építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

21. századi lakásépítés: az építész felelőssége az új utak keresése - Turányi Bence

„A 21. századi lakásépítés egyik nagy kihívása, hogy a tömegtermelést és az egyéni elképzeléseket hogyan lehet összeegyeztetni. A következő évtizedben a lakásépítés efelé fog elmozdulni." - meséli Turányi Bence, akivel a Danubio projekt előképeiről, a lakóépület-tervezés mai helyzetéről és az építész felelősségéről beszélgettük. 

„Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.”
(Grecsó Krisztián, Mellettem elférsz, 2011.) 

 

Mit jelent ma az otthon? Milyen lakásra vágyunk a 21. században? Hol tart ma a társasház-építés? Mi az oka, hogy a tömérdek felépülő lakóingatlan a sok évvel ezelőtti láncolatot folytatja: minimális követelményeknek megfelelő, alacsony belmagasságú, kis nyílászárókkal ellátott, élhetetlen. Sok esetben a szabályozás nyomja agyon az innovatív és minőségi építészeti megoldásokat, máskor a fejlesztők, beruházók kockázat kerülése miatt lesz a végeredmény a jól bevált, eladható séma. Ezt persze megvesszük, benne élünk, de nem igazán szeretjük és nem érezzük otthonunknak. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e pontosan tudni, milyen társasházat érdemes ma tervezni, és azt, hogy mire van ma valójában igény, meg persze, hogy a válság előtti adatok mennyiben relevánsak napjainkban [segítünk: semennyire]. Az azóta eltelt majd' egy évtized alatt sokat változott a világ, az ország, a város és a lakásokat otthonná tevő emberek is.

„A válság tetszhalott időszakában, 2008 és 2015 között nagyon kevés hazai szellemi és piaci adat gyűlt össze a lakóépület-tervezéssel, -építéssel és -eladással kapcsolatban. Megszakadt az ezzel kapcsolatos szociológiai-, urbanisztikai-, építészeti- és üzleti összefüggéseket vizsgáló dialógus. Közben a világban nemhogy megállt, hanem felgyorsult e terület kutatása, az új irányok kipróbálása, megépítése.” - mondja Turányi Bence, a T2.a Építésziroda vezető tervezője, aki a FOKA-öbölnél épülő Danubio projekttel arra keresi a választ, hogyan lehet kitörni a mai magyar lakásépítési sztenderdből, hogyan lehet elhagyni a karakter nélküli épületeket és lakásokat, és hogyan lehet olyan épületeket alkotni, melyekben az emberek hosszú távon is jól érzik magukat. „Egyszerűen nem érezném jól magam, ha tudnám, hogy másokat rossz körülmények közé szorítok be, mert lusta voltam eleget gondolkodni és dolgozni. Igenis az építészek felelőssége is, hogy mennyi energiát fektetnek a kutatásba, új utak keresésébe, és például egy pályázat során mernek-e kockáztatni, vagy a biztosra mennek. A jó megbízó ugyanis soha nem tiltja meg, hogy gondolkozzunk, hogy új ötletekkel és megoldásokkal jöjjünk elő. Én azt látom, hogy a „válság” sok megbízót arra ösztönzött (kényszerített?), hogy sokkal nyitottabban és okosabban közelítsék meg a fejlesztői feladatokat építtetői oldalról is.” A Danubio erre releváns példa, hiszen itt a fejlesztői oldalon a kezdetektől fogva meg volt a nyitottság egy olyan épület létrehozására, ami eltér a szokásos sémáktól, ami hosszú távú minőséget és értéket teremt. Ráadásul itt a nyitottság Somfalvi Péter fejlesztő és a tulajdonosok részéről nagyfokú bizalommal és páratlan kitartással párosult: mindkét tulajdonság elengedhetetlen egy ilyen rendhagyó projekt sikeres végigviteléhez.

Központban az ember, a Duna-parti építészet legkorszerűbb és legkarakteresebb beruházása, tágas külső terek. Mindez alárendelve a funkcionalitásnak - ez első hallásra szép és jó, de honnan tudhatjuk, hogy jelen esetben tényleg meg is valósul mindez? Hogy ez az épület több lesz az extravagáns kinézetnél – ld. megdöntött forma, hatalmas teraszok –, ami jelen esetben nem a figyelemfelkeltés eszköze, hanem teljesen tudatos döntés, mert a helyszín legfőbb értéke a panoráma és a fény. Ahhoz, hogy megértsük, a Danubio miért emelkedik ki a megszokott lakásláncolatból, érdemes visszanyúlni a közelmúltba. Oda, ahol a tervezők tulajdonképpen elkezdték azt a gondolkodást, hogy miről is szól egy 21. századi lakóépület ma Budapesten.

 

Simplon Udvar (2007-2009, elkészült)

Ez az origó, ahol már felbukkant a külső, védett átmeneti terek tudatos kialakítása, és ahol a színes üveghomlokzat csak másodlagos volt a mögött, ahogy Turányi Gábor és Turányi Bence a relatíve kis belmagasságú lakásokkal bántak. „A szabályozási és gazdasági környezet miatt a relatíve kis belmagasságú, illetve az alapterület arányában magas szobaszámú lakások kialakítása megkerülhetetlen. A kis belmagasságú, kis alapterületű helyiségek alapvetően a beszorítottság érzetét keltik. Ez egy olyan helyzet, amire nagyon tudatosan reagálnia kell a mai építészetnek. A mai napig gyakori, hogy a lakások „bevilágítását” – a jogszabályi követelmény kipipálva – egy-két 120x180-as ablakkal, míg az „élhetőséget” egy nem használható, 150 cm széles terasszal intézik el. Az én fejemben az erre adott válasz a nagy homlokzati megnyitás, a kitekintés és a külvilág befogadásának lehetősége, ami a szűkebb belmagasságot, a kisebb szobaméreteket ellensúlyozni tudja. Ugyanerre az alaphelyzetre reagál a védett külső, átmeneti terek tudatos alkalmazása és beépítése az építészeti koncepcióba. A Simplon, részben, már a sztenderd lakásépítés antitézise volt, és az itt megkezdett gondolkozást végül hét évvel később, a Danubióban sikerült csúcsra járatnunk.” - említi Turányi Bence.


Simplon Udvar - építész: Turányi Gábor, Turányi Bence


H30 (2010-15, elkészült)

A válság miatt a nagyméretű, városi társasház-fejlesztések évekre megálltak, ottmaradt betoncsontvázak álltak elhagyatottan az ország különböző pontjain, akár egy disztópiában. Nyugat-Európához képest most is jelentős lemaradásban vagyunk, hiszen a kimaradt idő megtörte az amúgy is gyenge lábakon álló kontinuitást. Hiányos az a szellemi váz, ami elmélyíthetné az elméleti hátteret, ami segít leszűrni a tanulságokat, hogy továbbfejlődhessünk. Jó esetben azonban egy átmeneti, bizonytalan időszak sosem egyenlő a leállással, épp ellenkezőleg, a felszín alatt folyamatos munkálatok, kísérletek kell, hogy folyjanak, mert a gép az agyban zörög tovább, legfeljebb más léptékben és közegben. Például a villaépítészetben. Noha ez teljesen más műfaj, mások a körülmények, a lehetőségek és a megrendelői elvárások, mégis a kísérletezés jó platformja. „A kihegyezettséget itt is a különleges adottságú, szuper-panorámás helyszín indokolta. A H30 villa térbeli koncepciója, homlokzati és gépészeti technológiája rettentő kihegyezett, nagyon high-tech. Ez minden szempontból egy rendkívül összetett épület, mind az építészeti tartalmat, mind a tervezési és megvalósítási folyamatot, mind a végeredményt illetőleg. Bonyolultságát illetően valójában vetekszik egy igazi „nagy házzal” vagy középülettel. Ez az épület ébren tartotta bennem azokat a gondolatokat és továbbfejlesztette azt a tervezői tapasztalatot, tudást, amit a korábbi évek alapoztak meg.”


H30 - építész: Turányi Bence


 

IN Budapest (2014-től, várható befejezés 2019)

Más műfaj, más lépték, más építtetői szándék, de érezhető az IN Budapest és a Danubio között a szellemi kapcsolat. Ha a Simplon Udvar a kezdet kezdete, akkor ez a kísérleti verzió. Vegyünk egy átlagos társasházépítést: alapesetben a fejlesztők nagyon tág közönséget céloznak meg és mindenkinek, mindent építenek. A kislakástól a legnagyobb penthouse-ig mindent beletesznek a lakásmixbe. Részben, hogy bárki találjon magának kedvére valót, részben, hogy minél több vevőt meg tudjanak szólítani. Részint ennek eredménye a korábban már említett, egy sémán alapuló, az egyedit és az élhetőséget nélkülöző lakástípus, holott ez a jövőbeni használók tudatosabb és szűkebb megcélzásával könnyen elkerülhető lehetne.

A tervezett IN Budapest első üteme a Rottenbiller utcában, műemléki környezetben egy hátsó ipari épületben valósul meg, „tulajdonképpen elég reménytelen helyzetben. Részben a vasbeton pillérvázas épület erős szerkezeti kötöttsége, részben a lokáció generálta az itt alkalmazott modellt. Annyira mérvadó volt a felsőoktatási intézmények közelsége, hogy fejlesztői oldalról is könnyen meghozható döntés született: itt csak egy jól meghatározott, szűk használói rétegnek, a harminc év alatti fiataloknak, az egyetemistáknak terveztünk. A jó válasz itt olyan, nagyon kis alapterületű alapegységekben rejlik, amik jól idomulnak az épület szerkezetéhez, és a mindennapi életvitel szempontjából is még pont megfelelőek. Nem kollégiumi vagy szállodai szobák, hanem valamilyen, eddig ebben a formában nem nagyon létező tipológia alapján épülnek fel.


IN Budapest - építész: Turányi Bence



Lefelé feszegetjük a határokat, olyan mikro-lakásokat építünk, ahol a beépített bútor léptékéig kell mindent tervezni, hogy a jó megoldás végül megszülessen.” - magyarázza Bence.

És hogy mitől is lesz élhető egy 20m2-es lakás? Minden, az alapvető igényeket kiszolgáló funkció (alvás, tisztálkodás, étkezés) egy helyre, egy, a homlokzattól legtávolabbi, belső oldalon elhelyezett bútor-dobozba koncentrálódik. Míg a diákok számára legfontosabb tevékenység, a tanulás, a homlokzatra kipakolt dobozba kerül. A két funkcionális egység között felszabaduló tér valódi, jól használható, belakható felület marad.

 

DANUBIO (2016-tól, várható befejezés 2019)

A Simplon Udvar, a H30 és az IN Budapest projekteken megkezdett gondolkodás a Danubióban csúcsosodik ki. „Mindaz, amit különböző pályákon eddig végigcsináltunk az elmúlt években, az itt ér össze. A bátorságot a szokásos sémák felülírására a különleges helyszín adta meg. Ilyen telekből csak egy van Budapesten, ezért nemcsak az anyagi, de a szellemi értéke is nagyon magas. Itt nehezebb és mélyebb kérdéseket kell feltenni, amiket meg is kell tudni válaszolni… és persze utána rengeteg energia befektetésével végig is kell nyomni. De igazi eredményt csak ez szülhet.”- meséli Bence.

Itt visszatérhetünk a kezdeti kérdéshez: milyen lakásokra van ma igény? Egy társasháznál milyen mixek működnek jól, milyen összetételben érdemes vegyíteni a kicsit és a nagyot? Vajon kik azok, akik hét – nyolc év kihagyás után biztos tudással és releváns adatokkal rendelkeznek ezzel kapcsolatban? Hihetetlen gyors ütemben változik körülöttünk minden, ehhez a lakóingat-tervezésének is fel kell zárkóznia. Logikus lépés tehát egy olyan házat tervezni, ami képes a menet közbeni változásokat is jól kezelni.

A Danubio pont ilyen. A fogatolt alaprajzi rendszernek köszönhetően az egymás mellé sorolt lépcsőházak egymástól teljesen függetlenül működnek, egy lépcsőházban a lakásszám elvben 36 és 45 között változhat. Az épület egyszerre centralizált és decentralizált, nagy és egyszerre közepes léptékű. A tipizált lakás alaprajzok modulként (S, M, L, XL) funkcionálnak, melyekből különféle elrendezéseket lehet kreálni. A tartószerkezeti- és lakásrendszer támogatja a nagyfokú flexibilitást azzal, hogy lépcsőházanként a lakásokat vertikálisan és horizontálisan is könnyen lehessen cserélgetni.

„Már az első pillanattól kezdve egy rugalmas és könnyen alakítható rendszer kialakítása volt az egyik fő célunk. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy az előértékesítési adatok és az aktuális fejlesztői visszajelzések alapján a tervezés közben is folyamatosan módosítottunk a lakásmixen. A tervezési rendszer lehetővé tette, hogy gyorsan és könnyen tudjuk akár a kiviteli tervek szintjén is változtatni különböző méretű és típusú lakások arányát. Ezen túlmenően a vevőknek valódi választási opciókat szerettünk volna adni, hogy aktuális élethelyzetük, igényeik szerint személyre szabhassák a lakásukat, anélkül, hogy az épület építészeti megjelenése, vagy a műszaki alapvetések borulnának. A lakáson belüli szobaszám, a konyha elhelyezése szabadon megválasztható, és akár később is könnyen megváltoztatható.” - magyarázza Bence.

„Mivel maga a helyszín közvetlenül a Duna partján fekszik, nagyon fontosnak tartottuk, hogy a lakásoknak valamiféle plusz minőséget adjunk. Ezt a minőséget a dunai örökpanorámával adjuk. Alapvetés volt, hogy minden otthonhoz járjon egy kültéri nappali, és minden lakás megkaphassa a „penthouse” élményt, akár nagy, akár kisebb méretűről van szó.” - veszi át a szót Fülöp Tamás projektépítész, aki a lakások rendszerelvű kidolgozását koordinálta a tervezés során.


Danubio - építész: Turányi Bence


Az épület és a lakások tervezésével párhuzamosan a kezdetektől kiemelt szempont volt a környezettel való kapcsolat vizsgálata és megoldása is. Vajon hogyan lehet egy ilyen kivételes helyre megfelelően, természetesen beágyazni egy ilyen léptékű épületet? Hogyan lehet úgy integrálni a területen megépítendő árvízvédelmi művet, úgy, hogy az végül szerves egységet képezzen a házzal? Az építészeti gondolkodás nem állt meg a földszint vonalában, hanem kiment a vízpartig. A műszaki követelmények, az építészeti erővonalak, az épület dinamizmusa mind formálják a tereprendezést.

„Izgalmas látni, ahogy a mérnöki szerkezetek publikus térré válnak. Arról van szó, hogy az épület közvetlen környezetében megépülő árvízvédelmi művel közhasználatú tereket hozunk létre és ezeket megfelelő kapcsolatba hozzuk a privát használatú terekkel. Ez egyben érdekes térbeliséget, nagyléptékű tájépítészeti lehetőségeket jelent.” - mesél Balla Gábor, aki az épület és a környezet kapcsolatának alakításáért felelős építész volt a projektben.


Danubio, makett - építész: Turányi Bence


„A 21. századi lakásépítés egyik nagy kihívása, hogy a tömegtermelést és az egyéni elképzeléseket hogyan lehet összeegyeztetni. A következő évtizedben a lakásépítés efelé fog elmozdulni: a valódi, egyéni opciók beépítése a tervezési, gyártási, és kivitelezési folyamatokba mindennapossá fog válni. A digitális rendszereken alapuló műszaki tervezés, az automatizált gyártás ma már Magyarországon is mindennaposnak mondható, de a kivitelezés során még nagyon sok problémával kell megküzdeni. Nagyon nehéz egy 21. századi épületet ma Magyarországon létrehozni és megépíteni. A Danubio véleményem szerint egy fontos lépés ebbe az irányba, és reményeink szerint nemcsak a kész épület, hanem maga az oda vezető út is sok új gondolatot fog ébreszteni másokban.”- foglalja össze Turányi Bence.

Ezt a hozzáállást, vagyis, hogy lehet, sőt érdemes máshogy gondolkodni, csak akkor lehet sikeresen alkalmazni, ha azt igazolja az élet, vagy egyszerűbben fogalmazva a piac. A már elkészült, illetve jelenleg megvalósítási szakaszban lévő projektekkel kapcsolatban Turányi Bence egyértelműen pozitív tapasztalatokról számolt be mind az értékállóság, mind az értékesíthetőség oldaláról. Ha egy ilyen modell beválik és működik, akkor még többre lesz igény és egyre több kapu nyílik ki fejlesztői, beruházói, építtetői oldalon is. Ha valamiről látjuk, hogy jó, azt szívesen adaptáljuk. Az ember tanítható és tudásvágya sem kicsi, csupán meg kell adni neki a kezdeti irányvonalakat, amely mentén később egyedül is haladhat. Az építésznek pedig ebben – is – rejlik a felelőssége.

Fürdős Zsanett


A Danubio projektről bővebben itt olvashat. 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »