoz elengedhetetlenül fontos (és gyakran nehezen értelmezhető) műemléki, műemlékvédelmi elveket, szempontokat gyűjti össze s adja közre, hanem a gyakorlatot tartva szem előtt, az öreg, esetleg műemlékértékű épületek rendszeres, rendszerezett ellenőrzéséhez nyújt segítséget, és bizonyos jellemző hibák felderítése után eligazít azok javításában, rendbetételében. A könyv így valójában pótolhatatlan segítséget nyújt régi épületeink állagának rendszeres és körültekintő felmérésében, ellenőrzésében, s ezáltal megtartásukban. A rendszeres és szakszerű ellenőrzés törvényszerűen hozza magával a folyamatos karbantartást, javítást, és hosszútávon ez a legfontosabb eredmény.

Az ilyen módon tudatos, és a tárgyalt mű útmutatásán alapuló - remény szerint - jó szakmai tanácsadás és felügyelet mellett zajló épületfenntartás nem csak régi épületállományunk alig fölbecsülhető jelentőségű megőrzésének lehetne egyik alappillére, de amellett még óriási költségmegtakarítást is eredményezne. Mint ismert, a rendszeres ellenőrzés, épületbejárás során felfedezett kis hibák rendszerint egyszerűen és olcsón javíthatók, míg az elhanyagolt régi hibák, sérülések (jellemzően pl. a beázások) egész épületeket, vagy épületrészeket tehetnek tönkre, ami később már csak hatalmas költséggel hozható helyre, ha egyáltalán helyrehozható. Jól sejteti a rendszeres felügyelettől és karbantartástól várható megtakarítás mértékét az, az épület-karbantartásban, ill. felújításban ismert költségnorma, ami egy épület forgalmi értékének 1%-át javasolja félretenni - évről évre! - ahhoz, hogy elegendő tőke gyűljön össze a 10-20 évente aktuális nagyobb munkákra.

A feladat nagy és összetett. Ezért a tennivalók rendszerezésében és leírásában - mind az ellenőrzésnél, mind a karbantartásnál-javításnál - folyamatos kölcsönhatásban kell legyen a legtágabb értelemben vett, s a legjobb technikai színvonalú építészet, a hozzátartozó összes szakipar, a művészettörténet és a minden ilyen irányú tevékenységnek keretet adó etikai-jogi keret. Ez a keret a nemzetközi műemlékvédelmi, ill. kulturális örökségvédelmi konferenciákon kidolgozott etikai, jogi normák összessége, a "karták". Ez a kör kiegészülhet még szükség esetén pl. a régészettel, a technikatörténet eredményeivel és másokkal. A tárgykör ebben az esetben az épületekben lévő, ill. a hozzájuk tartozó képző- és iparművészeti alkotások ellenőrzéséhez, állapotfelméréséhez, megóvásához szükséges restaurátori ismeretkörrel egészül ki, mert a szerkesztők - indokoltnak látták a könyv készítése során -ilyen irányban bővíteni a témakört.

Ez így, együtt kétségtelenül egy komoly tartalmú és bonyolult interdiszciplináris terület, melyre vonatkozóan a vállalt feladatot csak kézikönyvszerűen felépített rendszer képes teljesíteni. A kézikönyv, tartalmilag a vonatkozó tudomány- ill. szakágak eredményeit szedi csokorba és teszi közzé (magyarázatok és levezetések nélkül) a gyakorlat számára alkalmazható formában. További sajátosságai közül a lehetséges teljesség mellett a könnyű kezelhetőség, a jó hivatkozási, utalási és keresztutalási rendszer a legfontosabbak.

A könyv első - "A" - része az épület bejárását ismerteti a legjobb sorrendben, a tetőtől a pincéig. Táblázatszerűen sorolja fel a szokásos hibákat, azok lehetséges okait, a hibák következményeit, az ellenőrzés módját, ajánlott gyakoriságát, javasolt résztvevőit és végül a gondozás-javítás módját. A rendszer alapvetően jó, de a valóság sokkal bonyolultabb a tárgyalt lépéseknél, amit a könyv gyakorlatban való alkalmazása azonnal megmutatna. A könnyű eligazodást valószínűleg csak mutatószavas rendszer tudná megoldani. A hibák okai között sajátos módon nem szerepel a természetes kopás ill. elöregedés (tetőcserép, lépcsőfok, padlók és más járófelületek).

Meglepőbb ennél, hogy a kéményekről és a lépcsőkről még csak szó sem esik, pedig megkerülhetetlenül fontosak. Célszerű lett volna - a hagyományos gyakorlathoz igazodva - külön tárgyalni a szakipari munkákat, amik az épületek tárgyalásakor kisebb-nagyobb önálló fejezetet kívánnának. A könyvben az épületasztalosság érthetetlen módon ajtókra és ablakokra korlátozódik, említés nélkül hagyva a padlókat, más falburkolatokat, álmennyezeteket, a beépített bútorokat, dobogókat, korlátokat stb.; a bádogosság, az épületlakatosság viszont szóba sem kerül. Találunk vézna utalást rájuk a kovácsmunkákkal együtt "Az épülethez tartozó műalkotások és tárgyak." című "B" részben, de ezt a szerkesztők maguk sem gondolhatták komolyan!

Óriási felelősség egy kézikönyv kiadása, mert sokan használják vezetőül olyanok is, akik nem képzett szakemberek. A magyarázó ábrák is csak akkor jók, ha megfelelnek az említett elvárásoknak, azaz hibátlanok. Nem csak a hiba, de még a félreérthetőség sem fogadható el (90.o/ 10-11. á; 91.o./11.á; 93.o/6.á; 94.o/7.á.)! A felméréshez javasolt űrlapminták sablonosak, pedig nyilván épületelemek ill. tárgycsoportok szerint összeállított, a vállalt igényeknek megfelelő, nem csak kellően részletes, hanem szemléletes egyedi űrlapokra - nyomtatványokra - van szükség. A félmegoldás nem jó, a siker érdekében azonnal jó és jól használható anyagot kellett volna kiadni (ld. az írástudók felelőssége). Közben már átléptünk a következő "B" részbe. Nagyon jó, hogy az érdeklődő olvasó az itt közölt egyszerű leírásokból megismerheti az épülethez (esetleg) tartozó műalkotásokat, azok anyagát és ezek károsodásainak fajtáit. Hangsúlyozom még egyszer, hogy alapanyaguk azonossága ellenére sem keverhetők ezek össze a szakipar termékeivel. Fontos lett volna viszont határozottan kiemelni, hogy ezeket a műtárgyakat szakrestaurátorra kell bízni. Ehhez a tárgycsoporthoz -még alapszinten is - annyi tudnivaló tartozik, ami kényelmesen megtöltene egy 2. kötetet.

Fontos, s egyben talányos a "C" rész, a "Műemlékek védelme rendkívüli körülmények esetén." Jó bevezetés után jól áttekinthető felsorolás következik különböző katasztrófákról (árvíz, földcsuszamlás, tűz, földrengés és az ember okozta szörnyűségek). Ezek megakadályozására, ill. elhárítására a szerző semmilyen hatékony tanácsot nem ad, minthogy ilyesmi rendszerint nincs is. Egyetlen használható gondolata a figyelem fölkeltése a tervezett, de nem integrált fejlesztésekben rejlő veszélyekre, de tanácsot ő sem tud adni a sokszor katasztrófával fölérő fejlesztések ellen. Tartalmas és érthető a katasztrófa idején szükséges tennivalók felsorolása, de az is inkább fohász, mint szükség esetén reálisan várható reakció. A katasztrófákkal való foglalkozás visszavezet a könyv fő célkitűzéséhez, örökségünk védelméhez. Akkor tudjuk (tudhatjuk!) legjobban azt, hogy hogyan védjük meg örökségünket, ha tudjuk, hogy mink van, hogy mit akarunk megvédeni. Ehhez pontos felmérésekre van szükség. Elvileg az egyszerű és pontos felmérést szolgálják az "E" részben közreadott űrlapok, de nem szolgálják azt, mert dokumentálásra alkalmatlanok. Legfeljebb egyszerű számbavételre jók, de a szakembert eligazító finom apróságok fölleltározására tárgycsoportonként kidolgozott űrlapok kellenek. Az azon, rendszerbe szedve összegyűlt adatok jól használhatók lehetnének, s azoknak már tudományos értékük is volna.

Összegezve az ismertetést ill. bírálatot, az előszóban olvasottakra kell visszautalnom: ".állítólag minden kézikönyv harmadik kiadása sikerül csak igazán." Lehet, hogy az állítást tapasztalás igazolja, de mi most még csak az elsőnél tartunk. Biztosan tudjuk, hogy sok munkára lesz szükség már a második kiadáshoz, többek között a tartalomjegyzék és az oldalszámok összepárosítására is.

Szemerey Tamás
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Technológia Tanszék

(A cikk hamarosan megjelenik az Értékőrző c. folyóiratban is.)