Közélet, hírek

Válasz Mónus Jánosnak és többeknek

1/1

Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. 02. 22, fotó: Vargha Mihály

Hirdetés
?>
Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. 02. 22, fotó: Vargha Mihály
1/1

Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. 02. 22, fotó: Vargha Mihály

Válasz Mónus Jánosnak és többeknek
Közélet, hírek

Válasz Mónus Jánosnak és többeknek

2010.03.26. 10:20

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Ertsey Attila

Vélemények:
2

Dosszié:

"Most újra kell gondolni a munka menetét, és továbbra is az a lehetőség marad, hogy kérjük mindazokat a területi kamarákat – Budapestet is -, akik megtehetik, ez évre adjanak egyszeri támogatást pénzben és munkában, függetlenül a küldöttgyűlés eredményétől, önként." Ertsey Attila írása.  

Válaszomat azzal kell kezdjem, hogy elnézést kell kérjek Jánostól, a Budapesti Kamarától és többektől, akiket túl érzelmesre sikerült kirohanásommal megsértettem. Nem fogadtam meg Noll Tamás tanácsát sem, hogy nem szabad megsértődni. Igaza volt. Nem célom megosztani az építészek közösségét, abban a mai helyzetben, amikor egy botrányra inkább odafigyel mindenki, mintsem arra, hogy például elmenjen a küldöttgyűlésre.

Bizonyos tényeket újra kell értékeljek most, a küldöttgyűlés után.
Először is természetesen mindenkinek joga van bárhogyan szavazni, ez a többségi demokrácia velejárója, aminek mindig van egy szenvedő alanya, t.i. akit leszavaztak (jelen esetben minket). Ezért elnézést kérek azoktól, akik úgy érzik, minősítettem őket a nem miatt. Nem volt szándékomban. Ezért vagyok a konszenzus híve, mert az megegyezés, és nem nullázza le a kisebbségi véleményt. Mivel időigényes, ezért vetik el általában, és ebből adódnak hasonló, megoldhatatlannak tűnő helyzetek, mint a mostani is.

A 20 %-ról
Kicsit körüljártam a BÉK helyzetét. Igen, a BÉK többet fizet be a MÉK-be, mint az a bizonyos 20 %, 32 % körüli a hozzájárulásuk. A kérdés az, sok-e ez, vagy kevés, mihez képest? Azt kell mondjam, hogy a mérethez képest kevés. Arányaiban Budapestnek többet kell vállalnia, mint a 20 %, de még a 32-nél is. Hogy megintcsak a Mérnök Kamarával példálózzak, ott a budapesti feladás 50 % körüli!

És válaszul az osztrák kamarával példálózó nickname-re, hozzáteszem, hogy az osztrák gyakorlatról szólván a regionális kamarákat is minden esetben említettem, de hozzá kell tenni azt, is, hogy ott is vannak helyi építészeti centrumok, és nem csak a régióknál. Amit kíván a Tisztelt Küldött, éppen azzal foglalkozunk, ha nem vette volna észre a küldöttgyűlésen elhangzottak alapján, méghozzá tagdíjemelés nélkül! Ha például az adminisztrációt, vagy az Etikai Bizottságokat központosítanánk, rögtön kiderülne fehéren-feketén, hogy mennyi ennek a költsége, és mekkora differencia marad, amivel például Budapest, vagy a többi kamara gazdálkodhat. A költségvetés-tervezet ennek figyelembevételével készült.

És még egyszer az osztrák példáról: a tagdíj differenciálása területileg történik, a legmagasabb a tagdíj Bécsben, 600-1000 Euro, míg vidéken a legalacsonyabb 150 Euro körül mozog, analóg módon a tervezési díjakkal. Magyarországon is van különbség, még ha a viszonyok csöppet sem mondhatóak konszolidáltnak.

Egy kis kamarának a működtetése fajlagosan gazdaságtalanabb, mint egy nagyé, mégis szükséges, hogy létezzen. Ezt is figyelembe kell venni. Budapest megtehette volna, hogy kicsit lecsíp innen-onnan. Semmit nem csípett le, 100 Ft-ot sem. Mert az a fura helyzet van, amit a küldöttgyűlés előtt is írtam, hogy például fizetések tekintetében a MÉK az egyik legszegényebb kamara. Ha pedig pénzről van szó, a szép szavak mögött meg kell nézni a valóságot is, mely számszerűsíthető. Közteherviselésről akkor beszélhetünk, ha ez személyekre lebontva is igaz. Ebben nagyon szemérmesek tudunk lenni.

Vita tárgya a FUGÁ-ra fordított pénzek kérdése. Nyilvánvaló, hogy ha a FUGÁ-ra nem kéne az idén költeni, a BÉK tudna némi többlet-támogatást adni. Az idei – cca.15-mFt-os – támogatásra azonban kötelezettséget vállalt a BÉK, ebből nem lehet visszatáncolni, mert az a FUGA létét veszélyezteti. Ez egy róka fogta csuka – csuka fogta róka helyzet. Mert megítélésem szerint fontosabbak a reformok ebben az évben, mint bármi más, mivel választási év van. Viszont kár lenne veszni hagyni egy befejezés előtt álló projektet. Hagyjuk tehát a FUGÁ-t.

A kamarai biztosok hálózata is vitatéma, ebben pedig a BÉK-nek és a MÉK-nek konszenzusra kell jutnia, mert ez (is) országos jelentőségű kérdés. A hálózat léte, hasznossága, hatásköre, feladata lehet vitatéma, és ebben nem viselkedhet a BÉK úgy, mint állam az államban. Együttműködésre van szükség, nem rivalizálásra.
Budapest felelőssége kiemelkedik az összes területi kamara közül e kérdésben.
Mert amilyen alaphangot megüt, az kihat másokra is, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan foglalnak állást küldöttei az országos kérdésekben.

Mert azok a területi kamarák, akiknek van pénzük, de nemmel szavaztak, felülhetnek Budapest farvizére, és mondhatják, hogy akkor mi sem. És közben lehet szidni Budapestet is, biztos fedezékből. Ez senkinek sem jó.

Mónus János visszautasítja, hogy kampányoltak volna a nem mellett. Direkt módon nem tették, valóban. Az igen mellett pláne nem kampányoltak. Mégis, miért az jött le azok számára, akik ott voltak, hogy nem fontos az igen, el lesz valahogy a MÉK anélkül is? Mert én nem voltam ott – érvel János. 1956-ról is van véleményem, pedig nem voltam ott, de számomra hiteles szemléyek beszámoltak róla. János, ha nem fogadod el a véleményemet, olvasd el Vásárhelyi Dániel kommentjét, vagy kérdezd meg azon elnökségi tagjaink véleményét, akik ott voltak. És ajánlom figyelmedbe Bardóczy Sándor kitűnő és pártatlan beszámolóját a küldöttgyűlésről.

Egy további kritikát fogalmazott meg János, hogy hogyan terjeszthetünk be márciusban egy költségvetést, amikor már minden területi kamarának szinte elfogadott éves költségvetése van? Ez meg a tyúk és a tojás kérdése. Novemberben lettünk megválasztva, előtte nem készíthettünk költségvetést, és az azóta eltelt időben feszes tempóban raktuk össze a munkatervet, és a hozzárendelt költségvetést, és a területi elnökök értekezletén ismertettük is, amit a területek továbbvihettek volna. Egyszerre gyorsnak lenni és konszenzust elérni lehetetlen. Ez a kritika tehát nem állja meg a helyét. Ha így van, az a baj, ha nem így, akkor az.

Egy további vitatéma van még a reformok körül: alulról építkezzen, vagy professzionális bizottságok dolgozzák ki? János a TÖBBÉK anyagát preferálja, elvetvén a „felülről kitalált" reformokat. Az igazság középen van.

A MÉK fel kell használja, be kell építse a TÖBBÉK munkájának eredményeit. A MÉK által felkért szakértők azonban szakterületük legjobbjai, és bizonyos kérdésekben nagyobb a rálátásuk, mint a TÖBBÉK munkájában résztvevő kollégáknak. A kettőnek ki kell egészítenie egymást, sőt – továbbmegyek: a MÉK-hez és hozzám is rendszeresen érkeznek megfogalmazott problémák, javaslatok, melyeket kötelességem beépíteni, hisz ez a dolgunk. Ez válasz Huszti István levelére és közreműködési készségére is. Bár mindenki így gondolkodna közös ügyeinkről. Vissza kellene érkeznünk oda, ahol a kamarai tagok voltak 1945 előtt: élhettek jogaikkal, javaslataik alapján alakultak a jogszabályok, nem minisztériumi bürokraták által. Ehhez felelős és fölkészült, széles látókörű tagok közreműködésére van szükség.

Végszó
Levontam a következtetést a BÉK vezetésének álláspontjából:

  • nem akarnak pénzt adni a reformokra
  • nem tartják megfelelőnek a MÉK reformterveit.

Sajnálom. Országos hatáskörű kérdésekre nekünk van mandátumunk, még ha pénzünk kevésbé is van hozzá. A szakmai segítség felajánlását köszönjük, élni fogunk vele. Pénzről van szó, és érdekekről. Egy ilyen vitában sértődésnek helye nincs, ezt megtanultam. Ez azonban nemcsak rám vonatkozik. A helyi és országos érdekek egyeztetésében az első körben nem sikerült eredményre jutni. Ez sajnálatos, de tudomásul vesszük.

Most újra kell gondolni a munka menetét, és továbbra is az a lehetőség marad, hogy kérjük mindazokat a területi kamarákat – Budapestet is -, akik megtehetik, ez évre adjanak egyszeri támogatást pénzben és munkában, függetlenül a küldöttgyűlés eredményétől, önként. Erre kérjük – csak kérhetjük, lehetőségeik függvényében - azokat is, akiket bizottsági munkára felkértünk.

Remélem, az érzelmek elcsitulnak, és a munka elindulhat. A vitát nem kívánom lezárni ezzel, csak a feszültségek további gerjedését.

Ertsey Attila

 

Vélemények (2)
Vásárhelyi Dániel
2010.03.29.
11:20

A kamara országos jelenléte számomra olyan érték amely feltétlenül megőrzendő. De kétségtelen, hogy a kamarai törvény és a szervezetünk is megújulásra szorul. Nehéz azzal egyet érteni, hogy a "vidéki" ( micsoda sajátos magyar kifejezés ! ) kamarák racionalizálás címén számolják fel saját magukat. Az osztrák példa - túl a társadalmi viszonyok alapvető különbözőségén - leginkább azért sántít, mert ott a "vidéki" kifejezés teljességgel értelmezhetetlen. Ráadásul a regionális szerveződés a problémát nem fogja orvosolni. Legfeljebb a tüneteket fedi el, ideig-óráig. Egy kamara kell, erős szakmai érdek érvényesítő képességgel, egységes adminisztrációval, bizottságokkal és persze tagdíj beszedéssel, valamint megyénként területi képviseletekkel ( építészeti központokkal ) és választott tisztségviselőkkel. Mert a mi szakmánk társadalmi szerepvállalásának és kompetenciájának kitágítása óhatatlanul mások ( svindlerek, ellenérdekű felek, stb. ) érdekeinek sérelmével jár. Minden jószándékunk ellenére. Mert a felosztandó torta akkora, amekkora. Az érdekeink érvényesítéséért, a siker reményében küzdeni viszont csak egységben lehet/érdemes. A nagy többséggel, mindannayiunk bizalmából frissen megválasztott elnökséget sem lökhetjük oda a küzdőtérre eszköztelenül. Mert ez egyrészt megbocsáthatatlan és erkölcstelen képmutatás lenne részünkről, másrészt meg azért, mert a küzdelem végeredménye mindannyiunk bőrére megy. Szóval a magam részéről azt javalom, hogy a strukturális változások megtörténtéig, a területi kamarák akár egyszeri hozzájárulással is ( volt erre már példa ) de mielőbb támogassák a Magyar Építész Kamara program bizottságai munkájának folytatását. A kamara elnökségének erről kellene diskurzust folytatnia a területi kamarák elnökségeivel. Úgy számolom, hogy négy-öt ilyen országjáró úttal megteremthető lenne a program iránti bizalom és a dolgaink egyenesbe jöhetnének. Mert azt is látni kell, hogy amíg mi parciális érdekek mentén torzsalkodunk, addig a dolgok meg fognak történni nélkülünk. Mégpedig rövidesen. Nem szándékom a helyzet dramatizálása - de csak nekem lenne amolyan történelmi „ déjà vu ” érzésem … ?

Nekünk Mohács kell ?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Moh%C3%A1csi_csata

Az 1526-os év [szerkesztés]

A magyar udvar 1526-ban idejekorán értesült arról, hogy a szultán ismét Magyarország ellen készül. Már 1525 végén megtudhatták az ide menekült Bakics Pál szerb vajdától, hogy a szultán célja Buda megszerzése. Mások arról tudósítottak, hogy a törökök az országba vezető utakat figyelik, vizsgálják. A hírek hallatán a király parancsot ad a bánoknak, hogy készüljenek fel a védelemre. Ám most sem történt más, mint öt évvel azelőtt. Nem volt pénz. A telet az udvarnál töltő Tomori hiába kért pénzt, hiába figyelmeztetett, senki sem hederített rá. Kinevezték ugyan kincstartónak, ám az adott körülmények között ez puszta cím volt, semmi más. A csalódott, megkeseredett Tomori egy éjjel azután szinte menekülve hagyta el Budát. Visszatért csapataihoz, amelyek akkor már 11 hónapja nem kaptak zsoldot. Látván, hogy semmi sem történik az ország védelmében, a végvidéki parancsnokok márciusban beadták lemondásukat. Ám ahogy a védelem, úgy a lemondásuk sem érdekelt senkit. A magyar nemesség az április 24-re kitűzött rákosi országgyűlésre készült, ahol fontos dolgokról: személyes ügyekről, a főúri és a köznemesi párt közti viszályokról kellett dönteni. Csak az országgyűlés vége felé, május 1-jén hoztak konkrét védelmi határozatokat: azonnal meg kell erősíteni és fel kell szerelni a végvárakat, a hadaknak fel kell készülniük a táborba szállásra. Megszavazta a hadiadót és elhatározta, hogy a nemesek ne csak személyesen jelenjenek meg, hanem annyi katonát is állítsanak, amennyit csak tudnak. E határozatnak viszont nem volt nagy foganatja. Mindezek végrehajtásához azonban még mindig hiányzott a legfontosabb: a pénz. Az egyetlen ütőképes magyar fegyveres erőt ekkor csak Tomori 2000 katonája jelentette, akik azonban az állandó csatározásokban egyre fogytak, segítség pedig éppen csak annyi érkezett - no nem az udvartól, hanem a pápától és néhány határszéli birtokostól -, ami a veszteségeket ellensúlyozta. A háború hírére Lajos segítséget kért az európai fejedelmektől, de csak VIII. Henrik angol király ajánlott fel segélyt (amely 1527-ben érkezett meg Mária királynéhoz, Pozsonyba), továbbá a pápa 50.000 aranyat, ellenben sem V. Károly, sem Habsburg Ferdinánd (osztrák főherceg, a magyar király sógora) nem tettek semmit. II. Lajos megkísérelt a védekezés érdekében hitelt szerezni a Fuggerektől, azonban ők a Magyarországon korábban bevezetett kereskedelmi vámok miatt nem adtak. Szerencsés Imre alkincstárnok sem adott kölcsönt. Antonio Giovanni da Burgio pápai nuncius 1526. január 18-án Budáról küldött jelentésében siralmas képet fest a magyarok hadi előkészületeiről. (Lásd a Wikidézetben.)

 

domgab
2010.03.28.
20:41

Tisztelt Ertsey Attila úr!

Jelenleg nem töltök be küldötti tisztséget, így a pontos részleteket nem tudom a szavazásról, gyakorlatilag innen, az építészfórumról értesültem a fejleményekről - pontosan az elmaradt fejleményekről. A centralizálás, Budapest központúság szerintem sem támogatható minden tekintetben. Kizárólag az etikai - bizottsággal kapcsolatban kívánok reflektálni írására, mely szerint egy központi bizottsággal pénzt lehetne spórolni. Kinek és mennyit? A Jász-Nagykun-Szolnok megyei kamara költségvetése nem volt deficites az elmúlt évben, tehát a megyei kamarának nem "létszüksége" a ef bizottságának megszűntetése. Ezek szerint kizárólag a MÉK-nek érdeke a bizottság megszűntetése, hogy a megspórolt pénzt megkaphassa..., de mennyit? jelenleg  itt nálunk a díjazás az elnöknek brutto 15e Ft, tagoknak brutto 10e Ft havonta - HA van beérkező ügy! Amennyiben ezt követik, vagy követnék a megyei kamarák a MÉK ebből befolyható többlet bevétele kamránként maximum 100-200 ezer Ft, összesen max 3mFt lehetne. Ha figyelembe vesszük, hogy új ef szabályzatot kéne létrehozni, a megnövekvő ügyszám miatt a központban új embereket kéne alkalmazni. nyiValószínű, hogy még ráfizetés is lenne a MÉK-nek, tehát megítélésem szerint indokolatlanul szorítaná perifériára a vidéki építész társadalmat ebben a tekintetben  a centralizáció, tényleges előnyökkel nem járna.

Személyes véleményemet írtam le - kamaránk hivatalos álláspontját nem ismerem - azonban az etikai-fegyelmi bizottság független így talán figyelembe lehet venni a véleményemet:

Tisztelettel: Dombi Gábor, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Építész Kamara, Etikai-fegyelmi bizottság elnöke

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

BAMBI ESZPRESSZÓ // Egy hely + Építészfórum

2021.06.08. 14:43
00:07:10

A most 60 éves Bambi Eszpresszó 1961 május 1-én, a munka ünnepén nyílt meg. A Frankel Leó utca sarkán álló, id. Janáky István által tervezett Lottóház aljában helyet kapó kávézó lényegében a megnyitása óta nem változott. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében az épület és az azt legendássá tevő eszpresszó történetét is megismerhetik a nézők.

A most 60 éves Bambi Eszpresszó 1961 május 1-én, a munka ünnepén nyílt meg. A Frankel Leó utca sarkán álló, id. Janáky István által tervezett Lottóház aljában helyet kapó kávézó lényegében a megnyitása óta nem változott. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében az épület és az azt legendássá tevő eszpresszó történetét is megismerhetik a nézők.

Helyek/Városépítészet

NAPRAFORGÓ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2021.06.08. 14:40
00:07:42

Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar építészettörténet kiemelkedő állomása, mivel ennek a kezdeményezésnek köszönhető a Bauhaus szellemiségének meghonosodása hazánkban. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának mai részében a számos különböző hátterű építész által létrehozott, mégis egységes hangulatot árasztó mintateleppel ismerkedhetünk meg.

Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar építészettörténet kiemelkedő állomása, mivel ennek a kezdeményezésnek köszönhető a Bauhaus szellemiségének meghonosodása hazánkban. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának mai részében a számos különböző hátterű építész által létrehozott, mégis egységes hangulatot árasztó mintateleppel ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk