A Bencés Apátsági Kiállítás és Galéria Tihanyban
Különös megtiszteltetés amikor a szívének kedves, unikális helyen tervezhet az ember. Így éreztünk mi is, amikor lehetőséget kaptunk Tihanyban az apátság pinceszinti történeti kiállításának megtervezésére, illetve ezen látogatóterek finom újragondolására. A feladat különös kihívást jelentett már csak azért is, mert a "Lélek a vizek felett" című tárlatot kellett az ódon pincefalak sötétjében megvalósítani.
A rendház alatt található, feltehetően szervesen nőtt, részben középkori eredetű és a barokkban átalakított pincehelyiségek formája, kialakítása teljesen eltér egymástól. A történeti terek 4 különböző szakaszra tagolódnak és egy szűk átvezető folyosó is beékelődik az első két helyiség közé, egy igazán izgalmas, de egységesnek koránt sem mondható, szűkös térsort alkotva. A nem szigetelt pince és a Balaton közelségéből fakadó extra nedvesség sem teremtenek ideális körülményeket egy kiállítás kialakításához. További adalék volt, hogy a legutóbb helyreállított föld alatti terek meglévő burkolataihoz, falfelületeihez csak minimális módon, a szerkezeti elemek megsértése nélkül lehetett hozzányúlni, amit a szűkös költségkeret amúgy is behatárolt. A halszálka mintába rakott padlóburkolatot keretező, 20-25 cm-es falmenti szegélyt lehetett bontani, illetve a 4-5 cm vastag, pár 10 éves durva vakolatot lehetett minimálisan megvésni a vezetékezés számára. A pince utólagos szigetelésére most sem volt mód, a légállapotokon az idők során elfalazott szellőzőkürtők kibontásával javítottunk, a még így is kritikus helyekre pedig párátlanító berendezéseket helyeztünk el.
A koncepció megalkotása során a különös adottságokból igyekeztünk erényeket kovácsolni. A kiállítás jelentős része a pincei terekbe került, amit feketére festettünk, megidézve az eredendő sötétséget, ahol Isten Lelke lebegett a vizek felett. Ebben a kvázi stúdiótérben minimálisak a fényreflexiók, ami lehetővé tette, hogy a fényinstallációk valóban éteri módon lebegjenek. Az apátság és a kurátor koncepcióját erősítve a teremtés kezdetéről szóló leírást (I. Móz 1:2) tettük meg alaphangulatnak.
A látogató a templom és a Királykripta megtekintése után érkezik a kiállításhoz, és az adottságok miatt nem azonnal a pincetérbe lép. Előbb egy földszinti szakaszon halad keresztül, ahol a tárlat egy volt szerzetesi szobában földrajzi és történeti szempontból mutatja be az egész Tihanyi-félszigetet és felvázolja az apátság szerepét annak alakulásában. Közben a folyosón a belső udvarra nyíló ablakokon keresztül megcsodálhatja a díszkertet és a kiállítás részeként információkat kap a kialakításáról és a benne található különféle gyógynövényekről.
Ezzel párhuzamosan picinyke betekintést engedünk az apátsági épületre jellemző terek (kerengő, szerzetesi cellák) felépítésébe is. A kiállítási elemek egységes anyaghasználatával, grafikai megjelenésével ezt a teret is szervesen kapcsoltuk a pincei részhez vizuálisan, de a pincébe leérkezve a látogató mégis teljesen más hangulatú terekben találja magát.
Sötét tónusú, középkori katakombákat megidéző helyiségsor fogadja, melybe a fény alapvetően a mondanivalót hordozó derengő, lebegő opálplexi hasábokból érkezik. Ezek a fénytestek szinte önkéntelenül vezetik körbe a látogatót.