10+1 – Balogh Csaba

"Egy kastély kapcsán felfedezni például Ybl és megbízójának gondolatait – belehelyezkedni kicsit, rákapcsolódni, rájönni, hogy az építész agy mennyire hasonló ma is – ez egy szuper kaland." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Balogh Csabával, a Konkrét Stúdió vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Balogh Csaba 2002-ben diplomázott a BME Építészmérnöki Karán. 2000-től a Reálterv Kft.-ben dolgozott Kálmán Ernő és Major György vezette projekteken. Többek között részt vett a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ, a Klebelsberg Kulturális Központ és a Debreceni Egyetem Társadalomtudományi és Egészségtudományi Oktatási Központ és Könyvtár tervezésében. 2006-tól a Földes és Társai Építészirodában építész tervező. Itt társtervezője volt többek között az Acéltornácos háznak - mellyel 2011-ben Év Háza díjat nyert -, a Balatonalmádi Egészségháznak, a Kemenes Vulkánparknak és a gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontnak. 2008-ban BME Építésztervező Szakmérnöki oklevelet szerzett. 2014-ben három társával megalapították saját irodájukat, a Konkrét Stúdió-t. Munkáikat több alkalommal is díjazták. Számos műemlékrehabilitáció és kiállítástervezés közül kiemelkedik a szabadkígyósi Wenckheim-kastély projektje, mellyel Icomos-díjat nyertek. A lakóépületek közül a Ház a dióligetben nyert Év zöld háza díjat és MÉD fődíjat is.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

közösségi holisztikus téralkotás

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? Miért?

Nem tudnék megnevezni egyetlen nagyon fontos vagy különleges helyet az életemben. Inkább úgy tudom megfogalmazni, hogy azok a helyek ezek, ahol vagy a természet hatalmas erőivel szembesülök − mint például az Etna hegyén −, vagy a Matterhorn lábánál, vagy kulturális értelemben találkozom rendkívüli sűrítésekkel, halmozódásokkal, mint jellemzően a Mediterráneumban, vagy Délkelet-Ázsiában. Idehaza mostanában a Balaton-felvidék lett nagyon fontos. Sokat járunk ide, rendkívüli rétegei vannak és nagyon intenzív.

Ha mégis meg kelle neveznem egy épületet, akkor olyan példák jutnak eszembe, mint a Córdobai Mecset-Katedrális, a Siracusai Katedrális vagy a Hagia Sophia: ezek zsigerileg nyűgöztek le.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Nincs egyik a másik nélkül, és az új mindig a régi nyomában jön létre, szerencsés esetben együtt élnek, rétegződnek. Ami ma új, az nemsokára régi lesz. Ez kulturálisan vagy még inkább építészeti szempontból nekem azt jelenti, hogy a régi minden esetben meghatározó egy új alkotásban. A hatás mértéke persze különböző. Más a helyzet, amikor a régi még jelen van, és más, amikor a régi már esetleg csak egy emlék. Különösen izgalmas viszony jön létre, mikor különböző kultúrák hozzák létre a rétegeket. Az egyik leginspirálóbb dolog elődeink szellemi kreativitásához kapcsolódni, kisebb-nagyobb lépésekkel haladva újragondolni, kiegészíteni azt, majd a következő generációnak átadni a stafétát. Egy kastély kapcsán felfedezni például Ybl és megbízójának gondolatait – belehelyezkedni kicsit, rákapcsolódni, rájönni, hogy az építész agy mennyire hasonló ma is – ez egy szuper kaland. A szimpla múltba révedést nem tartom jónak, az építészetben sem.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Miért?

Mindig másikra, nem vagyok ragaszkodó típus. Amikor elkészült, akkor a Klebelsberg Kulturális és Művészeti Központra voltam, mert ez volt az első munka, amelyben már nem csak rajzoltam és baromi büszke voltam, hogy hozzájárulhattam a két régi épületet összefűző, meglepő szerkesztésű új épületrészhez. Aztán a Kemenes Vulkánparkra, mert azt gondolom a mai napig, hogy amit ott csináltunk, az itthon rétegműfaj, unikális, de talán elfogult vagyok. Most a szabadkígyósi Wenckheim-kastély határoz meg mindent, ez egyfajta zászlóshajója annak, ami az utóbbi időben foglalkoztat; a rejtőzködő értékek feltárása, vizsgálata, értelmezése, megújítása, folytatása és ami a legfontosabb ennek az egésznek: a közkincsé tétele. De nagyon büszke vagyok az állandó kiállításainkra is, amelyek sok százezer embernek adnak élményeket. A visszajelzések alapján a Tihanyi Bencés Apátság és a Szigligeti Vár kapcsán is büszkélkedhetünk.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek?

A legnagyobb siker, mikor létrejön a részvételemmel egy jó emberekből álló jó csapat, legyen az a stúdión belül vagy tágabb értelemben az alkotás körül. Majd ez a csapat pozitív energiaspirálba kerül, vonzani kezdi a pozitív dolgokat és elkezd sugározni. Ezek zseniális időszakok, amit a mai zűrös, ideges magyar valóságban nagyon meg kell becsülni. Akkor érzem magam igazán sikeresnek, ha ezzel a csapattal sikerül létrehoznunk "nem fecsegő" épületeket, majd az útjukra engedés után a megbízótól, a közönségtől és a szakmától egyszerre kapunk elismerő, köszönő, jó élményekről beszámoló jelzéseket. Már nagyon várom a zalaegerszegi Mindszentyneum épületének átadását és a közönség reakcióit, azt hiszem sikerült itt is különlegeset alkotnunk.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? Miért?

Egyre intenzívebben foglalkoztat az újrahasználás kérdésköre, minden gondolati síkon. Köztudottan az építés az ember egyik legerőforrásigényesebb tevékenysége, szellemi, anyagi, pénzügyi értelemben egyaránt. Az anyagi és pénzügyi források Magyarországon általában erősen korlátozottak, az örökölt szellemi értékek pedig rohamtempóban pusztulnak. Mégis bántóan (felháborítóan) pazarlóan bánunk a meglévő épített környezetünkkel. Úgy építünk elképesztő léptékben, mintha nem lenne holnap, miközben óriási minőségi állományt is veszélyeztet a teljes eltűnés. Mindezt tetézik a kivitelezésben a szaktudás és a gondosság elképesztő hiányosságai, hatalmas tisztelet a kivételeknek. Örülök, hogy a Konkrét Stúdióban jellemzően olyan munkák találnak meg minket, ezek közül is kiemelkednek a műemlékhasznosítások, ahol a meglevő struktúrák újrahasználása vagy éppen a szükséges minimumra törekvés alapvetés. Ez nem csupán azt jelenti, hogy újrahasznosított, vagy megújuló forrásból származó anyagokból építkezünk, hanem ami sokkal fontosabb, hogy már beépített szellemi értékeket és anyagokat csak a szükséges mértékig bontunk el, dobunk ki, és a megmaradót erősítjük, gazdagítjuk. Továbbá igyekszünk csak azt (be)építeni, amire feltétlenül szükség van. Ezt egyre tudatosabban műveljük. Igazi kihívás, hogy ebben a korlátozott lehetőségekkel bíró környezetben hogyan lehet kifejező, elgondolkodtató, érzéki, nagyvonalú és időtálló építészetet csinálni. Nem szeretem az eldobható építészetet. Remélem, hogy a fentieket képviselve példát tudunk mutatni másoknak is, hátha ragadós.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Hosszútávú célom, hogy a Konkrét Stúdió stabil pont legyen, mint akár az alapítóktól függetlenül is működő, értékelvű alkotóműhely, ahol érzékenyen viszonyulunk a környezetünkhöz. Cél, hogy folyamatosan meghatározó stúdió legyünk az értékmentés és közvetítés világában. Szeretném elérni, hogy nagyrészt a fent vázoltakat érvényesítve alkothassunk, hogy ami a kezünk közül a jövőben is kikerül, arra évtizedek múlva is büszkék lehessünk. Sok más projekt mellett ilyen a jelenleg is zajló egyik legizgalmasabb munkánk, egy nyíregyházi polgárház átépítése hipermodern fogászati központtá. A közeljövő célja lesz átvinni a rendszeren azt a szemléletet, amit a Megbízóval közösen képviselünk régi és új rétegzett viszonyáról. Illetve mostanában játszom a gondolattal, hogy jó lenne az egyetemen külsősként tanítani.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A megbízóknak és a kivitelezőknek üzenném, hogy legyen sokkal több bizalom és nyitottság egymás iránt és a folyamatok, lehetőségek iránt. A megbízóknak külön, hogy válasszanak jó építészt és becsüljék meg az építészüket. Az építészeknek pedig, hogy képviseljék az értékeket. Ha úgy tekintünk egymásra, hogy senki nem tévedhetetlen, de mindenki jót akar, igényesen dolgozik, akkor tapasztalatom szerint sokkal jobb végeredmény születik, és az út is sokkal nagyobb élmény mindenkinek.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál?

Friss könyvélményem Eric Idle: Always Look on the Bright Side of Life - Egy életrajzszerűség című önéletrajzi kötete. Pozitív gondolatok.

Ricky Gervais After Life című brit sorozata és Alfonso Cuaron Roma című filmje.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? Miért?

Álmomban David Chipperfield irodájával egy Neues Museum vagy Neue Nationalgalerie típusú munkán, mert elképesztő az a sűrítés, kifinomultság, alaposság és tisztaság, amit képviselnek. Meg persze leginkább értékhasznosítás terén izgalmas kísérleteket folytató irodákkal, mint pl.: Harquitectes (ES), Nordest Arquitectura (ES), Joao Mendes Ribeiro (PT), a25 architetti (IT), de ez nagyon hosszú sor lehetne.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Oroszlány Miklós

Szerk.: Pleskovics Viola