Vajai Tamás: AZ ÉPÍTÉSZET MÁS!

Az építésügy valamennyi szereplõjének fontosságát elismerve és hangsúlyozva ki kell mondanunk: az ÉPÍTÉSZET más!

Többször, többféle módon kifejtettük, hogy az építés ténye nem feltétlenül jelent inspiratív minõségigényt, és ebbõl fakadó értékteremtõ építészetet. Széchenyi ezt tudta! Az "építs – ne ronts" meghökkentõen bölcs fogalompár azt a felismerést tükrözi, hogy a cselekvés – ha úgy tetszik a "tett" – értékét nem önmaga, hanem a vezérlõ, célokat kitûzõ eszme, a helyes cél határozza meg. E fogalompár ma az "építés – építészet" fogalompár tartalmi tisztázásához ad segítséget.

Kétségbeejtõ, hogy a mai magyar köztudatban, a médiában, a politikában, sõt a szakmán belül is mennyire tisztázatlanok ezek a fogalmak, és ebbõl következõen mekkorák a tévedések. A probléma lényegét egy példázattal tudjuk szemléletessé tenni:

Az évekkel korábban szétdarabolt, és a magyar államigazgatásban egységes képviselet nélkül álló építésügy – pótlék gyanánt – életre hívta és mûködteti az Építési Fórum nevû szervezetét (nincs összefüggésben az Építészfórummal – a szerk.). A kormányváltást követõen, az új politikai vezetés és az építésügy elsõ találkozásán – a kétségtelen együvétartozás okán is – természetesen az építészet képviselete is jelen volt. A találkozáson végigdübörgött az évi 1600 milliárdos gazdasági forgalom önérzete s tisztelete, és teljes volt az egyetértés ennek a gazdasági erõnek a fontossága tekintetében. A felek biztosították egymást a kölcsönös érdekekrõl és a kölcsönös megbecsülésrõl. A messziretekintõ megbeszélésnek "tervezés" álnéven, s vélt gazdasági súlyának megfelelõen – néhány százalék mértékéig – szereplõje volt az ÉPÍTÉSZET is.

Mégsem voltunk boldogok! Az építésügy valamennyi szereplõjének fontosságát elismerve és hangsúlyozva ki kell mondanunk: az ÉPÍTÉSZET más!

A teljes szöveg pdf formátumban olvasható.