Egyszer volt, hol nem volt – mesék és díszletek

Menetel a hét törpe a kerekerdő tisztására. Énekükre – hejhó – forog kacsalábán a palota az Üveghegyen túl. Hazagurul a Cadillac, leparkol a tökhintó mellé. Becsukhatjuk a mesekönyvet, ez bizony a valóság.

Tegyük a szívünkre a kezünket: mind szeretnénk a mesék világában élni. A gyermekkort felidézni, vagy csak átélni azt az izgalmat, amit egy képzeletbeli csodalényekkel benépesített, felfedezésre váró kusza kert jelent. Bár nem a kertbe, a játékba kellene visszatalálnunk, mindig akadnak, akik anyagba öntik az álomvilágot.

A lehetőségek földjén, és különösen annak álomgyárában nincs az a Grimm testvér, aki lehetetlent mutatna. Amerika elhozza a meséket, legyen szó életnagyságú Mickey Mouseról, vagy Hófehérke házikójáról. Elhozza és stílust teremt – veni vidi copy – és megszületik a storybook house.

A szaknyelvben „tartományi újjászületésként" említett stílus nem sokkal azután alakult ki, hogy az európai falvak tájaitól elbűvölt amerikai katonák visszatértek az I. világháborúból. Ennek megfelelően szabadon, konkrét történelmi korszak kijelölése nélkül alkalmazza és vegyíti a Tudor-érától, a germán csarnokházakon át az orosz paraszti világig a hagyományos építészeti elemeket.

Los Angeles virágzó filmipara egyesítette az ügyes kézműveseket és a fizetőképes, figyelemre vágyó keresletet. Sokan akadtak, akik szívesen áldoztak egy extravagáns otthonra, hogy páratlan művészi ízlésüket a világ elé tárhassák. Így költözött a képeskönyvek építészete a hollywoodi szomszédságba. A storybook stílus is ebben a mozgalomban gyökerezik, de itt nem a történelmi elemek többnyire hű másolásáról van szó, mint az újjászületés ágazataiban. Vállaltan hiteltelen, túlzó formák, mesterséges öregedés és burjánzó, már-már szentimentális elemek kavalkádjával varázsolja el a szemlélőt. Nemcsak a végeredmény, de az alkalmazott technikák is sokszor közelebb álltak a díszletkészítéshez mint az építőiparhoz.

Pedig hol volt ekkor még Disneyland? Harminc évet és nem mellesleg egy világháborút kellett várni arra, hogy a storybook house stílus igazi otthonra leljen és funkciót kapjon. Bár bájos filmstúdió, pékség, sőt még tűzoltó állomás is készült storybook stílusban az 1929-es nagy gazdasági világválság játszi könnyedséggel mosta el a – lássuk be – pazarló és nem túl praktikus irányzatot.

Jöhetett tehát egy költséghatékonyabb illusztráció a meséhez. Az egyszerű, otthonos Cape Cod stílus megismeréséhez a stepfordi feleségekhez kell becsöngetnünk, de ha a visszafogottabb példákat kedveljük, Stars Hollowba is beugorhatunk a Gilmore családhoz. A praktikum és gazdaságosság zászlója alatt újjászülető, puritán gyökerű stílus reneszánsza a harmincas években kezdődött, de a II. világháborúból hazatérő katonák hozták el neki az igazi sikert. A negyvenes-ötvenes évek építkezési boomjában dübörgött be a kertvárosi lakóparkokba. Utolsó simításként, akár egy szolid gyöngysor az estélyihez, csinos fehér kerítést kapott a Cape Cod, és akár csak az a bizonyos kis fekete, soha nem ment ki a divatból. Máig ez szimbolizálja a békés, külvárosi amerikai életet, és sokaknak ez a messzeringó gyermekkor világa. A magastető felépítményekkel, az egyszerű, de bájos homlokzat, a virágillat és a szinte francia kertté szelídített természet.

Mitagadás, ez maga az idill. Ezt idézte meg a Villa Eugénie produkciós stúdió is a Dior 2023-mas tavaszi-nyári férfi kollekció bemutatásakor. A díszlet két Belle Époque villából és 19 000 virágból állt, ami Christian Dior gyermekkori otthonát volt hivatott újrateremteni. A csaknem életnagyságú másolatokkal szegélyezett kifutón néhány 3D-nyomtatott, pergola alakú kerti kalap is feltűnt, amelyeket Christian Dior saját kerti pergolája ihletett.

A formai elemekért tehát szívesen nyúl vissza a múltba az idill, a mese, a díszlet megteremtésért bárki, gyakran időt, pénzt, energiát nem kímélve. A Washington államban élő, megszállott DIY rajongó Morgan házaspár például huszonöt évet töltött azzal, hogy Hófehérke kunyhóját reprodukálja. Szerintük négy hálót és négy fürdőszobát kell hét törpére számolni, és a váratlan vendégek betoppanása sem jelenthet problémát 2800 négyzetméteren. A házat körülvevő hét és fél hold erdő pedig szinte magától értetődő. Saját bevallásuk szerint, jobb, mint Disneyland.

Magabiztos a kijelentés, de talán mégis nagy szavak az igazsághoz képest. Disneyland a világkiállítások szemkápráztató újításait, a vidámparkok karneváli kavalkádját és a történetek csodavilágát egyesíti. Fizikai és mentális, sőt talán a lelki élmény sem túlzó kifejezés rá. Egy teljes szimulációs buborékot teremt, beleértve a parkolás, a tömegbe vegyülés és infantilizálódás koreográfiáját. És bár egy-egy részlet perspektivikus „átverés" árán tűnik csak életnagyságúnak, az első, 1955-ös park, tulajdonképpen az utolsó részletig „(párhuzamos)valóságos". Az építés alatt Walt Disney egyszer összetűzésbe került az egyik vállalkozóval, aki a kovácsoltvasat műanyaggal akarta helyettesíteni.

A koncepció kontinensei – különböző „földek" – teljes világot alkottak, alternatív jelent, jövőt és múltat. A jelen Adventurelandje az afrikai tiki kultúra egzotikumát adja, Fantasyland pedig az ikonikus Disney mesék díszletét eleveníti fel (Pán Péter, Alice Csodaországban, Pinokkió, Hófehérke, Dumbo, Csipkerózsika). A holdraszállást két évvel megelőző holnap, Tomorrowland vízióihoz valódi NASA-tudósok, köztük Wernher von Braun, Willy Ley és Heinz Haber adtak technikai tanácsokat. Az elképzelt múltban pedig a „vadnyugatra" vagy épp egy 20. századfordulós középnyugati városba látogathatunk.

Nehéz lenne tehát mindezt egyetlen lakóházzal lepipálni, már csak azért is, mert ami Disneylandben tulajdonképpen indokolt, a rituálé, koreográfia része, az otthon, hétköznapi valóságban élve többnyire diszfunkcionális. Mégis, egész rajongótábora alakult ki a DIY vagy éppen mérnöki precizitással megalkotott mesei otthonoknak.

A Százholdas pagonyban, gomba házakban, de még óriási csizmában is élnek emberek. A legnépszerűbbek azonban az extravagáns otthonok között is a historizáló építmények. Legyen szó Robin Hood rejtekéről, Boszorkány kunyhóról vagy egész vadászkastélyok reprodukciójáról, a mesében élők a germán területek idilli vidékét, a Tudor-korszak Angliáját idézik meg. Nem túlzás "összerogyó", túlívelt tetőt kreálni újonnan, vagy beépíteni egy csúcsíves ablakot. Az igazi megszállottak, akik Disneyhez hasonlóan nem alkusznak meg látszatmegoldásokkal, akár évekig építgetnek-szépítgetnek egy gótikus szerkezetet.

Egy valódit, amiben az erők játékát a forma hívja keringőre, így az nemcsak cél, de eszköz, s mint ilyen, nem önmagáért való. Tartó-szerkezet. Akár a szél, ha levelet fúj az üvegen túl, a hangtalan, láthatatlan erő testet kap és a megfoghatatlan egyensúly egy kimerevített pillanatig érthető és érezhető a szemnek. Aki ilyenben él, az a mesében él, és nem díszletek között. A tettetett élet is valóra válik, ha használni meri. De ha múltat képzelünk, és hozzá funkciótlan, erőkkel sosem játszó formákat álmodunk, akkor egy háromórás színdarab utáni taps kijár az épületnek, az örökkévalósághoz azonban nem az alkotásnak, csak a puszta anyagnak és kényszerű megmaradásának van köze. Ha ilyet látunk valaha, valahol, az üveghegyen és a Kárpátokon túl, jusson majd eszünkbe Disneyland őszintesége, és a mesék, amikhez nemcsak díszlet, de egy egész párhuzamos, megkomponált valóság tartozik.

Bendicskó Laura

Források:
homereference, storybook-house, homereference,cape-cod, dezeen, findinglostangeles, nypost, loveproperty, abitofhistory, architecturaldigest, cladglobal