Helyek

Város a mélyben

1/8

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/8

Város a mélyben
Helyek

Város a mélyben

2006.04.12. 10:44

Cikkinfó

Szerzők:
Szemerey Samu

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Mit rejt egy város? Kik kutatják? Kik emlékeznek? Miért érdekes ez? Mit lehet kezdeni egy város gyomrában?  Szemerey Samu beszámolója a Földalatti Budapestről

Helyszín: Sziklakórház. Az meg hol van. A Vár alatt. Nem, a Gellérthegyben. De át lehet menni. Meg a Duna alatt is, egészen a Fehér Ház alá, ahol meg ott a pártmetró vége. Onnan meg le az atombunkerbe. 

Mit rejt egy város? Kik kutatják? Kik emlékeznek? Miért érdekes ez? Mit lehet kezdeni egy város gyomrában? 

A Krétakör és az Építészfórum beszélgetése ezekre a kérdésekre kereste a választ azokkal az elszánt látogatókkal, akik az egyik első verőfényes tavaszi délutánon leszálltak a Várhegy mélyére, hogy a Sziklakórház egyik nagytermében részt vegyenek az eseményen. A beszélgetés vendégei Erő Zoltán építész, városépítész és N. Kósa Judit történész, újságíró voltak, akiket a házigazda, Szemerey Samu építész kérdezett. A délután során elhangzott szövegrészleteket a Krétakör színészei, Gyabronka József, Katona László és Rába Roland olvasták fel. 



 

Budapest alatt, mint minden nagyváros alatt természetes és mesterséges terek sorozatai húzódnak, a magyar főváros azonban ezek közül is kiemelkedik természeti adottságainak, a budai barlangrendszereknek és föld alatti termálforrásainak köszönhetően. Ezek mellett, de sokszor ezekkel egybeépülve jöttek létre évszázadok alatt a közművekhez, a hadviseléshez és a közlekedéshez kapcsolódó föld alatti rendszerek, amik mára az egész várost behálózzák. Némelyik megléte közismert – mint például a várbeli barlangoké, vagy a metrót kibővítő szervizalagutaké – de számos olyan hatalmas építészeti mű felett megyünk el minden nap, amiről szinte alig lehet hallani. Hajózható méretű műemlék csatorna a Szabadság híd pesti oldalán? Gyalogos átjáró a Duna alatt a Petőfi-hídnál? Víztározók a Gellérthegyben, légvédelmi bunker a Naphegyben, városrész méretű pincerendszer Kőbányán? Mind itt vannak alattunk. 

Nem véletlen, hogy amilyen ismeretlennek, olyan titokzatosnak is hatnak ezek a terek – a föld alatti világhoz mítoszok, városi legendák tömege nőtt hozzá: a vár barlangjaiban évekig rejtőző török és német katonák, a Keleti pályaudvar alatt elásott mozdonyok, a metróalagutakból nyíló pártállami bunkerek és különjáratok ugyanúgy részei Budapest legendáriumának, mint a föld feletti történetek. Az emberi kíváncsiság természetes terepe a házak alatti, a mélyben létező másik világ – Jules Verne regényeitől Walter Benjaminon át Gaston Bachelardig sokmindenki foglalkozott a föld alatti terek és az emberi psziché szövevényes kapcsolatával. 

A felszín alatti város története ugyanakkor egy másik nézőpontot is őriz: az itteni terek leírása sajátos történelmi ívet rajzol fel a város életében. A török korban is használt budai barlangok a város összes ostromában fontos szerepet játszottak, de a huszadik században, különösen annak második felében kétszer is meghatározóvá váltak az összes föld alatti terek, létezők és elképzeltek egyaránt. A második világháború alatt szinte életmóddá vált a föld alatti, házak alatti létezés, aminek technikáit mai ésszel alig lehet elképzelni, még ha egy bunkerkórházban is ül az ember. Ötvenhatban még elevenen élt ez a tudás, és döbbenetes erővel tört elő – legutóbb Nádas Péter új regényében olvasható ez, akárcsak a Köztársaság téri ostrom kirobbanásában meghatározó föld alatti börtönök legendái. Persze a történelem itt nem állt meg, a föld alatti város története csendes és látványos epizódokban folytatódik – utóbbira példa a Krétakör közelmúltbeli kísérlete a félkész Erzsébet téri Gödör színháztermének megnyitására. Ez az eset a kortárs földalatti terek – négyes metró! – mellett azok hozzáférhetóségéről is szól. 

Hogy hogyan is került ki ez a világ a nyilvánosság látóköréből, hogy miért nem ismerhető meg az alattunk levő város, ez volt a beszélgetés harmadik témája. A nyugat-európai nagyvárosok legújabb kori jellegzetessége az építészet mint informatív és szórakoztató közeg, mint a megismerés közegének megjelenése. A város ismét meghatározó kulturális tényezővé vált, megismerése pedig saját magunk megismeréséhez járul hozzá. Komoly mozgalmak kutatják a föld alatti infrastruktúrát, amibe a kezelő intézmények is beszálltak: a nyugati tömegközlekedés arculatképző és idegenforgalmi elemévé vált saját föld alatti tereinek bemutatása. Ahogy a hadi infrastruktúra már évtizedek óta ilyen státuszú, mára a közműrendszerek is az épített – kulturális – emberi környezet részeiként ismertek és hasznosítottak. 

A városi archeológia műfaja Magyarországon egyelőre szinte ismeretlen, különösen intézményi keretek között. A mérnökképzés keretein túl gyakorlatilag nincs bejutás a főváros föld alatti tereibe, holott ezek komoly idegenforgalmi és kulturális potenciállal rendelkeznek. Ahhoz, hogy ezek a közös emlékezet, a városban élők közös identitásának részévé válhassanak, annak széleskörű felismerése szükséges, hogy az épített környezetnek nem csupán a művészettörténet által elismert szelete hozza létre saját örökségünket és kultúránkat. A közigazgatás, a hazai (kulturális) politika számára új nyelv megtanulásában a civil kezdeményezések nagy jelentőségűek – a beszélgetés résztvevői remélhetőleg kaptak egy kis lendületet, hogy ebben tevékenyen is megnyilvánuljanak. Irány: lefelé. 

Szemerey Samu 
fotó: Somlyódy Nóra, Vargha Mihály 

a felolvasott szövegrészletek forrásai:
Saly Emil: Budapest közműrendszerei (in: Budapesti Negyed II/3.)
Walter Benjamin: Egyirányú utca – Berlini gyermekkor a századforduló táján (Atlantisz kiadó, Budapest, 2005)
Nagy Lajos: Pincenapló (in: Budapesti Negyed II/3.)
Nádas Péter: Párhuzamos történetek (Jelenkor, Pécs, 2005)
Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a föld alatti kazamaták mítosza (in: Budapesti Negyed II/3.) 

 

kapcsolódó oldalak:
budapesti negyed 1994 ősz - A város alatt

négyes metró

a négyes metró állomásainak tervei

a budapesti csatornázás története

a Kis-gellérthegy föld alatti létesítményei

a budapesti aluljárók fejlesztése és megítélése

a Gellért tér fürdőalagútja

Odalent - alkotóhét a Műegyetemen

tanulmány a hazai föld alatti honvédelemről

 
föld alatti kutató linkek:
International Urban Glow: Europe underground

Infiltration

The derelict sensation

Abandoned places

Zone tour: database of urban exploration

Underground Kent

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk