Zeppelin nélkül az élet...

Hetek óta nem adtunk hírt a Bécsi utcai történésekről, pedig vannak. Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítványtól számol be a fejleményekről.

Hetek óta nem adtunk hírt a Bécsi utcai történésekről, pedig vannak.

A másodfokon módosított (a beépítési paramétereket kb. 60%-ra csökkentő) elvi építési engedély még mindig számos jogsértést tartalmazott, amik miatt az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság és a Budapest Világörökségéért Alapítvány is a bírósághoz fordult. Elsősorban a KÖH kihagyása okán, hiszen a városképi átlátszások, együttlátszások miatt valószínûleg 30 m-nél is jóval alacsonyabb épület lenne csak építhető a még beépített telkeken, amelyekre azonban telekalakítási engedély nélkül nem is lett volna szabad elvi építési engedélyt kiadni. Érdemes megnézni az ICOMOS MNB mellékelt keresetét, milyen csalafinta csiki-csukit játszanak a hivatalok. Mindkét civil szervezet kérte a jogerős, de jogsértő másodfokú elvi engedély végrehajtásának felfüggesztését, azaz az abban foglalt beépítési paramétereknek a bírósági ítélet meghozásáig való hatálytalanítását.

A beruházó kérelmére november 30-án megkezdődött a Bécsi u. 6-8-10 sz. épületekre a bontási engedélyezési eljárás. Mivel az elvi engedély a bontás kérdését nem vizsgálta, és ebbe az eljárásba most bevonták a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, a világ szeme a KÖH-ön van. Egyelőre csak az hírlik, hogy a kerületi építési hatóságot hiánypótlásra szólította fel.

Az UNESCO-nak a kortárs építészet és a világörökség konfliktusainak elkerülésére, menedzselésére ill. a jó együttműködésre 2005-ben kiadott Bécsi memorandum (ld. lent) nevű igen fontos, de nálunk, úgy látszik, illetékes pl. tervtanácsi körökben nem forgatott ajánlása szerint pl. a bontás kérdésében való döntéshez értékleltár és értékbecslés készítése szükséges. Mindenesetre az építészeti indok nélkül elvett fővárosi védelem a Fischer-féle üzletházat máris az átlag fölé pozicionálja, de a szeptemberi MUT-ankét óta tudjuk, hogy a hatályos törvény szerint a műemléki jelentőségű terület  “valamennyi ingatlana esetében biztosítani kell az építészeti, városépítészeti, [...] értékek fenntartható használatát". Értékek pedig itt számosan vannak.

A Fischer-ház (Bécsi u. 10., Harmincad u. 3.) fővárosi önkormányzati védettségének visszaállítására terjesztett elõ javaslatot az LMP fővárosi frakciója a december 15-i közgyűlésre (mellékelve), amelyet azonban napirendre sem vettek.

A nemzetközi ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa) nyilatkozatban ítélte el a projektet. A Ráday Mihály legutóbbi állásfoglalásában említett írás a nemzeti bizottságok Európai Csoportja októberi dublini ülésén megtárgyalt tervet nagyon negatívnak minősíti és feltétlen újragondolását sürgeti. Mellékeljük.

A nyilatkozathoz tartozó kisérőlevél felhívja a figyelmet arra, hogy a projekt az UNESCO Világörökség Bizottság által kiadott Gyakorlati Útmutató 172. §-a alá tartozik, amelynek értelmében jelentősebb beavatkozások előtt a Világörökség Központtal időben egyeztetni kell. Ez a paragrafus segített UNESCO szakértők kiküldésével a budai alsó rakpartra tervezett autósztráda megelőzésében is. Ha szükségessé válik, és a hatóságok nem fordulnak a párizsi Központhoz, ismét a civil szervezetek közbenjárása következik majd.

Korompay Katalin, Budapest Világörökségéért Alapítvány

---

VILÁGÖRÖKSÉG ÉS KORTÁRS ÉPÍTÉSZET – A TÖRTÉNETI VÁROSKÉP KEZELÉSE
(“World Heritage and Contemporary Architecture - Managing the Historic Urban Landscape")

Bécsi Memorandum 2005

BEVEZETÉS
(1)  Emlékeztetve arra, hogy a Bécsi Memorandum egy, a „Világörökség és kortárs építészet – a történeti városkép kezelése" tárgyában, a Világörökség Bizottság 27. ülésén (Párizs, 2003. június 30 – július 5., a határozat száma: 27COM 7B.108) kezdeményezett, és Bécsben, Ausztriában 2005. május 12-14. között, az UNESCO égisze alatt, 59 ország több mint 600 szakemberének részvételével tartott nemzetközi konferencia eredménye;

(2)  Figyelembe véve az „UNESCO Kulturális és természeti világörökség védelméről szóló konvencióját" (Világörökség Konvenció, 1972.), idézve annak 4. és 5. pontjait, amelyek a teljeskörű együttműködésért és a megvitatás szükségességéért törnek lándzsát az erős gazdasági dinamizmussal és a jelenlegi strukturális változásokkal küszködő, az UNESCO Világörökség Listájára felvett városokkal kapcsolatosan;   

(3) Figyelembe véve továbbá, hogy a helyszínek a Rendkívüli és Egyetemes Értékekről szóló Nyilatkozat alapján világörökségi listán szerepelnek, és hogy ezeknek az értékeknek a megóvása minden védelmi és fenntartási stratégia alapjául kell hogy szolgáljon;

(4)  Figyelembe véve különösen az 1964. évi Velencei Kartát (Nemzetközi karta a műemlékek és műemléki helyszínek konzerválásáról és restaurálásáról), az 1968. évi „UNESCO Ajánlásokat a köz- vagy magánmunkák által veszélyeztetett kulturális örökségek védelméről", az 1976. évi „UNESCO Ajánlásokat a történeti értékű területek védelméről és jelenlegi hivatásáról", az 1989. évi „Nemzetközi kartát a történeti kertek védelméről" (Firenzei Karta), az 1987. évi „Nemzetközi Kartát a történeti városok és városi területek megőrzéséről" (Washingtoni Karta) és az 1994. évi Nara Dokumentumot a hitelességről;

(5)  Azt óhajtva, hogy a Bécsi Memorandumot az említett dokumentumok, valamint a műemlékek és műemléki helyszínek fenntartható védelméről folyamatban lévő vita folytatásaként kezeljék, olyanként, ami kulcsfontosságú állásfoglalást tartalmaz a kortárs építészet, a városfejlesztés, a táj integritása teljeskörű megközelítéséhez, a létező történeti szövetre és épületállományra alapozva.

MEGHATÁROZÁSOK
(6)  A jelen Memorandum az UNESCO Világörökség Listáján szereplő vagy a felvételre javasolt történeti városokra, valamint azokra a nagyvárosokra vonatkozik, amelyek területén világörökségi műemlékek vagy műemléki helyszínek vannak.

(7)  Történeti városképnek az 1976-os „UNESCO Ajánlások a történeti értékű területek védelméről és jelenlegi hivatásáról" szerint azon együttesek, épületcsoportok, építmények és be nem épített területek számítanak természeti és ökológiai környezetükben, ide értve a régészeti és paleontológiai helyszíneket is, amelyek jelentős időszakon át emberi környezetben lévő emberi településeket alkottak és jelentősek régészeti, építészeti, prehisztorikus, történeti, tudományos, esztétikai, szociokulturális vagy ökológiai szempontból. Ezek a városképek formálták mai társadalmunkat is, és fontos szerepük van abban, hogy megértsük, miként élünk ma.

(8) A városkép mai és egykori társadalmak önkifejezésébe és fejlődésébe van beágyazódva, és mindig lokális jellegű. Karakter-hordozó elemekből áll, amik kiterjednek a térhasználatra, a környezetmintákra, a vizuális kapcsolatokra, a topográfiára, a talajra és a növényzetre, valamint a műszaki infrastruktúra minden elemére, beleértve az apró tárgyakat és szerkezeti részleteket (járdaszegély, útburkolatok, vízelvezető árkok, világítótestek stb.).

(9)  Az adott összefüggésben kortárs építészetnek számít minden jelentős tervezett vagy megvalósuló beavatkozás az épített történeti környezetben, ide értve a szabad területeket, az új építményeket, a történeti épületek vagy helyszínek toldalékait, kiterjesztéseit vagy átalakításait.

(10)   A kulturális örökség fogalmának különösen az elmúlt évtizedben tapasztalható kitágulása, aminek nyomán felismerték a közösségben élő ember és a táj humánus együttélését, és azt széles körben próbálják értelmezni, új megközelítéseket és módszereket tesz szükségessé a városvédelem és a fejlesztés területi kontextusában is. A nemzetközi karták és ajánlások azonban mindezideig nem foglalkoztak kellő mértékben ezzel a fejlődéssel.    

(11)  A Bécsi Memorandum hangsúlyozza, hogy szükség van kortárs fejlődésre az általában örökségi értékű városképnek nevezett területen, amit viszont a karták, védelmi jogszabályok gyakran „történeti központnak", „együttesnek" vagy „környezetnek" neveznek, hogy szélesebb területi vagy táji kontextust kölcsönözzenek neki.

(12)  A történeti városkép  kivételes és univerzális jelentőségét az urbanizáció folyamatának a meghatározó korszakon átívelő fokozatos fejlődéséből, vagy akár tervezett területi fejlesztéséből nyeri, s magába foglalja a környezeti és topográfiai adottságokat, kifejezi a társadalmakhoz tartozó gazdasági és szociokulturális értékeket. Ebben a minőségében a történeti városkép védelmének és fenntartásának ki kell terjednie a hivatalos jegyzékekben szereplő műemlékekre, nem-kevésbé az együttesekre, azok fizikai, funkcionális, látványi, materiális és immateriális kapcsolataira a történeti típusokkal és morfológiával.

ELVEK ÉS CÉLKITŰZÉSEK
(13)  A funkcionális használat, a társadalmi szerkezet, a politikai tartalom és a gazdasági fejlődés folyamatos változása formát ölt a megörökölt történeti városkép strukturális beavatkozásainak megjelenéseiben, s ez a döntéshozók előretekintő akcióit igényli, valamint párbeszédet a többi szereplővel és kockázatviselővel.   

(14)  A történeti városképben megjelenő kortárs építészet uralkodó formája adjon választ a fejlődés dinamikájára, s ezzel egyrészt segítse elő a társadalmi-gazdasági változásokat és a növekedést, másrészt tartsa tiszteletben a megörökölt városképet s annak táji környezetét. Élő történeti városok, különösen pedig a világörökségi városok olyan városrendezési és -kezelési politikát igényelnek, ami a megőrzést kulcskérdésnek tartja. Ennek az eljárásnak a során a történeti város hitelessége és integritása nem lehet kompromisszum tárgya.

(15)  Történeti városképeink jövője kölcsönös megértésre szólít fel a politikacsinálók, a városrendezők és -fejlesztők, az építészek, a műemlékvédők, az ingatlantulajdonosok, a befektetők és az érintett lakosság között, valamint arra is int, hogy működjenek együtt a városi örökség megóvásában, nem feledve azonban a társadalom érzékeny kulturális és történeti módon való korszerűsítését és fejlődését, erősítve annak identitását és társadalmi összetartozását.

(16) Figyelembe véve az ember és környezete közt fennálló érzelmi és a helyhez kötődő kapcsolatokat, alapvetően fontos biztosítani az élet urbánus környezeti minőségét, ami a város gazdasági sikereit, valamint társadalmi és kulturális vitalitását is elősegíti.

(17)  A fizikai és funkcionális beavatkozások központi törekvése az legyen, hogy fejlessze az élet minőségét azáltal, hogy javítja a lakó-, munka- és rekreációs feltételeket, illeszkedik a szokásokhoz anélkül, hogy veszélyeztetné a történeti város szerkezetének és formájának jellegzetességéből és jelentőségéből fakadó létező értékeket. Ez nem csak azt jelenti, hogy javítani kell a műszaki színvonalat, hanem azt is, hogy a történeti környezet rehabilitációjának és mai fejlesztésének az értékek teljeskörű inventarizációján és értékbecslésén kell alapulnia.

A FENNTARTÁS KEZELÉSÉNEK IRÁNYELVEI
(18)  A történeti városképbe való beavatkozás eldöntése gondos megfontolást, érzékeny kulturális és történeti megközelítést, a kockázatviselőkkel való konzultációt és szakmai tudást igényel. Az ilyen eljárás, ha vizsgálat tárgyává teszik a régi és az új közti térbeli összefüggést, tiszteletben tartják a történeti szerkezetet, az épületállományt és azok kölcsönhatását, az egyedi esetekben is megfelelő és kellő megoldást tesz lehetővé.

(19)  Az épületek mint elkülönült tárgyak felfogásával szemben a hely történelmének, kultúrájának és építészetének mély megértése alapvető jelentőségű a helyreállítás elveinek kialakításához; az egyes építészeti megbízások esetében a  tipológiai és morfológiai elemzésekhez  szükség van az urbanisták közreműködésére.

(20)  A tervezési eljárás fontos tényezője, hogy időben felismerjék és megfogalmazzák a lehetőségeket és a veszélyeket, s ezzel biztosítsák a kiegyensúlyozott fejlődést és tervezhetőséget. Minden szerkezeti beavatkozásnak a történeti városkép széleskörű vizsgálata és elemzése biztosítja a megfelelő alapot, egyben ez vezet az értékek és sajátosságok kifejezéséhez is. A tervezett beavatkozások távlati hatásainak és fenntarthatóságának a vizsgálata integráns része a tervezési műveletnek és célkitűzéseknek, egyben elősegíti a történeti szerkezet, épületállomány és azok összefüggéseinek védelmét.

(21)  A jelen Memorandum 6. pontjában megfogalmazott alapvető meghatározást figyelembe véve  a várostervezés, a kortárs építészet és a történeti városkép védelme egyaránt tartsa távol magát az áltörténelmieskedő tervezés minden formájától, tekintve, hogy azok szemben állnak mind a történeti, mind a kortárs jelleggel. Valamely történeti látvány nem helyettesít másokat, hiszen a történelemnek leolvashatónak kell lennie, s alapvető cél, hogy a minőségi beavatkozások a kultúra folyamatosságáról tanúskodjanak.

A VÁROSFEJLESZTÉS IRÁNYELVEI
(22)  Az etikai tartás, a tervezés és a kivitelezés magas színvonala iránti igény, érzékenység a kulturális-történeti összefüggések iránt: ez a tervezési eljárás előfeltétele. A történeti negyedek új minőségi építészete vegye figyelembe az adott léptéket, különösen, ami az épületek tömegével és magasságával kapcsolatos.

(23) Szükség van a történelmi városok és az azt övező térségek térszerkezetének városépítészeti és művészeti eszközökkel történő hangsúlyozására, miután ezek a történeti városok újjászületésének kulcsfontosságú elemei: a városépítészet és a művészetek képesek kifejezni és a következő generációk számára átörökíteni a sajátosan történelmi, társadalmi és gazdasági tényezőket.   

(24)  A világörökségi helyszínek védelme a nyilvános terek megtervezésére is kiterjed: különös figyelmet kell szentelni a funkcionalitásra, a léptékre, az anyagokra, a megvilágosításra, az utcabútorokra, a hirdető-berendezésekre és a növényzetre – hogy csak néhányat említsünk. Az örökségi negyedekben az infrastrukturális várostervezés vegye figyelembe a történeti szerkezet, az épületállomány s annak összefüggései minden elemét, mérsékelje a forgalom és parkolás negatív hatásait.

(25)  A városkép, a tetőzetek képe, a fő látványi tengelyek, a telekosztás – ezek mind-mind a történeti városkép identitásának szerves része. A tetőzetek történeti képe, az eredeti telekosztás alapul szolgál a tervezéshez s a megújítás során nem hagyható figyelmen kívül.

(26)  Alapvető elvként kell elfogadni, hogy a terveknek s azok részleteinek illeszkedniük kell a történeti szövet és építészet sajátos típusaihoz. A védelemre érdemes épületbelsők eltávolítása („fászádizmus") nem megfelelő módja a szerkezeti beavatkozásoknak. Különösen ügyelni kell arra, hogy a világörökségi városokban a kortárs építészet fejlődése kiegészítő legyen a történeti városkép értékei felé és maradjon meg azon határok között, ami még nem sérti a város történeti jellegét.

MEGKÖZELÍTÉSEK ÉS MÓDSZEREK
(27)  A világörökségi városok történeti városképeiben lezajló dinamikus változások és fejlődések megfelelő kezelése értelemszerűen kiterjed a vonatkozó törvényekre, szabályozásokra, a rendelkezésre álló eszközökre, a szükséges eljárásokra. Ezeket egy Kezelési Tervben kell összefoglalni, mint ahogy ez a Világörökségi Konvenció alkalmazásának operatív irányelveiben megfogalmazásra került.

(28)  A történeti városképek kezelési tervének kialakítása és alkalmazása szakemberek interdiszciplináris csapatának részvételét igényli, éppúgy, mint az érintett közönséggel való időnkénti konzultáció figyelembe vételét.

(29)  A történeti városképek hatásos kezelése a térbeli, funkcionális és a tervezéssel összefüggő értékek folyamatos védelmét és felhasználását teszi szükségessé. Ebben a tekintetben jelentsen külön hangsúlyt a kortárs építészetnek a hagyományos városképpel való harmonizálása.

(30)  A városfejlesztés gazdasági szempontjait a távlati örökségvédelem céljaihoz kell kötni.

(31)  A történeti jellegű épületek és szabad területek, valamint a kortárs építészeti alkotások jelentősen hozzájárulnak a város értékeihez, hiszen a városi karaktert fejezik ki. A kortárs építészet jelentősen növelheti a város versenyképességét a lakosság, a turisták és a tőke körében egyaránt. A történeti és a kortárs építészet a helyi közösségek vagyonát alkotja, ami egyaránt szolgálja az oktatást, a szabadidő eltöltését, az idegenforgalmat, a javak piaci értékének biztonságát.

AJÁNLÁSOK
A következőket javasoljuk megfontolásra a Világörökség Bizottságnak:

A.) A világörökségi listára már felvett történeti városnegyedek esetében a történeti városkép fogalmát az ezen Memorandumban foglaltak szerint kell figyelembe venni a világörökség integritását érintő  feltételezett vagy elhatározott beavatkozások számbavételekor. Ezeket az elveket kell hangsúlyozni azokban a tervekben, amelyek a történeti városkép védelmének sajátos eszközeit határozza meg.

B.) Új értékeknek és helyszíneknek a világörökségi listára való felvétele elhatározásakor ajánlatos kitérni a történeti városkép fogalmára mind a javaslattétel, mind az elbírálási eljárás során.

C.) Az UNESCO-t felkérjük, hogy tanulmányozza annak lehetőségét, hogy új javaslatot tegyenek a történeti városképek jelenlegi listájának kiegészítésére és aktualizálására. Egy későbbi időpontban az UNESCO Közgyűlése foglalkozzék a kortárs építészet és a történeti városképek összefüggéseinek vizsgálatával.

Bécs, 2005. május 14.

A szöveget Román András fordította franciából (2005), Meggyesi Tamás kisebb javításaival az angol eredeti alapján (2009). Az angol eredeti szöveg 31 pontot, a francia 26 pontot tartalmaz. Az első fordításból hiányzó pontokat Meggyesi Tamás fordította le.

Megjegyzés:
a „paysage urbain historique" („historic urban landscape") kifejezést Román András történeti városképpel fordítja, de a történelmi települési táj kifejezés tágabb, komplexebb értelmű, és nem csak a világörökségi területekre, hanem általában a történelmi városrészekre is vonatkoztatható. A fogalomnak ilyen irányú kiterjesztéséről tanúskodnak az e tárgyban az utóbbi években tartott nemzetközi konferenciák is.   [a szövegben nincs átvezetve]