Webmustra III.

Bár a webdizájn önálló szakma, mégis egy kicsit építészet – főképp ha egy építésziroda honlapjáról beszélünk. A sok és sokféle adat elrendezése a digitális térben komoly funkcionális problémát, egyfajta térképzési feladatot is jelent. Immár hagyományos évvégi webmustránk során kiemeltünk néhány jellegzetes példát a hazai kínálatból.

Áttűnő rétegek

A Horváth és Patartics Építésziroda honlapja (www.hp-arch.hu) azon kevés építészeti webhelyek közé tartozik, melyben az épületfotókból, látványtervekből, alaprajzokból és műleírásokból álló portfolió és a szükséges adatok mellett színvonalas elméleti írások, elemzések is megjelennek. A tiszta, szikár, mégis látványos dizájn egyes mezőit mindössze három szín, a fekete, a fehér és a szürke tölti ki. A visszafogott, kiegyensúlyozottan komponált grafikát csak kevés mozgó elem élénkíti: ezek finoman, lassan, mindig egy irányba „úsznak" az oldalon, túlzott dinamikába sohasem csapnak át. A weboldal menüinek egyes „rétegei" szinte „áttetszőek", azaz teljes mértékben feltárulnak előttünk minden egyes oldalon. Ugyanakkor a rengeteg menüpont mégsem uralja az összképet: az egyes menümezők mérete az éppen aktuális jelentőségüknek megfelelően változik, mindig az éppen adott rangsornak megfelelő helyet és felületet foglalják el. A vizuális kompozíció tulajdonképpen azt szolgálja, hogy kvázi keretet alkosson az épületek ábrázoló fotóknak, rajzoknak, írásoknak. A weboldal tehát nemcsak esztétikailag, de funkcionális értelemben is kiváló.

Izgalmas tartalom, unalmas külső

A Narmer Építészeti Stúdió szokatlanul sokoldalú és speciális tevékenységet folytat: az építészeti tervezés mellett belsőépítészettel, kiállítás-installációkkal, régészeti ásatásokon feltárt romok rekonstrukciójával, grafikai tervezéssel is foglalkozik. A cég weblapja (www.narmer.hu) azonban ezt az izgalmas és egyébként igen színvonalas tartalmat rendkívül információszegényen tálalja, unalmas és kissé rugalmatlan szerkezetbe erőltetve tálalja. A kezdőoldalt és az egyes főmenük nyitóoldalai nem tisztának, vagy elegánsan visszafogottnak, inkább üresnek tűnnek: a menücsíkok hosszú sora mellett a nagy szürke alapot egy-egy ábrával próbálták tagolni, melyek azonban merevek, „szárazak", így nem is alkalmasak arra, hogy feldobják a látványt.

Az oldalról gyakorlatilag teljesen hiányzik a szöveg, viszont sok a kontextusából kiragadott, a látogatót segítő magyarázatokat nélkülöző, s így nehezen értelmezhető kép, rajz. Sok fotó, grafika tablószerűen összevágva jelenik meg: ez nem internetre, inkább „élő" kiállításra való előadásmód.

Az oldal alkalmas valamiféle tájékozódásra, de a web fantasztikus kommunikációs lehetőségeit szinte egyáltalán nem használja ki.

Nyakkendős-laptopos

A Mestervonal Kft. honlapja (www.masterline.hu) olyan, mintha valami üzleti tanácsadó cégeknek kifejlesztett weblapvarázslóval készült volna, vagy az ilyen vállalatokra specializálódott grafikai cégtől rendelték volna meg: az egész nagyon friss-ropogós, nagyon feszes, „nyakkendős", és a szó marketinges értelmében „bizalomgerjesztő" és „logikus". Még az illusztráció is ehhez igazodik: az egyes menüket rajztáblára mutató fehéringes-mandzsettás kar, kézfogás, klaviatúra, iránytű, töltőtoll, építkezésen telefonáló sisakos hivatalnok vezeti be. Hozzá kell tenni, hogy ez a dizájn egyáltalán nem véletlen: a cég az építészeti és szakági tervezés illetve településtervezés mellett kivitelezés-szervezéssel, műszaki ellenőrzéssel, szakértéssel, állapotfelméréssel és szaktanácsadással is foglalkozik.

A kétségtelenül nagyon jól áttekinthető oldalon az építészeti portfolió is inkább csak illusztratív, semmint informatív jellegű: az egyes projekteket csak egy-egy kép és az alapadatok mutatják be.

Fehér éter

Novkov Bránkó fiatal és igen tehetséges építész honlapjáról (www.novkovbranko.hu) első látásra hajlamos az ember azt mondani, hogy „semmi különös" és hogy divatosan minimalista. Ha ez utóbbi megállapítás talán igaz is, a látvány lírai, szinte meditatív fekete-fehérsége mégis megragadja a látogatót. A „semmi esztétikája", a japán építészet „üres terei" jutnak eszünkbe – olyan, mintha a maga a honlap nem is létezne: a gyönyörűen kivitelezett látványtervek, rajzok és a menüpontok egyszerű betűsorai lebegni látszanak a fehér éterben. Az egyetlen erős vizuális elem az építész személyes logója.

Szellem nélkül

A Céh Tervező, Beruházó és Fejlesztő Zrt. honlapjának (www.ceh.hu) nyitóoldala a legnagyobb projektek fotóival és hangzatos jelmondatokkal indul („Híd, amely összeköti múltunkat és jövőnket", „Zenei mű – mérnöki partitúrából", „Az érték, amit létrehozunk, a jelen társadalmi értéke, mely a jövőbe mutat"). A weboldal arculata jellegtelen, neutrális, nélkülöz mindenfajta grafikai szellemet, bár kétségtelenül nagyon könnyű eligazodni a menüpontok között.

Ez csak azért meglepő kissé, mert a vállalat sok egyéb tevékenységi köre mellett markáns alkotói „oldallal" is rendelkezik – bár építészeti teljesítménye vegyes színvonalú (a leggyönyörűbb mérnöki alkotásoktól az esztétikai értelemben igen gyenge irodaházaikig terjed a skála). Talán a szerteágazó cégprofil miatt választották ezt a „közös nevezőnek" szánt érdektelenséget? Az arctalanságot azonban semmiképpen sem indokolja a sokféleség – már csak azért sem, mert mindeközben a cég logója messze nem semleges: gót betűivel, ovális pecsétformájával olyan anakronisztikus látványt nyújt, amely erősen kiemeli környezetéből.

Haba Péter

a szerk.