Emberek/Interjú
Zsugorodó városok - E-mail interjú Philipp Oswalttal, a projekt kurátorával
2005.11.23. 20:48
A kiindulási pontunk a drámai keletnémet helyzet: az 1.3 millió üres lakás, a sok üresen álló egyéb létesítmény mellett (gyárak, iskolák, kulturális intézmények stb.).
Építészfórum: Mi hívta életre a Shrinking Cities (zsugorodó városok) pályázat- és kiállítássorozatot? Mi a célja: rámutatni a problémákra, ráirányítani a közfigyelmet vagy konkrét megvalósítási javaslatokat tenni?
Philipp Oswalt: A kiindulási pontunk a drámai keletnémet helyzet: az 1.3 millió üres lakás, a sok üresen álló egyéb létesítmény mellett (gyárak, iskolák, kulturális intézmények stb.). A projekt a zsugorodó városokat, azaz a gazdasági erejüket és lakosságukat vesztett városokat vizsgálja, urbanisztikai és kulturális szempontból, nemzetközi perspektívában. A projektnek két fázisa van: az analízis és a cselekvési koncepciók kidolgozása.
ÉF: Mit jelent a kulturális megközelítésmód?
PO: Széles jelentéstartományú kultúrafogalommal dolgozunk, amely a hétköznapi kultúrát és a szubkultúrákat is tartalmazza. De ennél fontosabb és sürgetőbb, hogy számos előítéletet és értéket megkérdőjelezzünk, amely a gondolkodásunkat és cselekvésünket meghatározza, például a magántulajdon, a város, a munka fogalmait.
ÉF: Kitől illetve mely intézményektől ered a kezdeményezés? Inkább állami vagy civil eredetű?
PO: A Shrinking Cities a 2002-es Velencei Építészeti Biennále német szereplésére tett - de elutasított - javaslatra épül, amit később felkarolt a Kulturstiftung des Bundes (Német Szövetségi Kulturális Alapítvány).
ÉF: Mennyiben keletnémet és mennyiben világjelenség a városok zsugorodása? Melyek a közös jellemzők, amelyek miatt különböző földrészek városai egy projekt keretén belül tárgyalhatóak?
PO: A városok zsugorodása világméretű jelenség, ami elsősorban az ipari országokat érinti. A világ városainak egynegyede zsugorodik. Az okok sokrétűek, de az ipari országokra vonatkozóan (és így a mi vizsgálati terepeinkre: Egyesült Államok, Németország, Oroszország, Egyesült Királyság) elsősorban a következők jellemzőek: szuburbanizáció, az ipar leépülése, a társadalom elöregedése. Ezek lokálisan eltérően fejtik ki a hatásukat, de mégis alkalmasak az összehasonlításra. Kelet-Németországra mindenekelőtt a folyamatok különösen gyors sebessége jellemző.
ÉF: Mi a zsugorodás oka? Németországi viszonylatban mennyire köthető össze a szocialista ipar kimerülésével?
PO: Kelet-Németországban különösen fontos, hogy 1945 után iparosították a vidéket, de főleg monofunkcionális iparágakat telepítettek egy-egy városba. Az ipar 1989-90-es újraegyesítést követő összeomlása az a városok összeomlását vonta maga után.
ÉF: Mennyire érinti Berlint ez a kérdés, illetve mennyire jósolható, hogy a közeljövőben ott is akut probléma lesz? Mennyire lát lehetőséget a jelenlegi berlini városfejlesztési stratégiában, hogy ezt a problémát kezelje?
PO: Berlin inkább stagnáló, semmint zsugorodó város. Tulajdonképpen 1940-45 óta az, és középtávon ez nem fog megváltozni. Hogy hosszútávon mi történik, nehéz megjósolni, mert nem tiszták a keretfeltételek.
ÉF: Hol, milyen elméleti megfontolásokban látja a legnagyobb kreatív potenciált?
PO: Azt gondolom, "a megoldás" már nem létezik. Teljesen heterogén cselekvési koncepciókkal kell foglalkoznunk. Kikerülhetetlen a tervezés és a városépítészet újrapolitizálása. Új eszközökön kell gondolkodnunk, és ehhez politikai elképzeléseket kell kidolgozni.
ÉF: Melyek azok a konkrét projektek, amelyekben ez a szemlélet/ek a leginkább tükröződnek?
PO: Meglátásom szerint azok, amelyek központi kérdésként foglalkoznak a tulajdonjogokkal, a közösség megerősítésével valamint az állam, a gazdaság és a civil társadalom együttműködésével.
ÉF: A nyugati társadalmak szempontjából miért minősül tabunak a városok zsugorodása? Hogyan válhat a zsugorodás lehetőséggé?
PO: Az átalakulás következményei elsősorban negatívak, a rendelkezésre álló források pénzben, munkában csökkentek. A zsugorodás akaratlan folyamat. Ugyanakkor a jelentkező előnyök jelen pillanatban nem tudják kiegyenlíteni a hátrányokat. De a tabuk leküzdése előfeltétele a problémával való produktív foglalkozásnak.
ÉF: Németországban 2003-ig 50.000 lakótelepi lakást bontottak le, és a bontás folytatódik. Mit jelent a "zsugorodás mint lehetőség" szemben a hivatalos "Stadtumbau Ost"-tal (az egykori NDK-városok átalakításának állami programja), ami eufemisztikusan elsősorban az ipari technológiával épített lakónegyedekben való bontást jelenti? Mennyire tekinthető megoldásnak a "városi kreativitás" elgondolása, amit több intézmény is kezdeményezett?
PO: Sem az eufémizmusokat, sem a tabuizálást nem tartom sokra. Nehéz zsugorodásról mint lehetőségről vagy akár ürességről mint luxusról beszélni. Richard Florida "The Rise of the Creative Class" és Charles Landry "The Creative City" című könyvével divatba jöttek ezek a fogalmak. A mögöttük álló koncepciók jórészt kérdésesek. Az mindenképpen igaz, hogy ma a puha helyi tényezők és a kultúripar növekvő szerepet játszanak a helyi fejlődési folyamatokban. A tervezésben az elmúlt években, évtizedekben a kemény helyett egyre inkább a puha tényezőkre tolódik a hangsúly. Ez a trend folytatódni fog.
ÉF: Milyen tapasztalatok szűrhetőek le a projekt első fázisának lezárása után?
PO: A munkánkkal párhuzamosan nagyon divatos lett a téma Németországban. De a várt fejlődések tekintetében a következő néhány évtizedet végig fogja még kísérni. A második könyvünkben, amely a napokban jelenik meg, tizennyolc, zsugorodó városokra kidolgozott cselekvési koncepciót mutatunk be. A vita éppen csak elkezdődött.
Somlyódy Nóra
Fotó: (c) Schrumpfende Städte, Büro Philipp Oswalt, Berlin
Vélemények (0)